cl_magyar7_029_het_2024
Pártatlan közvetítés, véres kampány és a Vatikánig sem hallatszó ima
Magyar7 - 29. száma
2023. február 6., 07:44

„Portrét festeni – az VISZONY”

Korábban már beszámoltunk a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria azóta már befejeződött kiállításáról, amely az öt éve elhunyt Almási Róbert festő életművéből és egyúttal különböző korszakaiból adott keresztmetszetet a Vermes-villa épületében kiállított művek révén. A múltkor egy, csaknem húsz évvel ezelőtt megjelent album akadt a kezembe, és amikor kinyitottam, magam is meglepődtem, mert véletlenül éppen Almási Róbert portréja villant elém.

Kopócs Tibor - KépViselők (részlet)
Galéria
+6 kép a galériában
Kopócs Tibor - KépViselők (részlet)
Fotó: Kopócs Tibor

És szép lassan mások arcképe is úgy, ahogy Kopócs Tibor látta, és „átszűrte” őket a képzeletén, itt-ott kis iróniával, kedves humorral fűszerezve. A KépViselők – 113 kortárs arcképe című, a komáromi KT Könyv- és Lapkiadó által megjelentetett album tematikailag ugyan kompakt egységet alkot, műfajilag viszont meghatározhatatlan, szertelen és ami a lényeg, módfelett szórakoztató. A sajátosan megalkotott portrékon kívül nemcsak ajánlásokat, Előszót, művészettörténészi eszmefuttatást, kézírásos bejegyzést tartalmaz a könyv, hanem életrajzi adatokat és ízelítőt is egynémely Kopócs által ábrázolt író, költő művéből.

A festő rögtön az elején „elárulja”, hogy az általa barátainak tartott jeles személyiségek portréit alkotta meg:

Köszönöm barátaimnak, »portretizált alanyaimnak« türelmüket és készséges segítségüket”,

írja, hogy a másik oldalon, a nagy fehér papírlapon egy József Attila-idézettel „húzza alá”, emelje ki képzőművészi alkotómunkájának általa gondolt lényegét. Ő ezt a négy kiragadott sort érezte a maga számára találónak A Dunánál című József Attila-versben:

Én úgy vagyok, hogy már százezer éve / nézem, amit meglátok hirtelen. / Egy pillanat s kész az idő egésze, / mit százezer ős szemlélget velem.
cselenyi-laszlo
Cselényi László
Fotó:  Kopócs Tibor

Sok minden található a könyvben, amely azonban mégis elsősorban sajátos arcképgyűjtemény.

Portrét festeni? Bizony az nem akármi! Portrét festeni az VISZONY! Nagyon bensőséges, mondhatnám intim dolog. Akit az ember lefest, azt megismeri, sőt elfogadja, MEGSZERETI. (…) Ő valaki, Ő fontos! És ez az érzés már nem múlik el, ŐT MÁR MEGFESTETTE EGY FESTŐ! Ő MÁR VAN!”.

írja, mintegy a portréja elé Szkukálek Lajos.

hodossy-gyula
Hodossy Gyula
Fotó:  Kopócs Tibor

A csaknem 200 oldalas album elején Grendel Lajos Előszóban fejti ki gondolatait, többek között így ír:

Ennek az albumnak a szereplői – vagy mondjam úgy: hősei? – szlovákiai magyar művészek: írók, festők, fotósok, színészek… Ismert emberek, akik letettek már valamit az asztalra, akiket szeretnek és becsülnek. (…) És persze bizonyára mindegyiküknek van valamilyen, kicsit idealizált, kicsit absztrahált képe önmagáról. Nos, ebben az albumban nem ezzel az idealizált képpel fog találkozni”,

írja Grendel, és igaza van. A könyvben nem pontosan megfestett arcmásokat találunk, hanem olyan portrékat, amelyek a festő és grafikus idegrendszerén „átszűrve” jelennek meg a fehér papíron. S hadd álljon itt megint egy idézet Grendeltől:

Kopócs Tibor – legjobb portréi tanúsítják – helyenként nagyon mélyre lát, a személyiség, a lélek olyan mélyrétegeibe, ahová csak művészember szeme lát el. Megdöbbentő például, hogy Zalabai Zsigmond évtizedekkel ezelőtt készült portréjában mennyire ott van a kiváló irodalomtudós tragikus sorsa. Akárha egy jövendőmondó alkotta volna ezt a művet. De a minősítést inkább bízzuk a hozzáértőkre. Mi, laikusok inkább annak örüljünk, hogy a szlovákiai magyar művészközösség színe-java, egykori barátok és ellenfelek, élők és már eltávozottak, együtt vannak és békésen megférnek egymással ennek a nagyszerű könyvnek a lapjain.
zalabai-zsigmond
Zalabai Zsigmond
Fotó:  Kopócs Tibor

Miként fentebb már szó volt róla, sajátos arcképek Kopócs portréi. Némelyeknek csak az arca, tekintete van megfestve, mások egész alakos képet kaptak magukról, de érdekes, hogy minden képben, portréban benne van az adott személy jellegzetes testtartása is: a fej- és válltartásban, a nyak merevségében, vagy éppen lazaságában. Van, akinek jellemző „tárgya” is rákerült a portréra, ami akár egy cigarettában is megjelenítődhet az adott személy jellegzetes ujjtartásával.

Tájainkon számos olyan könyv jelenik meg, amelynek dokumentumértéke vitathatatlan, hiszen nem rejtett célja éppen egyfajta dokumentálás, életünk egy kis szeletének nemcsak a bemutatása, de megőrzése és „átörökítése” is a jövő számára. Persze, ha lesz még, akit az ilyesmi egyáltalán érdekelni fog. De ne legyünk borúlátóak. Nos, valamilyen értelemben vagy vonatkozásban Kopócs Tibor albuma is a jövőbe vetíti, vetítheti azoknak az emlékét, akik egy időben itt, így vagy úgy ismertek voltak, és így vagy úgy ismerték egymást, és így vagy úgy megfértek egymással. Ha olykor nehezen is, de Kopócs Tibor ezt egy albumban örökre „lerendezte”.

koncsol-laszlo
Koncsol László
Fotó:  Kopócs Tibor

Szilva József grafikus, festőművész írja:

A játékosság, a fantázia szabadság-szárnyalása mögött az alkotó érzi e vizuális ábrázolás kötöttségeit, e műfaj szigorát. Hiteles műveket hoz létre a személyes találkozások élményével, egymás értékeinek becsülésével és nem utolsósorban jelállító szándékkal. Íme, a művész belső világának vetületei.”

Vajon ezek a JELEK, maga a könyv, hány emberhez juthatott el?

toth-karoly
Tóth Károly
Fotó:  Kopócs Tibor
hodossy-gyula
Galéria
+6 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.