Fenntartható mezőgazdaság és a természet: profit vagy fajgazdagság?

2020. augusztus 28., 14:40
Tóth László

Vendégszerzőnk, természetvédelmi szakember írását ajánljuk kedves olvasóink figyelmébe, amelyben a szerző arra tesz kísérletet, hogy a széles nagyközönség számára is bemutassa a fenntartható mezőgazdaság lehetőségeit a Csallóközben.

Fotó: A szerző felvétele
"Juttassuk vissza az életet a tájba!" 

Ezzel a felhívással hirdetett petíciót az SOS/Birdlife Szlovákia, amely elsősorban a madárvilág védelmével, kutatásával és élőhelyeinek gondozásával foglalkozik.

A kíméletes mezőgazdaság csökkenti a természetre nehezedő nyomást és lehetővé teszi olyan madárfajok visszatérését, amelyek az egyre intenzívebb földművelésnek köszönhetően eltűnőben vannak. Életteret biztosít az olyan madarak számára, mint a fogoly, amely egykor a mezőgazdasági táj jelképe volt, ma azonban a veszélyeztetett fajok szimbóluma szántóföldjeinken

- áll a petíció magyarázatában a szervezet honlapján.

A fajgazdagságot csökkentő, a természetet veszélyeztető földművelés okait a polgári társulás több jelenségben látja, amelyekért elsősorban a rosszul felállított európai uniós és nemzeti dotációs politika tehető felelőssé.

A jelenlegi szabályozás ugyanis szerintük egyáltalán nem ösztönzi a földműveseket a természetet kímélő gazdálkodásra, viszont erősíti a monokultúrákat, az óriási terméstáblák létrehozását, az intenzívebb földművelést és az úgy nevezett energianövények terjedését. Mindezt a minél nagyobb haszon reményében.

Termeléshatékonyság kontra biodiverzitás?

A mezőgazdászok között erősödnek azok a hangok is, amelyek a dotációs politika természetbarát földművelést erősítő változtatásaitól féltik a termeléshatékonyságot és magát a profitot is. A gazdálkodó szempontjából ezek természetesen fontos szempontok. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a nagytáblás monokultúrák termesztése gépesítés szempontjából költségmegtakarító. A vegyszerek használata a gyomnövények visszaszorítására számukra fontosabb szempont az állat- és rovarvilágra gyakorolt negatív hatásoknál. Véleményük szerint a haszon- és a hozamnövelést kellene előtérbe helyezni a természetbarát gazdálkodással szemben. Kevés farmer van, aki másként gondolkodik.

Pedig a kettő nem zárja ki egymást. Egyensúlyt lehet és kell találni a két szempont között.

Több kutatás is bizonyítja például, hogy a vegyszerek használata  bár visszaszorítja a mezőgazdaság által csak gyomnövényként meghatározott mezei virágokat, azok eltűnése és bizonyos vegyszerek használata a kultúrnövényeket is beporzó magányos vadméhek számának csökkenésével is együtt jár, ami terméshozam visszaesésével járhat. Magyarországon például kutatásokkal igazolták, hogy almáskertekben ott várható nagyobb termés, ahol a vad beporzók, így a vadméhek, a zengőlegyek nagyobb sokféleségben, magasabb faj- és egyedszámban vannak jelen.

Mindez annak ellenére, hogy a legtöbb gyümölcsösben a háziméhek voltak a legnagyobb egyedszámban előforduló beporzók.

cucc

Spanyolországi kutatók hasonló eredményre jutottak, amikor megfigyelték, hogy a napraforgóföldeket keresztülszelő mezei szarvasmarhaterelő utaktól való távolság növekedésével csökkent a napraforgóhozam.

A jelenség - akárcsak a magyarországi almakertek esetében - itt is összefügg a vad beporzók jelenlétével. Azok ugyanis a mezei vadvirágokkkal szegélyezett úthoz közelebb sokkal nagyobb egyedszámban és sokféleségben voltak jelen. A megfigyelések kimutatták, hogy a mezei út melletti 175 méter széles napraforgósávban a háziméhek előfordulásának nincs kimutatható hatása a napraforgóhozam növekedésére, míg a magányos vadméheknek igen.

Eközben a Csallóközben..

