Fitoplazma: egy rendkívüli év tanulságai
A 2026-os év első felében megkezdett összehangolt védekezés a nyári hónapokban újabb szakaszába lépett. Míg tavasszal elsősorban az amerikai szőlőkabóca megfigyelése, a permetezések időzítése és a gazdák tájékoztatása jelentette a legfontosabb feladatot, a nyár második felében már a fitoplazma tüneteinek felismerése, a fertőzésgyanús tőkék felkutatása és az elhanyagolt szőlőterületek problémája került előtérbe.
Az elmúlt hónapok tapasztalatai azt mutatják, hogy a védekezés sikeressége egyre inkább a helyi közösségek szervezettségén, a gazdák együttműködésén és az önkormányzatok szerepvállalásán múlik. Mindeközben a rendkívül száraz évjárat és a továbbra is hiányos jogszabályi háttér újabb nehézségek elé állította a szőlőtermelőket.
A védekezés súlypontja a terepi munkára helyeződött
A tavaszi és koranyári növényvédelmi kezeléseket követően augusztusban egyre nagyobb figyelmet kapott a fertőzésgyanús tőkék felismerése és az ültetvények rendszeres ellenőrzése. A falugazdászi tevékenység során folytatódott a hegyközségi kapcsolattartók, az önkormányzatok és a gazdák közötti szakmai egyeztetés. Több településen helyi munkacsoportok alakultak vagy erősödtek meg, amelyek a szőlőterületek bejárását, a gyanús tőkék megjelölését és a tulajdonosok értesítését vállalták fel.
A szervezett terepbejárásokon a résztvevők közvetlenül, a szőlőültetvényekben ismerkedhettek meg a betegség jellemző tüneteivel. Külön figyelmet fordítottunk a levelek elszíneződésére és sodródására, a vesszők hiányos beérésére, valamint a fürtök fonnyadására és elszáradására. Ezek a gyakorlati bemutatók különösen fontosak voltak a kisebb gazdák számára, akik korábban nem feltétlenül ismerték az ilyen szélsőséges időjárás okozta tünetváltozásokat.
A helyi munkacsoportok tevékenysége ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a fertőzésgyanús tőkék felkutatása csak az első lépés. A tényleges eredményhez a tulajdonosok együttműködésére, szükség esetén hatósági vizsgálatra és az előírt intézkedések végrehajtására is szükség van. A szervezett terepbejárásokon a résztvevők közvetlenül, a szőlőültetvényekben ismerkedhettek meg a betegség jellemző tüneteivel. Külön figyelmet fordítottunk a levelek elszíneződésére és sodródására, a vesszők hiányos beérésére, valamint a fürtök fonnyadására és elszáradására. Ezek a gyakorlati bemutatók különösen fontosak voltak a kisebb gazdák számára, akik korábban nem feltétlenül ismerték az ilyen szélsőséges időjárás okozta tünetváltozásokat.
Hatósági szignalizációk és a helyi védekezés nehézségei
Az ÚKSÚP által kiadott növényvédelmi szignalizációk és szakmai tájékoztatók továbbra is fontos kiindulópontot jelentettek a gazdák számára. A gyakorlat azonban ismét megmutatta, hogy az országos vagy nagyobb térségekre vonatkozó ajánlások önmagukban nem mindig nyújtanak elegendő segítséget a helyi védekezés megszervezéséhez.
A kabócák fejlődése, egyedsűrűsége és rajzásának alakulása akár szomszédos települések, sőt egyazon hegyközség különböző dűlői között is eltérhet. Emiatt a permetezések időzítésénél a regionális, sok esetben pedig a közvetlenül helyben végzett megfigyeléseknek kell meghatározó szerepet kapniuk. A falugazdászi munka egyik fontos feladata ezért továbbra is a hatósági információk és a helyi monitoringadatok összevetése, valamint ezek közérthető továbbítása volt.
Ennél is komolyabb problémát jelent azonban a védekezéshez kapcsolódó jogi és gazdasági háttér hiányossága. A fertőzött ültetvények felszámolása jelentős anyagi költséggel járhat, miközben a gazdák számára továbbra sem áll rendelkezésre megfelelő, általánosan alkalmazható kártalanítási rendszer. Hasonlóan megoldatlan az elhagyott, évek óta műveletlen szőlőterületek ügye.
