A sisak alatt nincs helye a félelemnek - Interjú Molnár Martinnal
Nyolcévesen még a hazai gokartpályákon koptatta a gumikat, ma pedig már a Forma–1 előszobájának ajtaján kopogtat. Molnár Martin újoncként is a dobogós helyekért harcol a brit Forma–3-ként jegyzett GB3-as bajnokságban. A 18 éves magyar autóversenyzővel a több mint 300 lóerős versenyautó fizikai kihívásairól, a mentális felkészülésről, a Hungaroring libabőrös hangulatáról és a Formula–3-as tervekről beszélgettünk.
Nyolcévesen, édesapád hatására ültél először gokartba, és ahogy mondani szokták, első látásra beleszerettél ebbe a világba. Emlékszel még arra a pillanatra, amikor eldőlt, hogy számodra ez nem csak kedvtelés lesz?
Gyakorlatilag már az első pillanattól kezdve megvolt a ritmus, edzésről edzésre sikerült fejlődnöm. Aztán nem sokkal később elkezdtünk külföldön is versenyezni, ami egy hatalmas váltást jelentett. Ott szembesültünk azzal, hogy képes vagyok felvenni a tempót a világ élvonalával, és felvenni velük a küzdelmet.
Fiatalon meg kellett hoznod azt a komoly döntést, hogy mindent felteszel a versenyzésre, ami azzal is járt, hogy külföldre költöztél. Milyen érzés volt tinédzserként elhagyni a megszokott környezetet?
12 éves voltam, amikor kiköltöztem Olaszországba, nyilván nagyon nehéz volt hátrahagyni a családot és a barátokat, de pontosan tudtam, hogy mit szeretnék elérni. Tisztában voltam vele, hogy ha a legmagasabb szintre akarok eljutni, akkor ezt a döntést meg kell hoznom, és vállalnom kell az ezzel járó áldozatokat.
A gokartos sikerek után következett a brit F4, ahol újoncbajnokként zártál, majd a második évedben már a bajnoki címért harcoltál. Visszatekintve erre a két évre hogyan értékeled?
Szerintem nagyon jól alakultak a Forma–4-es évek. Az első szezonomban sikerült megnyernem az újonc bajnoki címet (Rookie Cup), a második évben pedig végig a bajnoki címért csatáztunk. A szezon legvégén végül nem minden jött össze úgy, ahogy szerettük volna, de elképesztően sokat harcoltunk és rengeteg munkát tettünk bele, ami óriási előrelépést jelentett számomra. Idén pedig már a GB3-as bajnokságban versenyzem, ahol sikerült újabb szintet lépnem, hiszen újoncként itt is a bajnokság dobogós helyeiért harcolunk. Nagyon szoros a mezőny, de közel vagyunk az élmezőnyhöz, úgyhogy az elmúlt évek munkája beérni látszik a formaautózásban.
Idén már a GB3-ban, azaz a brit F3-ban versenyzel, a magyar szurkolók pedig büszkén figyelik a menetelésedet. Amikor visszagondolsz arra a nyolcéves kisfiúra, aki először ült gokartba, mit gondolsz, mit mondana, ha látná, hol tartasz most, 18 évesen?
Nagyon sokat dolgoztam azért, hogy idáig eljussak, úgyhogy szerintem az a nyolcéves kisfiú most nagyon örülne, ha látná ezt az utat.
A 180 lóerős F4-es autó után a több mint 300 lóerős, 600 kilogrammos F3-as gépre váltottál. Mi jelentette a legnagyobb vezetési élményt és technikai kihívást az átállás során?
Egyértelműen a kanyarsebesség az, ami a legnagyobbat változott. Ennél az autónál sokkal nagyobbak a szárnyak, és a lényegesen nagyobb leszorítóerőnek köszönhetően elképesztő tempót tudunk átvinni a kanyarokon. Nyilván a motorerő is jóval nagyobb, de maga az az érzés, hogy milyen eszeveszett kanyarsebességre képes ez a gép – na, az tényleg elég durva! Számomra ez a legélvezetesebb része az egésznek, úgyhogy nagyon tetszik a váltás.
Milyen területeken kell fejlődnöd, hogy a mérnökeiddel közösen a maximális tempót facsarjátok ki a technikából?
Igazából az autóra elég gyorsan ráéreztem, úgyhogy főként az autó beállításain próbáltunk csiszolni, hogy mindig a legmegfelelőbb beállításokkal menjünk a pályára. Ami a vezetéstechnikát illeti, főleg a tavaly év végi teszteken kellett rengeteget fejlődnöm, hogy megszokjam azokat a specifikus vezetési technikákat, amiket ez a gép igényel. Idén pedig már azon van a hangsúly, hogy a megszerzett tapasztalatot kihasználva kerek egésszé rakjuk össze a komplett versenyhétvégéket.
Ebben a sorozatban már használhatjátok a DRS-t. Ez mennyiben változtatta meg a versenystratégiádat és a pozícióharcokat a korábbi kategóriákhoz képest?