Bár a Csallóköz néhány szeglete besorolást nyert a Natura 2000 nemzetközi természetvédelmi rendszerbe, a helyzet mégis lesújtó. Hiába a védett madárvédelmi területek sokasága, ha nem működik az ellenőrzés, amely betartatná például a vegyszerhasználatra vonatkozó korlátozásokat. Nem csak az élővilágot, de a felszíni és földalatti vizeket is veszélyezteti a túlzott vegyszer- és műtrágyahasználat. Két éve néhány Csallóközi faluban, Bakától Sárosfáig ciszternás kocsikból mérték az ivóvizet a falusiaknak, mert a vízvezetékekben (minden jel szerint) mezőgazdaságból származó veszélyes vegyi származékokat találtak. Ilyet az itt élők közül korábban senki nem élt meg.

Két évvel a történtek után nagy a hallgatás az ügyben, felszereltek pár drága szűrőt a kutakra és a dolog megoldottnak látszik. Felelős nincs.

Jellemző példája a nagytáblás intenzív mezőgazdasági termelésnek az,  amit a somorja környéki földeken tapasztalunk. A várost minden oldalról óriási, több száz hektáros monokultúrák - többnyire energianövények - ölelik körbe. A várost minden oldalról óriási, több száz hektáros monokultúrák ölelik körbe. Az idei évben - amint azt a műholdfelvételek is jól szemléltetik - Somorja déli határában 350 hektáros területen óriási búzatáblát alakítottak ki, amelyet helyenként mindössze egy-egy út vagy vékony fasor választott el egymástól. A hatalmas búzamező hossza több mint 5,3 km, legszélesebb része 1,1 km. A város észak-nyugati határában sem különb a helyzet, több mint 390 hektáros kukoricamező borít be mindent, ameddig csak a szem ellát.

 

mező
Fotó: A szerző ábrája

Nem csak a táj biológiai sokszínűsége szempontjából rossz ez a mezőgazdálkodási gyakorlat, hanem a talajerózió szempontjából is. A hatalmas szántókra jellemző a szélfogók hiánya és ez az egyre szelesebb és szárazabb időjárási viszonyok miatt gyorsítja a felső termőréteg elsivatagosodását.

A rövidtávú haszon reményében lényegében likvidáljuk a tájat.

Változások a láthatáron

Ján Mičovský, földművelésügyi miniszter, aki nemrégiben Dunaszerdahelyre is ellátogatott, úgy látszik változtatni akar az eddigi természetpusztító gazdálkodáson és kész meghozni az ehhez szükséges döntéseket.

Az elmúlt héten felszólította a mezőgazdászokat, felváltva termesszenek terményeket a szomszédos parcellákon vagy az egyes táblákat válasszák el egymástól biosávokkal, fasorokkal, szélfogókkal; építsenek vízfelfogókat, hozzanak létre vízgyűjtő területeket, amelyek hasznosak a táj számára és a termőtáblák méreteit csökkentsék 50 hektárra, a talajerózióval sújtott régiókban 30 hektárra.

Hasonló javaslatot fogalmazott meg néhány felső-csallóközi település polgármestere is, amikor júniusban a Dunaszerdahelyi járás ökológiai stabilitását taglaló dokumentum véleményezése során a somorjai polgármester kezdeményezésére közös nyilatkozattal fordultak a dokumentumot előkészítő állami szervekhez és benne

a termőtáblák nagyságának maximalizálását kérték 25 ha nagyságban.

Erősödő civil nyomás

Bár a kormányzati szándék úgy néz ki, egybecseng a természetvédelmi követelményekkel, azért nem árt egyértelműen a felelős döntéshozók tudtára hozni, bennünket is érdekel környezetünk sorsa és nem mindegy számunkra, milyen állapotban hagyjuk hátra gyermekeinkre a környezetünket. Nem maradhatunk csendben és nem maradhatunk tétlenek! A szavakat tetteknek kell követniük, ezért megalakult a Dunavit - Dunamenti Tájvédelmi Társulat, amelynek célja aktivizálni a környezetvédelmi témákban eddig nagyfokú passzivitást mutató csallóközi magyarságot, konstruktív vitákat kezdeményezni a természetvédelem megóvása érdekében, és aktív terepmunkával védeni környezetünket.

Kövesse facebook oldalunkat is!