Ezek felkutatása, a tulajdonosok azonosítása, felszólítása és a szükséges intézkedések kikényszerítése sok esetben meghaladja a helyi közösségek lehetőségeit. A meglévő növényegészségügyi szabályozás ellenére a gyakorlatban továbbra is hiányoznak azok az egyértelmű, gyorsan alkalmazható eljárások és pénzügyi eszközök, amelyekkel az önkormányzatok és az érintett hatóságok hatékonyan kezelhetnék ezeket a problémákat.
A rendkívüli szárazság és a 2026-os szüret tanulságai
A 2026-os évjáratot a fitoplazma elleni védekezés mellett a rendkívül meleg és száraz időjárás is meghatározta. A tartós csapadékhiány és a magas nyári hőmérséklet több szőlőtermő területen jelentős vízhiányt és élettani stresszt okozott. Ennek következtében a tőkék fejlődése lelassulhatott, a bogyók mérete és a termés mennyisége csökkenhetett, egyes ültetvényekben pedig idő előtti levélsárgulás, levélszáradás és fürtkárosodás jelentkezett.
Ezt támasztja alá a felvidéki borászok körében októberben elvégzett szakmai kérdőíves felmérés is. A Dél és Közép-Szlovákiai 36 válaszadó borász mindegyike az időjárási szélsőségeket jelölte meg szakmai nehézségei között. A termelők többsége terméscsökkenésről számolt be, amely több gazdaságban 30–50%-ot, egyes fajtáknál akár 60%-ot is elért.
A termés minőségének megítélése ugyanakkor jóval kedvezőbb volt. Több borászat kiváló szőlőegészségi állapotról és magas, gyakran 22–26 mustfok körüli cukortartalomról számolt be. A savtartalom azonban fajtánként és termőhelyenként jelentős eltéréseket mutatott. A kisebb bogyók és a csökkenő léhozam mellett a felgyorsult érés, illetve a várhatóan magasabb alkoholtartalom is foglalkoztatta a termelőket.
A fajtatapasztalatok sem egységesek. Több termelő kedvezően értékelte az olaszrizling és egyes burgundi fajták teljesítményét, míg a zöld veltelíni, az Irsai Olivér és bizonyos fiatal telepítések több gazdaságban érzékenyebbnek bizonyultak. Ez is rámutat arra, hogy a fajta mellett a termőhely, a talaj vízmegtartó képessége és az ültetvény életkora is meghatározó.
A fitoplazma szempontjából mindez különösen fontos, hiszen a szárazság okozta tünetek egy része könnyen összetéveszthető a betegség jeleivel. A levelek elszíneződése, a fürtök fonnyadása vagy a hajtások rendellenes fejlődése önmagában még nem bizonyítja a fitoplazma jelenlétét. A tünetek együttes értékelése, a szőlőfajta sajátosságainak figyelembevétele és szükség esetén a laboratóriumi vizsgálat elengedhetetlen.
Az aszály és a fitoplazma terjedése között azonban nem állapítható meg egyszerű, közvetlen ok-okozati összefüggés.
Eltérő fitoplazmahelyzet a felvidéki borvidékeken
A 2026 októberében elvégzett szakmai kérdőíves felmérés egyik legérdekesebb eredménye, hogy a fitoplazmára utaló tünetek előfordulása jelentős eltéréseket mutat a dél-szlovákiai szőlőtermő térségek és az egyes ültetvények között. Az alábbi összevetés az egyértelműen földrajzilag besorolható válaszokat tartalmazza, és nem tekinthető reprezentatív fertőzöttségi térképnek.
