Ekeli alkotó színpompás művei a komáromi Csemadok-székházban

2020. február 1., 08:40
Nagy Miskó Ildikó

A harmónia és a múlt titkainak kutatása, valamint mély humánum és természetszeretet hatja át az ekeli Esztergályos Emília festményeit, amelyek egy hónapig a komáromi Csemadok-székház galériájában láthatók.

A pénteki tárlatnyitón előbb Stubendek László, a Csemadok Komáromi Alapszervezetének elnöke üdvözölte a jelenlevőket, majd Farkas Veronika művészettörténész, a Magyar Kultúra Lovagja és helyi Limes Galéria igazgatója mutatta be a 25 darabos, javarészt akril képekből álló válogatást. Az utóbbitól azt is megtudtuk, hogy „Emily“ előbb grafikával foglalkozott, nyolc évvel ezelőtt pedig a festészetben találta meg az önkifejezés számára legjobb módját, s azóta 400 műve született. Azok között szomorkás-melankolikus hangulatúak és vidámabb, életigenlést sugallók is találhatók.

Kamaszként régész szeretett volna lenni, s a múlt, valamint a tenger rejtelmei iránti érdeklődéséről tanúskodik a dél-angliai őskori építmény, a Stonehenge naplemente idején történő megörökítése, valamint több titokzatos hajóroncs lefestése.

A nyíló cseresznyevirágok és az egzotikus tájakat idéző majomkenyérfák láttán a „tavasz sejtelmes, édes álmai rajzanak lelkünkben“. Az érdekes japán bambusznád-technikával készült tusfestmény pedig mintegy utazásra csábít a felkelő Nap országába. Majd kedvünk támad felpattani a végtelen szabadság érzését keltő vágtázó lovai hátára, vagy felkapaszkodni az égbe törő, vörös sziklákra, melyek révén talán más dimenziókba is bebocsátást nyerhetünk...

Azt már maga az alkotó árulta el, hogy végül kertészmérnök lett, és könyvet írt a csodálatát kiváltó japán kertekről. Majd Ausztriában kötött ki, ahol huzamosabb ideje idősgondozóként dolgozik, szabadidejében folyamatosan fest, két éve pedig zongorázni is tanul. Zenetanára, Andrássy Katalin ez alkalommal két tehetséges kis tanítványa: a helyi Szabó Fanni és a túlparti Barkó Sára zongorajátékával színesítette a megnyitó ünnepséget.

Ösztönösen kezelem az ecsetet, a témákat a saját lelkem diktálja, miközben szívesen olvasgatom a festőművészekről és alkotásaikról szóló könyveket. Ausztriában két idős akadémikus festőművész-professzor, Oswald Liebhart és Herbert Puschnik jótanácsokkal és őszinte bírálatokkal segíti a fejlődésemet. Miután megtudtam, hogy egy horni bank ún. művészfalán lehetőség nyílik képek bemutatására, a válogató bizottságnak megmutattam pár festményemet, amelyeket kiállításra alkalmasnak találtak. Immár öt éve az újabb műveimmel rendszeresen vissza-visszahívnak oda. Egy ideje a japán bambusznád-festés kulisszatitkaival ismerkedem, hiszen e természettel harmóniában élő nemzet kultúrájához, művészetéhez már ifjúkorom óta nagyon vonzódom“ - magyarázta Emily, akinek e február végéig látható komáromi tárlata immár a 20. a sorban.

Eddig a hazai tárlatlátogatókon kívül ausztriai érdeklődők több helyszínen szemrevételezhették a munkáit. Korábban Dolán György festőművésszel együtt két képzőművészeti szimpóziumot is rendeztek Ekelen. Sajnos, a folytatásra a szükséges anyagiak hiánya miatt nem került sor.

Végül fontosnak tartotta elmondani, hogy mélyen hívő emberként az alkotás mellett azt is nagyon fontosnak tartja, hogy másokon segíthessen: „Hiszem és vallom, hogy Isten bennem él. A csodák tanítása című, 1500 oldalas könyv teljesen megváltoztatta az Isten-képemet. Küldetésemnek érzem azt, hogy önzetlenül segítsek másokon anélkül, hogy köszönetet vagy hálát várnék cserébe. Nekem ugyanis az a legnagyobb jutalom, hogy segíthetek, s ez mindig nagyszerű érzéssel tölt el. Akárcsak az, amikor a tárlatlátogatók a képeim láttán örömmel nyugtázták: azok által energiával, lelkierővel töltődtek fel“.

Kövesse facebook oldalunkat is!