Csendfény-tárlatnyitó katalógus-bemutatóval a Limes Galériában – KÉPEKKEL
A Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesülete - MAMSzE a napokban a komáromi Limes Galériába, „kettő az egyben” eseményre hívta-várta a képzőművészet helyi és távolabbi híveit. A sajátos hangulatú térben előbb Ötvös Zoltán Munkácsy Mihály-díjas festőművész-grafikusnak, a Magyar Képzőművészeti Egyetem docensének és tanszékvezetőjének Csendfény című kiállítása nyílt meg. Majd bemutatták a Kurátori tekintet című, új kiadványt, amely tizenkét felvidéki és magyarországi művész, illetve szakember munkájáról és a MAMSze-vel eddig folytatott együttműködéséről szól.
A kiállításmegnyitó résztvevőit, köztük a budapesti alkotót, Ötvös Zoltánt és a galéria tágas hajójában november 13-ig látható tárlatanyagot bemutató Baranyai Levente festőművészt dr. Balla Rita design- és művészetmenedzser köszöntötte. Majd felkérte a két meghívott előadót: Ötvös Nádját és Kós Tamást arra, hogy a megnyitó zenei betétjével tegyék még ünnepélyesebbé ezt az alkalmat.
A Csendfény című kiállítás olyan festészeti kísérlet, amely a kép egyik legősibb és legradikálisabb lehetőségét veszi komolyan: hogy a fény nem kívülről érkezik, nem egy ábrázolt világ kelléke, hanem magából a képből születik meg. A festmény nem ablak, amelyen át egy másik világra látunk. Saját fénye van. Önmagára világít. A festő figyelme az elmúlt években olyan elhagyott lakásokra lépcsőházakra, terekre irányult, ahol egy elmúlt világ időkapszulaként jelent meg számára. Ezt az elmúlt századot festi meg, a festmények által dokumentálja azt az időt, mielőtt a lakások feltételezett új tulajdonosa átalakítja és „felújítja” ezt a 20. századi világot, és ezzel ugye el is tüntet egy korszakot”
– foglalta össze a kiállító művész vele korábban megosztott gondolatai alapján e tárlat lényegét az ifjú szakember.
Hozzátette, hogy ezeken a képeken üres belső terek jelennek meg: „Nincsenek bennük szereplők, nincs történet, amely megfejtené a látványt, nincs esemény, amely magára vonná a figyelmet. Csak a tér, a fény és a csend. A fény szabadon mozog, megül a felületeken, átjárja az ürességet, majd mintha elveszítené a külvilághoz fűződő kapcsolatát. A tér lassan kiürül, a látvány lecsendesedik, és ami megmarad, az maga a kép működése”. Majd felkérte Baranyai Levente festőművészt a művek bemutatására és a megnyitására.
A festészet szerves részei a festők, akik a művészettörténet folyamán mindig másképp örökítették meg a csendfényt. Caravaggio színpadias kompozícióin kontrasztosan, Rembrandt homályba burkolózó alakjain sejtelmesen, Friedrich misztikus képein transzcendensen. Turner ködös tájain atmoszférikusan, Van Gogh festményein őrülten kavarogva expresszíven, Morandi csendéletein nyugodtan, metafizikusan, végül Kiefer apokaliptikus tájain brutálisan. A csendfény ott van minden térben és minden időben...”
– hallhattuk a nyitóbeszédben, amelyben a méltató, a magyar forradalom és szabadságharc 70. évfordulója kapcsán, saját édesapjának 1956-os évi meghurcolását és a Kádár-rendszerbeli egzisztenciális ellehetetlenítését is felidézte.
„De édesapám ezt is túlélte. Ahogy Ötvös Zoltánnal is túléltük 40 év múlva a posztkonceptuális hegemóniát, ami a festészet életére tört, és Zolival azt éreztük, hogy a hazánkra támadtak, amit meg kell védenünk... Rengeteg barátunk, ifjú kollégánk hitte el, hogy a festészet halott, már mindent megcsináltak az izmusok során, és az ősi kígyó saját farkába harapott a minimal art unalmas terráriumában. Ők elhitték, hogy a festészet halott, de Ötvös Zoltán és én nem. Ez beszélgetéseinkből is kiderült. A festészetet mindketten egy mindig megújuló, a barlangfestészet óta tartó, ősi művészeti ágnak tartottuk...” – folytatódott Baranyai Levente múltidézése.
