„Bőrömön ország süt át“
Ezzel a címmel nyílt kiállítás Nagy László művészetéről a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Ezúttal nem Nagy László költő áll a tárlat fókuszában, hanem kevésbé ismert oldala: a műfordító, a képzőművész, a grafikus és a képszerkesztő. Vagyis betekinthetünk Nagy képzőművészeti alkotásaiba, könyvillusztrációiba, az Élet és Irodalomban folytatott képszerkesztői tevékenységébe, láthatjuk faragásait, valamint megismerhetjük kapcsolatát a kortárs képzőművészekkel.
1925-ben született Felsőiszkázon, öccse, Ágh István is költő lett. Szülőházuk ma emlékmúzeum. László tíz évesen csontvelőgyulladás miatt élete végéig járógép használatára kényszerült.18 éves kora óta rendszeresen festett és verseket írt. 1947-től kezdett publikálni. Alkotószenvedélyének gyökerei szülőfalujáig nyúlnak vissza.
1946-ban Budapestre költözött, előbb az Iparművészeti, majd a Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett. Két évvel később beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarára. Nagy László az Iparművészeti Akadémián a népi kollégiumi mozgalomban találta meg otthonát. Itt kötött barátságot Juhász Ferenccel és Kormos Istvánnal. Bár Veres Péter biztatására végül az írás felé fordult, a kezdetektől párhuzamosan művelte azt a képzőművészettel. Első kötete, a Tűnj el fájás 1949-ben látott napvilágot. Ugyanebben az évben ösztöndíjasként 2 évre Bulgáriába utazott. Bulgária meghatározó esztétikai fordulatot hozott számára: hatott rá a délszláv folklór és az ortodox ikonfestészet.
Hazatérve feleségül vette Szécsi Margit költőnőt, és 1953-ban megszületett egyetlen fiuk, András, aki szintén elismert grafikusművész és könyvtervező lett, ő 2018-ban hunyt el. Az 50-es években Nagy László belső emigrációba vonult vissza, életkörülményeik és lakhatási nehézségeik miatt fiuk nevelését is az első években a nagyszülők vállalták. Az 56-os forradalomban sem vett, ápolta beteg feleségét. Ez a belső építkezés időszaka lett számára. Ekkor kötött életre szóló barátságot Kondor Béla grafikussal.
Ugyanakkor az 50-es évek első felében három alkalommal is megkapta a József Attila-díjat, ezt követően jelent meg Deres majális címmel gyűjteményes kötete. 1959-től az Élet és Irodalom képszerkesztője, idővel főmunkatársa lett. Hosszú hallgatás után átütő sikert hozott számára a Himnusz minden időben című verseskötete. 1966-ban a Kossuth-díjat is megkapta. Ezután népszerűsége megugrott, közszereplővé vált. A politikai rendszernek szüksége volt egy népi gyökerű, kísérletező szellemű tehetségre, Nagynak pedig egyensúlyoznia kellett a hatalommal való kényszerű együttműködés és a belső szabadság megőrzése között. A népszerűség árnyoldala lett végül alkoholfüggősége, gyomorpanaszai, napi vergődése a kávé és az altatók között. 1968-ban jelent meg műfordításainak válogatott gyűjteménye Darázskirály címmel. Kiemelkedő kötete, a Versben bújdosó 1973-ban látott napvilágot. Öt évvel később, influenzából lábadozva infarktust kapott és meghalt.
A kiállításról
A tárlat Nagy László sokoldalúságának és kísérletező művészetének felfedezésére invitálja a látogatót. Láthatóak gyermekkori rajzai, vizuális költészetének darabjai. Betekinthetünk műhelyébe, amelyben megismerhetjük versvázlatait, faragott tárgyait, képverseit. Munkáinak összetettségét a gyökerek, a képszerkesztői munka, a médiajelenlét, a belső emigráció és a közszereplés nyújtotta feszültség alakította. Az 50-es évek második felétől angolul tanult, hogy magyar nyelvre fordíthassa Willian Blake és Dylan Thomas költéményeit, akik inspirálólag hatottak a magyar költőre. Végül Dylan Thomas versei nemcsak megjelentek magyarul, hanem a kötetet maga Nagy László illusztrálta. De Garcia Lorca verseinek szenvedélyét is csodálta.
Műhely
A teremben kiállított tárgyak a költő műhelyébe és alkotófolyamatába engednek bepillantást. Kiállították akvarelljeit és olajfestményeit, rajzokkal körülvett versvázlatait, egy saját maga tervezte és faragta széket, a taplógombára festett lovait, ezek mind-mind teremtőképességének bizonyítékai. De ez a sokszínűség otthonukat is jellemezte, hiszen voltak saját készítésű bútoraik, készített növényi festékeket, amelyekkel faragásait vonta be. Apa és fia a gardróbszekrény 4 ajtajára megfestette profán ikonosztázukat, amely valójában két egészalakos önportré. Ennek csak a fotóját láthatjuk, mert az eredeti ma Felsőiszkázon látható az emlékszobában.
Az Élet és Irodalom szerkesztőségében végzett munkája idején készített portrét költő- és írótársairól, illusztrálta saját és felesége könyveit, barátkozott a kortárs képzőművészek képviselőivel. Lírájának népköltészeti ihletettsége nem tekinthető múltba révedésnek, az sokkal inkább a nagy elődök sorsformáló költészetének a folytatása.
Molnár Józsefnek, akinek Nagy Lászlóról készített portréja szintén látható a tárlaton, így látta a költő-képzőművészt: „Tépelődésének tanúja voltam már a főiskolai években…Már akkor tiszteltem állhatatosságát a jóban, s komoly tűnődéseit….Művészete kezdettől fogva mentes a hivalkodástól, de megtorpanás, újrakezdés, elcsitulás és láthatatlan fogcsikorgatás avatja emberivé, meghatóan rokonszenvessé.”
A tárlat egyik érdekessége Huszár Dániel grafikus-animátort dicséri, aki elkészítette Nagy grafikáit, Kondor Béla és Kass János alkotásait animációs falvetítésként. Látjuk még költőnk Ady Endréről és Szécsi Margitról készült ikonjait, deszkalapokra festett profán lóikonjait, Kass János Fejek sorozatából Nagy László fejét, Máriási Iván Uborkaszezon című karikatúráját a 60-as évek irodalmi életének kulcsfiguráiról. Ugyancsak ízelítőt kapunk Szécsi Margit költészetéből és férjével közös munkáiból.
A megnyitón elhangzott gondolatokból az is kiderült, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum 2022-ben letéti szerződést kötött Nagy László és felesége, Szécsi Margit hagyatékának gondozásáról. Az utódok végül 2024 októberében hozták meg azt a döntést, hogy a két hagyatékot a magyar államnak ajándékozzák. A kiállítás október végéig látogatható.
