Segít-e az állam a gazdákon? – Csicsai Gábort kérdeztük
Csicsai Gábor állatorvost a kéknyelv betegség felbukkanásának apropóján kerestük fel, ám beszélgetésünk hangsúlya a szarvasmarhákat, de mondhatnánk úgyis, a legelésző állatokat tartó gazdák másik, ennél sokkal súlyosabb gondjára helyeződött át. Kevés a széna, veszélybe került az állatok megfelelő táplálása.
Ami a kéknyelv betegséget illeti, amit szúnyogok terjesztenek, arról elmondható, hogy közel sem olyan veszélyes, mint a száj- és körömfájás. Néha jön, felbukkan, aztán megint eltűnik egy időre. Gyorsabb leküzdeni, általában klinikailag nem is igazán látható, hanem csak akkor derül ki, amikor leveszik a vért. Ezt követően egy protokoll szerint egészségessé, járványmentessé lehet tenni az állományt. Vágóhídra viszik a beteg állatokat, az egészségeseket pedig nevelik tovább. Természetesen nem örömhír, ha valahol megjelenik. Szlovákia eddig negatív volt erre betegségre, most két farmon is kimutatták, de lehet ellen küzdeni. Ami ellen viszont nem lehet küzdeni az a szárazság”
– mondja az egykori mezőgazdasági államtitkár, megnyitva a másik, égetőbb témát.
Mint hozzáfűzi, az hogy nincs víz, szintén gond, de még orvosolható. Viszont a legelő állatok etetése abszolút kérdéses. Erőtakarmányt (gabonát) bárhol és bármikor lehet vásárolni, a disznóhizlalást meg lehet oldani, hiszen, ha nálunk nem is termett elég gabona, be tudjuk hozni máshonnét.
„Ám a tejelő tehenek és a húshozamú marhák táplálása a tömegtakarmányon, vagyis a szénán alapul. És az nincs, abból kevés van a nagy szárazság miatt. Mivel a széna relatív könnyű, nagy mennyiségben nem lehet húzni-vonni fél Európán keresztül, mint a gabonát. Általában csak néhány tíz vagy száz kilométert utaztatják, vagyis helyben szerzik be a gazdák.
Idén 60 százalékos belőle kiesés, idén csak egyszer kaszáltak. Emiatt év végére, év elejére komoly etetési gondjaik lesznek a marhatartóknak. Úgy tűnik, emiatt csak az érintetteknek fő a fejük, a kormányt, egyetlen politikai pártot sem érdekel. A széna ára már a kétszeresésre felugrott, a legelő állatokat tartók most esőért rimánkodnak, hogy minél tovább kint legeltetethessék állataikat. Valódi segítséget azonban sehonnét sem kapnak”
– ecseteli a helyzetet.
Kissé ironikusan megjegyzi, már áprilisban világos volt, hogy nagy szárazság lesz. Úgyhogy fel lehetett volna készülni a helyzetre, de úgy látszik a döntéshozók abban bíztak abban, hogy majd csak esni fog, és akkor a gazdák befogják a szájukat. Nem így lett. És ennek már most negatív hatásai vannak.
Kisebb tenyészetek már felszámolás alatt vannak. Minimum több tízről tudok, amelyek abbahagyják. Az állatatartók kibírnak nehezebb éveket is, ha kell, de az, hogy nem érzik az állam hathatós segítségét, nagyban rányomja a bélyeget a munkájukra. Per pillanat arról van szó, hogy pénzre volna szükségük, hogy szénát vásárolhassanak, legalább két-három hónapra.”
Hozzáteszi még, a tehén ugyan megeszi a régi, tavalyi, tavalyelőtti szénát is, ám annak a tápértéke már silányabb, mint a frissé. S ezt az egészségi állapota sínyli meg, lesoványodik, illetve a tejtermelése is csökken. Ezáltal a borjú gyarapodása sem megfelelő. Eladásakor emiatt újabb veszteség éri az állatartót, a kisebb súly miatt.
Csicsai Gábor elmondja azt is, a szárazság leginkább a déli régiókat sújtotta, a hegyi legelőkön sokkal jobb a helyzet. Ott nem volt akkora forróság, mint a síkságokon, több csapadék esett és nem volt olyan nagy mértékű a párolgás. A szakember hiányolja az átfontolt, hosszú távú koncepciót is, ami sürgető lenne már csak azért is, hogy az állatállomány ne csökkenjen tovább.
A marhatartók és a kérődző állatokat – birkát-kecskét - tartók helyzete már most kritikus, katasztrofális pedig majd decemberben, januárban lesz, ha nem kapnak hathatós anyagi támogatást a kormánytól. Pénzre van szükségük tömegtakarmány, vagyis széna vásárlására, hogy kibírják a következő szezont”
– summázza a legégetőbb problémát.
