EU-s agrárpolitika: A termelőtől a fogyasztóig

2020. november 1., 17:33
Matus Tibor

A múlt héten két és fél napon keresztül az agrárpolitika módosításáról egyezkedtek az EU agrárminiszterei. Az új európai zöldmegállapodás egyik sarokköveként jelent meg a felvázolt egészségesebb és fenntarthatóbb uniós élelmiszerrendszer kialakítása.

Fotó: pixabay.com
Szójaaratás.

Fel kell lépni a klímaváltozás ellen, őriznünk kell a természeti kincseinket, a biológiai sokféleséget, és fontos a fenntarthatóság, de egyben elegendő és megfizethető élelmiszert kell biztosítani a polgárok számára, úgy, hogy a gazda se menjen tönkre a nagy igyekezetbe. 

A koronavírus-válság is rávilágított arra, milyen sebezhetőek vagyunk, és mennyire fontos, hogy helyreállítsuk az egyensúlyt az emberi tevékenység és a természet között. És nemcsak a vírus, de az egyre gyakoribb aszályok, áradások, erdőtüzek és az új kártevők is folyamatosan emlékeztetnek arra, hogy élelmiszerrendszerünk veszélyben van. Az egyensúlyhoz azonban az agráriumnak is új utakra kell lépnie, sőt az élelmiszer-termelést, -szállítást, -elosztást, -forgalmazást és -fogyasztást magában foglaló élelmiszerláncon is módosítani kell. Első pontként, mivel a mezőgazdaságban alkalmazott növényvédő szerek használata hozzájárul a talaj-, a víz- és a légszennyezéshez, 2030-ra 50%-kal csökkenteni szeretnék a növényvédő vegyszerek használatát és a használatukból eredő kockázatokat, illetve 2030-ra szintén felére csökkenteni a fokozottan veszélyes növényvédő szerek használatát.

A vegyszerhasználat következményeként a levegőben, talajban, vízben megjelentek a vegyszerek, kimosódott tápanyagok, ami kedvezőtlen hatást fejt ki a biológiai sokféleségre, valamint az éghajlatra. Ezért legalább 50%-kal csökkenteni szeretnék a tápanyagvesztést, egyidejűleg pedig biztosítani, hogy a termőtalajok ne veszítsenek a termőképességükből. 2030-ra legalább 20%-kal csökkentenék a műtrágyák használatát. Persze nem itt, hiszen a „keleti végeken” műtrágyáznak ész nélkül.

A haszonállat-tenyésztésben 2030-ra 50%-kal csökkentenék az antimikrobiális szerek értékesítését. Az állattenyésztésben engedélyezett bizonyos antibiotikumok használata, ám ennek hatására rezisztencia alakulhat ki a mikroorganizmusoknál, ami becslések szerint évente 33 ezer ember halálát okozza az Európai Unióban.

Belegondolva, a koncentrált állattenyészetekben az antibiotikumokat éppen a kockázatcsökkentés céljából adják, viszont ezek biztosítják a nagy tömegű olcsó húst, tojást, tejet a piacokra. Kérdés, milyen minőségben.

Ezért is szeretnék, ha nagyobb teret nyerne az ökológiai gazdálkodás, ha 2030-ra (a mezőgazdasági területek 25%-án) biogazdálkodás valósulna meg. Remélik, hogy az ökogazdálkodás fejlesztése hektáronként 10-22 százalékkal több munkahelyet hozhat létre, mint a hagyományos gazdálkodás. A tagállamoknak ökogazdálkodási rendszereket kell kialakítaniuk 2 éves átmenetben, és a közvetlen kifizetésekből (I. pillér) 20 százaléknyi keretet erre elkülöníteni.  Minden gazdának, még a legkisebbeknek is környezetvédelmi szempontú vállalásokat kell tennie (cserébe egyszerűsített bürokratikus szabályokat ígérnek). Aki többet vállal, például ökogazdálkodási rendszerekben vesz részt, az több forrást is kaphat. Ide sorolható a precíziós gazdálkodás, az erdőgazdálkodás és az ökofarmok, de a tagállamok szabadon tervezhetik meg a saját eszközeiket az otthoni igények alapján.

Megdöbbentő, hogy a becslések szerint 2017-ben az Európai Unióban több mint 950 ezer ember halálát (a halálesetek 20%-át) okozta az egészségtelen táplálkozás. Jóval több húst eszünk az egészségesnél, és az alapanyagok is sokszor kockázatokat, szennyeződéseket rejtenek.  Ezért is tartják fontosnak, hogy az élelmiszer csomagolásán kötelező legyen feltüntetni az alapinformációkat. Terveznek egy fenntartható élelmiszerek jelölésére szolgáló rendszert, amely táplálkozási, éghajlati, környezeti és társadalmi szempontból is információkat szolgáltat. Az az élelmiszer is fontos, amit nem fogyasztunk el, és a kukában végzi, ezért kitűzték, hogy 2030-ra kiskereskedelmi és fogyasztói szinten egyaránt a felére csökkenjen az egy főre jutó élelmiszer-hulladék mennyisége.

