2021. március 16., 18:16

Az agrár-külkereskedelmi hiány és a támogatások

Tavaly sem várhattunk komoly változást az agrár-komoditások külkereskedelmében, de annyira jutottunk, hogy 2020-ban, 2019-cel összehasonlítva a hiány legalább 5,1%-kal csökkent, pontosan 1,6595 milliárd euróra. Van tennivaló, hiszen az élelmiszer kivitelünknek majdnem a felével hoztunk be többet. Eközben zajlik a vita, miképp is kaphatna többet az agrárium például az EU-forrásokból. Egyáltalán megérdemli?

201709021351510.20141128082830_elelmiszerbank-elelmiszer-etel-gazdasagtv-141128_642x369_cover.jpg

Kezdjük ott, hogy a járvány által sújtott tavalyi évben 3,136 milliárd euró értékben tudott az ország különböző agrár-komoditást kiszállítani. Az előző évvel összehasonlítva ez 5%-os bővülést jelent.

A behozatal is bővült, de csupán 1,2%-kal, ami annyit jelent, hogy 4,831 milliárd euró értékben importáltunk élelmiszeripari és agrártermékeket.

Kicsit változott a komoditások aránya is. A behozatalnál 5,4%-kal több olajat és zsírt, 2,9%-kal több ital és dohányféleséget hoztunk be, viszont a növénytermesztésből származó áruk 0,1%-kal, illetve az állattenyésztésből származó termékek 1,3%-kal csökkentek.

A kivitelnél nőtt az élelmiszer, az italok és dohányféleségek aránya 5,7%-kal, a növénytermesztés komoditásai 10,1%-kal, illetve majdnem megdupláztuk a kivitelt a zsírok és olajak kategóriájában. A másik oldalon viszont jelentősen, 12,1%-kal kevesebb állattenyésztésből származó terméket vittünk ki.

Javultak a számok, talán nőtt a hazai feldolgozás is, és a járvány miatt a vásárlói kosarunkba is másképp válogatunk.

Viszont, a kivitel és behozatal lassan megszokott aránya megmaradt a 40%:60%-os szinten a teljes agrár-külkereskedelmi forgalomban.

Ahogy egyelőre nem változott a szokott séma sem, gabonát, élőállatot, alig feldolgozott termékeket viszünk ki, és a magas hozzáadott értéket másoknál hagyva, csomagolt készterméket hozunk be.  

Elhúzódó okok

Ennek okai természetesen a rendszerváltozásig nyúlnak vissza, a rossz privatizáció, az élelmiszer-feldolgozó ipar leépítése, majd az egyoldalú agrárpolitika, illetve a fejlesztések hiánya. Az EU-csatlakozástól kezdve javarészt az elsődleges agrártermelést támogattuk, es háttérbe szorult a feldolgozóipar fejlesztése. Ebből egyenesen következik, hogy nincs igazán otthoni felvevőpiaca a speciális terményeknek (zöldség, gyümölcs, de ide sorolnám az állattenyésztést is) és a konkurens országok gyakran támogatott terményeivel kell konkurálniuk a hazai gazdáknak.

Nagyon nehéz úgy a hazai agráriumnak, ha a kormányzatnál sincs komoly szándék a szemlélet megváltoztatására. Itt nem a szólamokat értem, hanem költségvetési források hozzákapcsolását a hangzatosan kinyilatkozott kormányzati szándékokhoz.

Forrásokat az agráriumba

Látni kell, hogy minden régiós ország, levonva a járvány tapasztalatait, igyekszik emelni az élelmiszer-önellátását, illetve felismerték, hogy a mezőgazdaságból komoly hasznot az élelmiszeriparon, a feldolgozáson keresztül lehet elérni. Csehország, Magyarország akár a nemzeti társfinanszírozás növelésével igyekszik több forrást teremteni az élelmiszer-feldolgozás számára, vagy a lengyel piacrakerülés módszereiről ne is beszéljünk.