Azután művészbarátját egyebek mellett e szavakkal mutatta be:
Színkeverései alapján a színtan alapos ismerete látszik. Szeret pszichedelikus színhatásokat használni. Festményei egyszerre expresszívek és egyszerre líraiak. Egyszerre fénnyel teliek és csendesek. Olyanok, mintha csendfények lennének. Fény nélkül nincsenek színek. A színek ugyanúgy, mint a hangok, érzelmeket váltanak ki. A hangoknak is van színük, ahogy a színeknek is van hangjuk. Az egyik kromesztézia, a másik szinesztézia...”.
A méltató hangsúlyozta: „Ötvös Zoltán munkái alapvetően korlenyomatok, amik túlmutatnak a jelen aktualitásán, inkább impressziók, mint szájbarágások. Gyakran merít témát közvetlen környezetéből, amely mellett nap mint nap elmegyünk úgy, hogy észre sem vesszük... A legújabb munkák dinamikája lenyűgözött. Festészetének fókuszában eddig a táj állt, de egy véletlennek köszönhetően öt évvel ezelőtt a kezébe akadt egy nyolcvanas évekbeli lakásmagazin, melyben megragadta fantáziáját egy Népszínház utcai lakás belső terének számos enteriőr fotója. Ez a spontaneitás erejével hatott rá. Szénrajz és olajfestmény tanulmányokat kezdett készíteni róluk koncepciózus módon. Ezek az enteriőrök lettek mozgatórugói a belső terekkel foglalkozó kísérleteinek, ami új korszakot nyitott intim szférát kutató művészetében”.
Miközben kereste az értelmét a „csendfény” szónak, végül megállapította:
Ez nem csak egy ablakon beszűrődő fénypászma, amelyben porcicák játszanak. Ez ennél többet jelent. A fény energia, elektromágneses sugárzás, rettentő sebességű fényhullám, ami előhívja a látásunkban a színeket. A hang a levegőben mechanikai hullámként terjedő rezgés – gondolkodtam. Igen. A csend is hang. A denevérek érzékelik. Úgy hívják ultrahang. És ezek az ultrahangok éteri hangok, amit az emberi fül nem képes érzékelni. Viszont Ötvös Zoltán le tudja festeni. Úgy hívja: CSENDFÉNY”.
Majd Balla Rita kurátor bemutatta a MAMSzE által, a Bethlen Gábor Alap támogatásával kiadott, Kurátori tekintet című, új kiadványt, amely tizenkét felvidéki és magyarországi művész, illetve szakember (Ferdics Béla, Füzik Szilvia, Horváth Dániel, Incze Mózes, Drabik Tamás, Kecső Endre, Kovács Csonga Anikó, Mazán Anikó, Méry Beáta Margit, Smidt Tamás, Tóth-Szunyog Júlia és Emese Tóthová) munkájáról és a MAMSze-vel eddig folytatott együttműködéséről szól, az ő szerkesztésében. Mint mondta: nem véletlen, hogy éppen e megnyitóra időzítették e katalógus bemutatását, mert a galériát szoros szakmai kapcsolat fűzi a Budapesten működő Magyar Képzőművészeti Egyetemhez, immár harmadik alkalommal rendeztek közös tárlatot ezen intézmény Festő Tanszékének oktatóival és hallgatóival.
„A katalógusban bemutatott művészek közül sokan maguk is a budapesti Képzőművészeti Egyetemen végeztek. Külön öröm számunkra, hogy Ötvös Zoltán is megtisztelte gondolataival a katalógus lapjait” – szögezte le, s egyúttal köszönetet mondott a támogatóknak, valamint az arculatért és a grafikai tervezésért Karakó Zsanának, továbbá a katalógus képanyagát készített ifj. Csontos Attilának, Derzsi Áronnak, Cséfalvay Á. Andrásnak, Juhász Rokkónak és Krűger Viktornak. Ötvös Zoltánnak pedig gratulált az elkészült munkákhoz és e kiállításhoz.
Mindezen kívül álljon még itt a katalógusban olvasható szöveg egyik részlete:
A kötet nem csupán a résztvevő alkotók műveit dokumentálja, hanem az együttműködések során megvalósult kiállításokra, a kurátori koncepciókra, az alkotói párbeszédekre és a kialakult szakmai kapcsolatokra is reflektál. A kiadvány szöveges anyagát Vataščin Péter etnológus és publicista szakmai írása egészíti ki”.
A Ferences barátok utcája 84/33. címen található Limes Galériában megnyílt kiállítás november 13-ig, kedd-pénteken 13-16 óra között, valamint előzetes bejelentkezés alapján, máskor is megtekinthető. A Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesületének elérhetőségei: www.mamsze.sk, e-mail: [email protected], Facebook: https://www.facebook.com/MAMSzE.official.
