Zselízen is bemutatták az Értékeinket
A Csemadok Zselízi Alapszervezete és a Zselízi Városi Könyvtár közös szervezésében március 3-án valósult meg az Értékeink – Százéves a szlovákiai magyar közösség, Hetvenéves a Csemadok című kötet bemutatója.
A kötetet annak két társszerzője, Dunajszky Géza, a – magyar szabadságharc centenáriumán megalakuló – Csemadok volt központi szervezője és házigazdaként Csonka Ákos mutatta be a zselízi Magyar Házban. A kiadvány ötletgazdája, Csáky Pál egészségügyi okok miatt nem tudott jelen lenni a rendezvényen.
A könyvtár munkatársának, Plizga Sylviának a rövid bevezetője után elsőként Csonka Ákos szólt a hallgatósághoz, aki a szervezet megalakulásával kapcsolatosan kiemelte, hogy a Csemadokot, amellyel személyesen 2009-ben került szorosabb kapcsolatba, ugyan „csak” a közművelődési feladatok ellátásának céljából hozták létre, ezen bőven túlmenően mégis síkra szállt többek között a magyar nyelvhasználatért és a magyar iskolák újraindításáért: „Bárhogyan is tekintünk a kommunista diktatúrára, a Csemadok, majd az Új Szó megteremtésével mégis egy mentőövet kínált a csehszlovákiai magyarságnak.”
Dunajszky Géza (igaz, csupán négyévesen) már a szervezet 1949-es szárnypróbálgatásánál is jelen volt: „1949 márciusában az unokanővérem szervezett egy irodalmi estet, aminek keretén belül kezdték meg a Csemadokba való toborzást. Bátyáimmal együtt mi is szerepet kaptunk. Miközben harmonikaszó mellett elénekeltük Petőfi Távolból című versét, arra lettünk figyelmesek, hogy az embereknek potyognak a könnyei.”
A közíró, a Szlovákiai Magyar Tanítók Énekkarának alapító tagjaként egy zselízi vonatkozású érdekes történetet is felelevenített – a szintén jelen levő Horváth Gézával közösen. Történt ugyanis, hogy a zselízi kórus alakulásának évében, 1982-ben, a Kodály-centenárium kapcsán meghívták Vass Lajost, hogy beszéljen Kodály Zoltánról. A sikeres rendezvény másnapján kezdett el terjedni a hír, hogy Vass Lajos többé nem jöhet Csehszlovákiába, mivel egy jelentés alapján a beszédében Kodály vallásosságát domborította ki, ergo egyházi tanokat hirdetett. A valóság egy kicsit más volt: a zenetudós írta ugyanis a készülő Vass-kötetnek, a Furulyaiskolának az előszavát; ennek részleteiről pedig éppen egy templom előtt beszélgettek. Mivel a szervezők az egész rendezvény hanganyagát rögzítették, a kommunista illetékesek előtt könnyen meg tudták cáfolni a felhozott vádakat…
„A Csemadok, ami Európa legnagyobb tömegszervezete, ott működik jól, ahol megmaradt az a családias légkör, ami kezdetben jellemezte” – magyarázta Dunajszky, aki a helyi illetékeseket a Csemadok Zselízi Alapszervezete történetének, krónikájának a megírására biztatta, hiszen, mint megfogalmazta: „Kapaszkodókat kell hagyni az utókor számára, hogy tovább élhessen a Csemadok!”
A délutáni beszélgetés során felmerült egy-egy véleménykülönbség a két szerző között, leginkább a szervezet struktúrájának vérfrissítése és a logó megújítása kapcsán, abban viszont mindketten megegyeztek, hogy stabil és ellenőrzött költségvetés szükséges ahhoz, hogy a Csemadok a jövőben is zavartalanul tudjon működni.
Az Európai Néppárt (EPP) támogatásával megjelenő kiadványhoz, ami emlékcserepeket tartalmaz a (cseh)szlovákiai magyarság önszerveződéséről, a rendezvény után ingyenesen hozzá lehetett jutni.