| Térség | Termelői észlelések |
| Kürt–Bátorkeszi–Köbölkút | Bátorkeszin a tavalyihoz képest lényegesen kevesebb tünetes tőkéről számoltak be. Míg Kürtön folytatódott a tavalyihoz hasonló tünetészlelés. |
| Alsó-Garam mente, Párkány | Ebeden év közben 1–2%-os, ősszel növekvő tünetészlelés; Muzslán 1% alatti, elszórt előfordulásról szóló visszajelzés.Az elhanyagolt szőlőterületek száma viszont jelentős, ami további visszafertőződés forrás veszélyt jelent. |
| Ipoly mente–Gömör | A gömöri, vályi válaszadó 1%-os tünetészlelést jelzett; |
A válaszok összességében arra utalnak, hogy több gazdaságban a tavalyinál kevesebb tünetes tőkét észleltek. Ebből azonban még nem következtethetünk a fertőzés általános visszaszorulására, mivel az észleléseket az időjárás, a fajták eltérő tünetkifejeződése és a korábban elvégzett növényvédelmi, illetve tőkeeltávolítási munkák is befolyásolhatják. A bátorkeszi válaszban szereplő relatív csökkenés például nem az idei fertőzöttség százalékos arányát jelenti.
Mit mutatnak a felvidéki borászok visszajelzései?
A falugazdászi munka részeként készített szakmai kérdőív nemcsak a termésről, hanem a borászok mindennapi nehézségeiről és az információáramlás működéséről is képet ad. A 36 válaszadó közül 22-en az adminisztrációs és hatósági terheket, ugyancsak 12-en az emelkedő termelési költségeket, kilencen pedig a finanszírozási nehézségeket jelölték meg. A válaszadók közül 15-en a borászkollégákkal történő személyes tapasztalatcserét is megnevezték szakmai információforrásként.
Több termelő szerint az ÚKSÚP tájékoztatása nem mindig követi megfelelő gyorsasággal a terepen tapasztalható változásokat. Visszatérő problémaként jelent meg a különböző hatósági nyilvántartások közötti együttműködés hiánya, a növényvédő szerek magas ára és a kisebb gazdaságok számára nehezen elérhető támogatási rendszer.
A válaszok megerősítik a személyes szakmai kapcsolatok és a helyi falugazdászi koordináció jelentőségét.
Erősödő összefogás a felvidéki községek között
Az elmúlt negyedév egyik legfontosabb eredménye a községek és a helyi szőlőtermelő közösségek együttműködésének további erősödése volt. A Párkányi régióból kiinduló kezdeményezés fokozatosan egyre több dél-szlovákiai települést kapcsolt be a közös munkába. A kialakított kapcsolatrendszer már mintegy 30 önkormányzatot és 25 helyi hegyközségi közösséget érintett.
A rendszeres egyeztetések, közös terepbejárások és a helyi munkacsoportok működése lehetővé tette, hogy a gazdák tapasztalatai gyorsabban eljussanak a szomszédos községekhez. A falugazdászi tevékenység ebben elsősorban szervezői és összekötő szerepet jelentett: a szakmai információk továbbítása mellett a polgármesterek, a hegyközségi vezetők, a gazdák és az illetékes szervezetek közötti kapcsolattartást.
A következő időszak legfontosabb feladatai
Az elmúlt negyedév tapasztalatai alapján a védekezés következő szakaszában három területre kell különösen nagy figyelmet fordítani: a fertőzésgyanús tőkék felkutatására, likvidálására az elhanyagolt szőlőterületek helyzetének községszintű rendezésére, valamint a helyi munkacsoportok működésének megerősítésére.
Ez nem lesz könnyű feladat, mivel a gazdák eddig főleg csak magukra számíthattak és egyenlőre nagyon úgy fest hogy ez továbbra sem változik, már ami az állami szervek hozáálását illeti.
A probléma megoldásához ugyanis a gazdák és önkormányzatok összefogása önmagában nem elegendő. Szükség van a hatósági együttműködés javítására, az egyértelmű jogi eljárások kialakítására és olyan pénzügyi támogatási, illetve kártalanítási lehetőségekre, amelyek nem hagyják magukra a fertőzés miatt jelentős veszteséget elszenvedő termelőket, sokesetben családi vállalkozásokat.
A 2026-os év eddigi legfontosabb eredménye talán nem is kizárólag a növényvédelmi munkákban, hanem a közös gondolkodás és cselekvés megerősödésében mérhető. A következő évek legnagyobb kihívása az lesz, hogy ezt az együttműködést tartósan működő, szakmailag és jogilag is megfelelően támogatott rendszerré alakítsuk.
Pereszlényi Csaba (Szlovákiai Magyar Vállalkozók Szövetsége, Felvidéki Falugazdász Hálózat: borászatokért felelős falugazdász)