Szerintem sokkal izgalmasabbak lettek így a versenyek. A mi autónkon a DRS azért nem annyira drasztikusan hatékony, mint mondjuk a Formula–1-ben, tehát nem tudjuk vele csak úgy simán kikerülni az ellenfelet az egyenesben. Arra viszont tökéletes, hogy a szélárnyékkal együtt sokkal jobban meg tudjuk közelíteni az előttünk haladót az egyenes végére, és így lényegesen több esélyünk nyílik egy jó előzési manőverre. Úgyhogy kifejezetten jót tett a csatáknak, nekem személy szerint sokkal jobban tetszik ez a fajta versenyzés.
Nikita Bedrin ugyan jelentősebb előnnyel vezeti a bajnokságot, de mögötte hárman vagytok 5 ponton belül. Mentálisan mekkora plusz terhet – vagy éppen extra motivációt – jelent ez?
Extra terhet nem érzek. Igazából minden hétvégén arra törekszünk, hogy kihozzuk a maximumot a helyzetből, az autóból és belőlem. Mindig ott kell lenni a közvetlen élbolyban, és amikor adódik egy jó lehetőség, akkor azonnal le kell csapni rá!
Nemrég úgy fogalmaztál, hogy nem szabad félelemmel odaállni a rajtrácsra. Milyen konkrét mentális technikákkal éred el azt a fókuszált állapotot?
Nem azért versenyzem, hogy félve üljek be az autóba, úgyhogy szerencsére soha nem volt bennem semmiféle félelemérzet. A mentális technikák inkább arra szolgálnak, hogy a stresszesebb pillanatokat megfelelően kezeljük. Nálam a versenyek előtt van egy olyan rövid, feszültebb szakasz, amikor már bent ülünk bekötve a pilótafülkében, de még nem indították be a motorokat. De amint beindulnak a motorok, a stressz azonnal elillan, és már csak a feladatra koncentrálok.
Melyik kategória vagy verseny áll még közel a szívedhez, és kik azok a pilóták, akiknek a versenystílusa a leginkább inspirál?
A Formula–1 jelenti a csúcsot, az a fő cél, ami felé haladunk. A Formula–2-ben és a Formula–3-ban is több olyan pilóta versenyez, akiket nagyon jól ismerek – vagy azért, mert korábban csapattársak voltunk, vagy mert már összecsaptunk a pályán –, de kifejezetten egy konkrét pilóta stílusa sem inspirál. Inkább a saját versenystílusomat szeretném folyamatosan fejleszteni és tökéletesíteni.
A versenynaptár leginkább várt állomása a Hungaroring. Milyen érzés számodra, mikor a lelátókról a családod, barátaid és a magyar szurkolók biztatnak?
Elképesztő érzés volt a Hungaroringen versenyezni! Akkor versenyeztem először hazai pályán, és leírhatatlan támogatást kaptam a szurkolóktól az egész hétvége során. Az egyik futamon, amikor a felvezető kör végén beálltam a rajtrácsra, a rajt előtti várakozás közben felpattintottam a sisakom plexijét, hogy egy kis friss levegőt kapjak. De szinte azonnal vissza is kellett csuknom, hogy tudjak fókuszálni, mert óriási volt a hangzavar és a szurkolás.
Idén remekül szerepeltél hazai pályán, volt egy rajtelsőséged is. Hogyan tekintesz vissza a hazai versenyre?
Nem voltam százszázalékosan elégedett, hiszen a futamgyőzelem volt a fő célom, amit nem sikerült elérnem. Tényleg leírhatatlan volt a szurkolás, és bízom benne, hogy a pályafutásom során még sokszor lehet részem hasonlóban hazai közönség előtt.
A formaautók vezetése komoly fizikai megterhelést is jelent és komoly kondíciót igényel. Mekkora fizikai terhelést jelent a G-erők elviselése egy teljes versenytávon keresztül?
Ebből a szempontból vannak könnyebb és fizikai szempontból megterhelőbb pályák a naptárban. Az egyik legkeményebb a Brands Hatch volt: azon a nyomvonalon szinte egyáltalán nincs egyenes szakasz, ahol megpihenhetne az ember. Ott a futam végére rendesen elfáradt a mezőny minden tagja. Amikor átültem ebbe az új, GB3-as kategóriába, a jóval nagyobb kanyarsebességek miatt az elején persze nekem is küzdenem kellett, szerencsére az edzőmmel nagyon célirányosan tudtuk fejleszteni a nyak és a felsőtest izomcsoportjait.
Szinte semmi szabadidőd nincs, hogyan tudod összehangolni a tanulást a heti edzésekkel és a tesztekkel?
Igen, tényleg nem könnyű összeegyeztetni a versenyzést az iskolával, de igyekszem jól felállítani a prioritásokat. Szerencsére a tanáraim is nagyon megértőek és segítőkészek, úgyhogy ezen a téren eddig még egyáltalán nem volt semmilyen problémám.
Végezetül, mit tűztél ki magad elé célként?
Jövőre szeretnék feljebb lépni az FIA Formula–3-as bajnokságba. Minden energiámmal erre a célra fókuszálok.
Az írás megjelent a Magyar7 2026/44. számában.