Ambiciózus az a cél is, hogy mindezek hatására a fenntarthatóság az európai élelmiszerek védjegyévé váljon, s ez versenyelőnyhöz és új üzleti lehetőségekhez juttassa az európai mezőgazdasági termelőket.

A fenti célok eléréséhez fontos, hogy az „Európai horizont” kutatási és innovációs program költségvetéséből 10 milliárd eurót ruháznának be az élelmiszerekkel, biogazdasággal, természeti erőforrásokkal, mezőgazdasággal, halászattal, akvakultúrával és környezetvédelemmel kapcsolatos kutatás és innováció előmozdításába. Tudás nélkül nincs fejlődés.

A tagállamok már két és fél éve egyeztettek a KAP reformjáról. Múlt szerdán az agrárminiszterek egyben az elkövetkező hét év EU-s költségvetéséről is döntöttek, mintegy 400 milliárd euróról. Ezt a költségvetést a zöldek amúgy is kritizálták, mondva, hogy ez nagyon igazságtalan rendszer. Az elmúlt évtizedben négymillió gazdaság tűnt el, felvásárolták őket a nagyok. A Közös Agrárpolitika a gazdálkodók egy százalékát segíti a költségvetésének egyharmadával. Azt szeretnék, ha a környezeti és a szociális szempontokat is figyelembe véve nagyüzemi termelés helyett a kisebb gazdaságokat támogatnák.

A zöldek azért elértek valamit: a biodiverzitási stratégia célkitűzése lett, hogy Európa szárazföldi és tengeri területeinek legalább 30 százalékát védetté nyilvánítsák, és a mezőgazdasági területek legalább 10 százalékát visszaállítsák magas biodiverzitású tájelemmé. A biológiai sokféleség előmozdítására különböző forrásokból (uniós, nemzeti és magánforrásokból) évente 20 milliárd eurót szabadítanak fel. Az agrárszereplők éppen ezt a fejezetet kifogásolták leginkább, ez szerintük olyan terhet róna a gazdákra, ami sok gazdaság megszűnéséhez vezetne.

Ennek a sikeréhez az kell, hogy méltányosan megfizessék a gazdákat a fenntartható termelésért.

A termelő termel, és szeretné minél jobb áron eladni, a fogyasztó szeretne jó minőséget, de minél olcsóbban vásárolni. A kereskedelmi láncban viszont gyakran a termelő és a fogyasztó jár a legrosszabbul. Persze a koronavírus ebbe is beleszólt, új értékesítési csatornák nyíltak, felértékelődtek a termelői piacok. Maradt ugyan a kiskereskedelmi áruházláncok dominanciája, ezek azonban az alacsony ár kedvéért gyakran a külföldi áru mellett döntöttek. Ezért az élelmiszer-önellátás eléréséhez is fontos a rövid ellátási láncok kiépítése. El kell fogadtatni a szezonalitást a fogyasztókkal, mert a frissen, éretten leszüretelt termény biológiailag sokkal értékesebb, sokkal finomabb.

Ján Mičovský agrárminiszter Szlovákia számára vállalható kompromisszumnak nevezte a 37 órás tárgyalássorozat eredményét.

Pozitívumnak tartotta, hogy a burgonya bekerült a speciálisan támogatható (érzékeny) növények közé, de negatívum, hogy ezt a besorolást a számunkra fontos sertés- és baromfiágazat nem kapta meg. Bár a maximális közvetlen támogatás egy gazdaság számára továbbra is 100 ezer euró maradt, sikerült elérni, hogy a munkabérköltség mértéke alapján ez a felső határ kitolódjon.

A projektek várhatóan egyszerűbbek lesznek, az elbírálásuk során nagyobb átláthatóságot ígérnek, és a finanszírozásba bevonják a bankrendszert is. Ígérik, hogy az egyes kiírások nyílt végűek lesznek, tehát nem pár hónap lesz a pályázatok leadására. Ugyanakkor Szlovákiának az elkövetkező két évben meg kell határoznia, hogy ki pályázhat, azaz nem elég aktív gazdának lenni, a valódi gazdákat szeretnék támogatni. 

Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 2020/44-es számában.

Kövesse facebook oldalunkat is!