Az érkező uniós agrártámogatásokhoz minden tagországnak valamekkora társfinanszírozással hozzá kell járulnia. Ez az előző ciklusban 15% körül volt, a 2021-27-es időszakban 25%-ra emelték. A tagország dönthet úgy, hogy nagyobb társfinanszírozást vállal, így komolyabb forrásokat tud mozdítani egyes célok elérésére.

Magyarország is így döntött, az előző évekre jellemző 17,5%-a helyett, 2021-től 80 százalékos nemzeti társfinanszírozást biztosít az uniós vidékfejlesztési források mellé. A döntés a jelenlegi, 2014-2020 közötti Vidékfejlesztési Program forrásainak megháromszorozását jelenti.

Természetesen nálunk is zajlanak a viták az elkövetkező tervezési ciklus, illetve az EU-s gazdaságmentő alap forrásainak kihasználásáról.  A hazai, hivatalos agrárium mélyen csalódott, hiszen a pénzügy az ágazatot kihagyta a minap vitára bocsátott megújulási tervből, pedig jelentős tétel van a zöld gazdaság fejezetben. Márpedig a mezőgazdaság, erdészet, komoly hatással tud lenni a környezetre.

Járna-e a mezőgazdaságnak támogatás?

Járna, mert minden állam támogatja, és mindenki többel támogatja az agráriumát, mint Szlovákia, hiszen ennek fenntartása biztonsági kérdés egy ország életében.

Járna, mert a mezőgazdaság, foglalkoztatási, szociális, tájfenntartási, környezetvédelmi funkciókat tölthet be.

Járna, mert a mezőgazdaság nélkül a vidék nem fenntartható.

Van visszhangja a mezőgazdászok tiltakozásának?

Nincs!!!

Egyrészt a kormányzatot nem érdekli az az ágazat, amely eltörpül az autógyárak mellett, és az országos GDP-hez és a foglalkoztatottsághoz már csak 2-3 százalékkal járul hozzá. Másrészt a kormányzat mindezt könnyen megteheti, hiszen a polgárok számára sem fontos az agrárium.

A polgár manapság a megtermett búzában nem a kenyeret, a lisztet, a pékárut látja, a szénában és a tehénben sem a tejet, az abból készülő vajat, sajtot, joghurtot látja, mindezekkel a boltok pultjain találkozik, és akkor is zömében idegen ország termékeivel. Csupán, mikor az üres polcokkal szembesült a járvány első hulláma idején, akkor esetleg megérintette ez a kérdés.

De ne csak ezzel magyarázzuk a polgárok közönyét, a mezőgazdaságunkra jellemző a nagybirtokok túlsúlya, és a tulajdonba kerülésük nem mindenhol zajlott erkölcsileg kifogásolhatatlan módon. Kifogásolják, és talán joggal, amikor egyetlen ember húzza a hasznot több ezer hektár után. Természetesen ebbe belejátszik a kisember egyik legfőbb tulajdonsága is, az irigység.

Persze látunk jó példákat, főleg a kisgazdaságoknál, amelyek sokkal könnyebben tudnak szimpátiát kelteni a munkájuk, termékeik iránt. Számomra az egyik érdekes jelenség, mikor egy dúsgazdag ember kisebb feldolgozó kisüzemeket létesít, és termékei, amelyek minősége miatt szimpatikusak is lehetnének, mégsem tudják valahogy átütni a gazdagok elleni szembenállás falát.

A támogatások körüli vitában a felek álláspontja érthető. Az is előre vetíthető, hogy itt jelenleg nem az agrárium képviselői vannak nyerő pozícióban.

Valahol nem érezni azt, hogy a támogatások emelésével a mezőgazdaságunk is megújulna, több itthon feldolgozott termék kerülhetne a piacra, nagyobb foglalkoztatást tudnának ezáltal elérni a vidéken, vagy mindez a környezet és a táj javulásához, vagy legalább megőrzéséhez vezetne. És mindezek mellett egészséges hazai élelmiszer jutna az asztalunkra.

Ahhoz, hogy mindezt megfordítsák, talán a fentieket kellene átgondolni, megtalálni az utat a polgárhoz, hogy a mezőgazdaság újra a társadalom és a vidék egyik nagyon fontos szelete lehessen.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.