A fényírás mesterei
Tradíciók, trendek és tévutak az esküvők, lakodalmak világában (3. rész)
A házasság nem játék, így nem mindegy, ki-ki hogyan éli meg élete nagy pillanatát, az esküvő és a lakodalom napját. Úgy, ahogy a világ sem olyan már, mint a szüleink és a nagyszüleink idejében volt, a lakodalmi szokások, az ifjú pár és a násznép igényei is változnak, de persze van, ami örök. Beszéljenek erről azok a csallóközi „szolgáltatók”, akik a háttérben azon dolgoznak, hogy ezek a pillanatok tényleg maradandóak és a lehető legszebbek legyenek. Sorozatunk harmadik részében az esküvők és lakodalmak megörökítői a főszereplők.
A műtermi fotózás évtizedekkel ezelőtt kiment a divatból, s a digitális fényképezőgépek megjelenésével reális időben is követni tudjuk a fotózás minden percét, ami nagy segítség az esküvői fotózásnál is, a költséghatékonyságról nem is beszélve. Ahogy az esküvők is változnak évről évre, megörökítésük is módosul, bár az utóbbi években lényegi különbségek nincsenek, mesélte Soós Laca fotóművész. Manapság már többnyire külső helyszíneken, a természetben, a belvárosban, vagy például kastélyok kertjében zajlik a fényképezés, attól függően, kinek mi az igénye, ki mit kedvel.
Én mindig megkérdezem a párt, hogy mit szeretnének, mi az elképzelésük, és aszerint választunk közösen helyszínt, ha esetleg nincs konkrét ötletük. A többsége azonban tudja, mit szeretne.
szerintem fontos, hogy észszerű keretek között maradjon a fényképezés.
hangsúlyozta Laca, aki szerint az esküvős képeket beleszámítva nagyjából 3000 kattintás történik, s ennek az egyharmada, azaz kb. 1000 kép kerül az ifjú párhoz. A fotós a képeket először kiválogatja, ami jó esetben 12 órát vesz igénybe, s nayjából ugyanannyi ideig tart (vagy kissé tovább) a képek szerkesztése. És mikor érzi jól magát egy fotós a lakodalomban? Laca szerint akkor, ha abszolút jó hangulatú a lagzi, ha tényleg azt érezzük, hogy a pár el tudja magát engedni, jól érzi magát.
80-90%-ban szerintem az ifjú páron múlik ez, attól függ, nekik milyen a hozzáállásuk, hangulatuk, milyen vendégeket hívtak meg. Ha ők jól érzik magukat, akkor már nagy baj nem lehet.
Bátky Tamás fotóművész 16 éve fényképez esküvőket. Vannak kedvenc helyszínei, mint például a Bory-vár Székesfehérváron, a nyékvárkonyi Amade Château, vagy egy érdekes hegyháti „sivatagos” helyszín, homokdűnékkel, fenyőfákkal, gyér növényzettel. Régebben csak az oltár előtt láthatta a vőlegény kedvesét a menyasszonyi ruhában, de ez a XX. század folyamán teljesen megváltozott, pláne, amikor az esküvő az ifjú párról készült fotó(k) nélkül már elképzelhetetlen volt. Manapság már nem a „nagy napon” készülnek ezek a fotók, hanem egy-két nappal az esküvő előtt, vagy legújabban már utána.
Nagyon ritka eset, mikor precíz elképzeléseik vannak a pároknak; általában rám bízzák a tervezést. Nem is szokott jól elsülni, ha ők mondják meg a dolgot...
magyarázta Tamás.
Tomi elmesélte, hogy esküvő fotózásakor márcsak digitális gépeket használnak, mert sokkal olcsóbb és rugalmasabb az analóg módszernél, amely esetében minden beállításra ügyelni kell, és nincs mód azonnali visszaellenőrzésre, hogy jó-e az expozíció, avagy sem. Az esküvő során sem az a fontos, hogy egy árnyalatnyival világosabb vagy sötétebb lett a szalvéta a megálmodottnál, mert nem ezen múlik a nagy nap, hanem azon, hogy mindenki jól érezze magát. Néha akadnak viccesebb történetek is, bár ki-ki döntse el maga, hogy a fiatal pár és a násznép szempontjából az mennyire mulatságos, amikor a megrendelt galambot próbálják röptetni, de az leesik a földre és ott mászkál egy darabig, amíg el nem repül… Olyan alkalom is volt, mikor szintén a földre hullt és ott bóklászott a galamb, mire a tömegből befutott egy kutya, nyakon csípte és elszaladt vele.
