Zselízi fiú Norvégia legmenőbb jazz-zongoratanára

Augusztus 11-én norvég zenekarával hazajön Párkányba, hogy élete első felvidéki koncertjén lépjen fel a VIII. fORMA fEST-en. Interjúnk.

Mikor döntöttél úgy, hogy világgá mész, próbára téve a szerencsédet?

23 éves voltam, amikor elhatároztam, hogy meglátogatom a barátaimat a világban. Nem voltak nagy terveim. Úgy gondoltam, addig maradok kint, ameddig jól érzem magam. Egy hetet terveztem eltölteni Olaszországban, amiből három hónap lett, és két hetet Spanyolországban, amiből két év kerekedett. Spanyolországban beleszerettem egy norvég lányba, így kerültem végül Bergenbe, Norvégiába.

Otthonra leltél a skandináv országban?

Azt hiszem, igen. Valahányszor beleszippantok Bergenben a levegőbe, máris pillangók szállnak a hasamban. Meglátom a hegyeimet, és mosolyognom kell. Beugrok a hideg tengerbe, és érzem, hogy élek. Ám amiért Bergent az otthonomnak érzem úgy igazán, az Karla, a SKAAR zenekar énekese és Andreas, a gitárosa. Amikor velük vagyok, az az érzésem, hogy a gyerekkori barátjuk vagyok.

Elsajátítottad a nyelvet is?

Igen, bár nem volt könnyű. Norvégiában már a tízévesek is tökéletesen beszélnek angolul, ami megnehezíti a nyelv elsajátítását, mivel könnyű belesüppedni ebbe a kényelembe. Ha nem tanulod meg az ország nyelvét, ahol élsz, elveszíted annak a lehetőségét, hogy szorosabban kapcsolódj az emberekhez, és turista maradsz. Vagyis lemaradsz a lényegről.

A magyarságodat hogyan tudod megőrizni egy idegen országban? Fontos, hogy megőrizd?

Ági, a legjobb barátom Székesfehérvárról eljött meglátogatni, és itt is maradt. Ő most a szomszédom, szóval mindennap beszélek magyarul, gyakran olvasok magyar könyveket és Jóvilágvant hallgatok. De ez nem tudatos. Nem azért tartom a kapcsolatot Ágival, mert magyar, hanem azért, mert szeretem őt. Nem azért olvasok vagy hallgatok zenét magyarul, hogy ne felejtsem el az anyanyelvemet, hanem azért, mert Háy Jánosról és a Jóvilágvanról lehetetlen leszokni. Nem gondolkodom nemzetiségekben. A barátnőm iraki, közös barátaink pedig Palesztinából, Libanonból, Törökországból, Szomáliából, Japánból, a világ minden tájáról vannak. Én nagyon élvezem, hogy ezek a kultúrák keverednek körülöttem, nem érzem, hogy ez veszélyeztetné a magyarságomat.

Mikor szerettél bele a zongorába?

A nagymamámnak köszönhetően kezdtem el ötévesen zongorázni. Tizenhét éves voltam, amikor elpattanhatott valami az agyamban, mert egyik napról a másikra nem érdekelt más, minthogy éjjel-nappal zongorázzak. Az nem szerepelt a terveim között, hogy tanítsak, de bárhová utaztam, a diákok előbb-utóbb megtaláltak. Egy idő után elfogadtam ezt a szerepet is.

Milyen módszerrel oktatsz?

Még Spanyolországban megírtam a saját zongorakönyveimet és módszertanomat, aminek az a jellegzetessége, hogy zeneolvasás mellett zenét is alkotunk, improvizálunk, már az első naptól kezdve. A stílus nem annyira fontos számomra, mint az, hogy kifejezzem azt a zenét, ami bennem születik napról napra. Ehhez néha a blues a legjobb eszköz, máskor a jazz vagy éppen a minimalista klasszikus zene. Sound of Emotionsnak neveztem el ezt a rendszert, de a világban jazz-zongoratanárként jegyeznek. Hát akkor legyen úgy.

Kiket tanítasz?

Van egy zongorastúdióm Bergenben, negyven magándiákom és három zongoratanárom, akik kisegítenek az új diákokkal. Az utóbbi két évben a YouTube-nak köszönhetően közel 60 ezer ember talált rám, jelenleg 5 milliós nézettsége van az oktató videóimnak a világhálón. Nemrég létrehoztam egy weboldalt (soundofemotions.com), ahol több mint 300 videón lépésről lépésre mindent megtanítok, amit tudok, úgyhogy alig van ország, ahol ne lenne „virtuális” diákom.

A SKAAR nevű norvég formáció billentyűse vagy. Hogyan alakult a csapat, milyen stílust képviseltek?

Karla, az énekesnőnk összegyűjtötte azokat az embereket maga köré, akiket szeret, és zenélni kezdtek, vagyis kezdtünk. Senki nem kapott tőle utasítást, hogy mit és hogyan is játsszunk, ezért mindenki saját magát rakta bele a zenébe. Nem gondolkoztunk stílusban, de progresszív rock lett belőle. Legalábbis többnyire.

Várod már az itthoni szereplést?

Nagyon várom. Nem vagyok izgulós, de szerintem otthon tuti izgulni fogok.

Mire számíthat a közönség a koncerten?

Libabőrre. Energiára. De ez még közel sem minden. Így ez még mindig csak egy jó, de felejthető élmény lenne. Viszont Karlát lehetetlenség elmagyarázni, őt meg kell élni. Karlában nincs semmi hétköznapi, ezért lehetetlen levenni róla a szemed. Ha a srácok a koncert közben meztelenre vetkőznének, észre sem vennéd, mert Karla megbabonáz mindenkit.

Mit jelent számodra a zene?

A zene számomra az egyik legjobb eszköz arra, hogy megéljem magam a jelenben. Mindennap elhatározom, észre fogom venni, hogy élek, de a nap végén alig tudok összehozni öt tudatos pillanatot. De ha rákapcsolódom valami zenére napközben, akkor ez sosem probléma. És hogy milyen a jó zene? Az, ami mindennek ellenére emlékeztet rá, hogy jó világ van.

(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2018/14. számában.)