Történelmi fényképészműhely a Gombaszögi Nyári Táborban

2021. július 19., 19:20
Gyetvai Zoltán

A gombaszögi táborok újkori története számomra 2015-ben kezdődött érdekes módon Krasznahorkaváralján – ekkor még a váralji kempingben rendezték a tábort. Ebben az évben hívtak meg először fiatal barátaim, akik klasszikus fényképészettel foglalkoztak, hogy megmutassam nekik, hogy hogyan működik ez a nedves kollódiumos eljárás nevű csoda.

fotó
Fotó: Gyetvai Zoltán
Száradnak a kész képek a gombaszögi laborban.

Ez volt a Hívd elő a Csacsit fényképészműhely, melyet brünni kötődésű magyar egyetemisták, fiatal értelmiségiek hívtak életre és működtettek, név szerint a teljesség igénye nélkül: ötletgazdája és első alapítója Jason (Tóth Péter), Gergő (Demjén Gergő), Csambi (Csambal Tamás), Gyuri (Szajkó György). Ők klasszikus fekete-fehér és színes filmeket hívtak elő és nagyítottak szolgáltató és bemutató jelleggel, fényképezőgépeket kölcsönöztek, és tanácsadást tartottak kezdőknek a táborok időtartama alatt.

Gyetvai Zoltán
Fotó: Tóth Péter Jason
Tóth Péter Jason féllemez-formátumú, a 20. század elején gyártott fényképezőgépét ölelgetem a gombaszögi laborban.

Hozzájuk csatlakozott még a nyári táborok idejére Fodor Dániel János budapesti fotóművész, aki elsősorban lyukkamerás (camera obscura) műhelyeket vezetett és jómagam, Gyetvai Zoltán fotográfus, tanár - én elsősorban XIX. századi, történelmi fényképészeti eljárásokkal foglalkozok, ezen belül is a nedves kollódiumos műhelyeket tartottam. Az idén a következő felállásban dolgoztunk: Tóth Péter Jason, Demjén Gergő, Fodor Dániel János, Tuba Dániel Rajli, May Adél mint a médiasátor fényképésze, Gyetvai Anna mint pszichológus, Komka Péter barátom az MTI többszörös sajtófotó-díjas fotóriportere mint vendég, aki pár órára meglátogatott bennünket, néhány érdeklődő, aki csatlakozott hozzánk rövidebb, hosszabb időre, valamit szerény személyem. A kollódiumnak az idén is két napot szenteltünk, az első nap klasszikus műtermi portrékat (18x24cm-es méretű ambrotípiákat és ferrotípiákat) készítettünk – ehhez improvizált műtermet építettünk fel a javítás alatt álló női zuhanyozóban, stúdiólámpákkal, fotóháttérrel, mindennel, ami szükséges egy fotóműteremhez. A második nap egy 100x30cm összméretű panorámaképet készítettünk a gombaszögi völgyről, 4 darab 24x30cm-es ferrotípiából összeállítva.

Egy ilyen kurzus mindig a tanítás-tanulás folyamatról szól, persze egy kicsit lazítva. Meg kell mondanom, hogy ebben az évben is kitűnő képek születtek, kiváló fiatal barátaimmal ismét megtiszteltetés és öröm volt együtt dolgozni. Köszönet nekik.

 

Röviden az általunk használt 170 éves fényképészeti eljárásról

A nedves kollódiumos eljárást Gustave Le Gray kísérletei alapján Frederick Scott Archer publikálta 1851-ben, mely ezt követően az 1880-as évekig az egész világon széles körben elterjedt és használt fotográfiai technikává vált. Mai szemmel nézve viszonylag hosszadalmas és munkaigényes folyamatról van szó. Annál is inkább, mert a fotográfus helyben készít el szinte mindent, a lemez fényérzékenyítését és előhívását is. Ebből következik, hogy a fényképezés helyszínén laborálásra alkalmas sötétkamrának is kell lennie. A munkafolyamat nagyon röviden és leegyszerűsítve a következő: az üveg- vagy fémlapot zsírtalanítjuk, utána kollódiummal vonjuk be. A kollódium alkohol, éter és lőgyapot keveréke, melybe előbb bromid és jodid sókat keverünk. A lemezt egy speciális mozdulatsorral felöntjük, majd rövid szikkadás után ezüst-nitrát fürdőben érzékenyítjük. Érzékenyítés után rögtön, nedvesen a gépbe helyezzük és exponáljuk. Előhívás, rögzítés és mosás után a megszárított lemezt rétegoldalán lakkozzuk. Az elkészült kép fekete háttérrel pozitívnak látszik, szürke (szürke - fekete) tónusú, fehér szín nem található rajta. Az üvegre készített direktpozitív képet ambrotípiának, míg a fémlemezre készültet ferrotípiának nevezzük.

gombaszög
– A gombaszögi völgy – 100x30cm összméretű panorámakép, 4 darab 24x30cm-es ferrotípiából összeállítva – az elkészült kép a technikának megfelelően fordított, oldalhelytelen.
Az általunk használt eszközökről

 

Mivel egy 170 éves történelmi fényképészeti eljárásról beszélünk, szerintem szükséges, hogy a lehető legnagyobb mértékben autentikus eszközöket és anyagokat használjunk. A fényképezőgép, amivel dolgozunk, 1901-ben készült egy londoni manufaktúrában, kitűnő eredeti állapotban lévő ultranagyformátumú, 24x30cm-es képméretű, mahagóni fából készült harmonika-kihuzatos gépről van szó, mely masszív fa állványon használható.

Ugyanúgy fényképezünk, mint 170 éve, ugyanolyan nyersanyagokat és munkafolyamatokat használunk. Teljesen kézműves eljárásról van szó, értelemszerűen mindent a fényképész csinál – a hordozó üveg- és fémlemezeket is mi készítjük elő, a vegyszerek keverését is magunk végezzük, lakkozzuk, festjük, sőt magunk keretezzük a kész képet.

Kövesse facebook oldalunkat is!