Örökségül kapta a kultúrát, hogy másoknak tovább adja
Vannak emberek, akiknek a kultúra nem külön program, nem ünnepi alkalomhoz kötődő elfoglaltság, hanem az életük része. Juhász Gyula közéjük tartozik. Kőhídgyarmaton nőtt fel, Párkányban töltött mintegy négy évtizedet, majd visszatért abba a faluba, amely felnevelte. A Csemadok tagjaként verset mond, színdarabban játszik, konferál, helytörténeti kutatásokat végez, könyvet ír. Szűk két éve vezeti a Kőhídgyarmati Csemadok Alapszervezetét, azzal a céllal, hogy tizenhét évnyi csend után ismét pezsgő kulturális élet legyen a községben.
Egyáltalán nem meglepő, hogy a kultúraszervezés számára természetes, hiszen a Csemadok nem csupán egy szervezet volt a családjában, hanem a mindennapok része. Édesapja és édesanyja is aktív tagok voltak Kőhídgyarmaton, és a színjátszó csoportban is szerepeltek. Így Juhász Gyula már kisgyermekként rácsodálkozhatott, ahogy a szülei a színpadon állnak. Egyik legkorábbi emléke éppen az egyik előadáshoz kapcsolódik. Szülei a Dankó Pistát játszották, ő pedig a nézőtérről felkiáltott: „Ott van anyu és apu!” Ez a mondat hosszú évtizedekkel később is megmaradt benne.
Színpadra születtek
A család és a színjátszás kapcsolata még ennél is régebbre nyúlik vissza. Anyai nagyapja, Kabók Rudolf 1898-ban született, vagyis jóval a Csemadok megalakulása előtt. Mivel Juhász Gyula helytörténészként kutatja Kőhídgyarmat múltját, talált egy 1919-ből származó színházi plakátot, amelyen nagyapja neve is szerepel.
– Mondhatom, hogy ez egy családi örökség – meséli büszkén. Mintha a színpadhoz, a közösséghez és a kultúrához való kötődés generációról generációra öröklődött volna.
Juhász Gyula a hetvenes években már tudatosan kapcsolódott be a helyi kulturális életbe, és belépett a Csemadokba. Később, miután megnősült és Párkányba költözött, ott folytatta a csemadokos munkát. A két település kulturális élete természetesen különbözött egymástól, hiszen egy városi szervezet több lehetőséget kínál, több rendezvénnyel, és további lehetséges tagokkal. Juhász Gyula Párkányban elsősorban a színjátszásban és a versmondásban találta meg a helyét, de az énekkari munka is életének része lett.
– Ami a magyar kultúrát érintette, én ott voltam – foglalja össze röviden azt a több évtizedet, amelyet a párkányi alapszervezetben töltött.
A vers szeretete külön történet az életében. Édesanyjától kapta az első ösztönzést, ő tanította neki a verseket, még gyermekkorában. Így már általános iskolásként (akkor még működött iskola Kőhídgyarmaton) verset mondott, majd az ipolysági gimnáziumban négy éven át tagja volt a Vas Ottó vezette József Attila Irodalmi Színpadnak.
Ez az időszak megdönthetetlen alapot adott számomra, és akkor ismerkedtem meg közelebbről Radnóti Miklós, József Attila, Petőfi Sándor és Karinthy Frigyes műveivel. A rendszeres próbák, a közös munka és az irodalom szeretete azóta is meghatározó számára. Bár ma már ritkán indul versenyeken, a különböző rendezvényeken szívesen mond verset. Párkányban évek óta szervezik a Hozz egy verset című közösségi találkozást, alkalmat, amelynek a lényege, hogy ne csak azok álljanak közönség elé, akik versmondóként otthonosan mozognak a színpadon. Nagy Imrével közösen vezetik az egyre népszerűbb rendezvényt, amelyre nemcsak Párkányból érkeznek, hanem Magyarországról is.
Kultúrát mindenkinek
A kezdeményezést Kőhídgyarmaton is kipróbálták. 2025-ben a versmondást anyanyelvi előadással kötötték össze, ami a vártnál is több érdeklődőt vonzott. Esztergomból is jöttek résztvevők, és azóta is többen kérdezik tőle, hogy mikor lesz újra ilyen alkalom. Ezt az eseményt már az újjáalakult helyi Csemadok-alapszervezet égisze alatt valósították meg a Magyar Szövetség helyi szervezetével közösen.
Amikor Juhász Gyula visszaköltözött Kőhídgyarmatra, úgy érezte, hiányzik a Csemadok a község életéből, ezért társakat keresett, akikkel 2024 decemberében hivatalosan is újjáalakították az alapszervezetet. A vezetőségben heten dolgoznak: van közöttük korábbi Csemadok-vezető, a régi néptánccsoporthoz kötődő személy és pedagógus is.
Szinte a nulláról indulva, ma már több mint ötven tagja van a szervezetnek, ami jelentős változás ahhoz képest, hogy korábban, bő másfél évtizeden át csend volt. A tagság mellett azonban legalább ennyire fontos az is, hogy a rendezvények ne csak a Csemadok-tagoknak szóljanak. A tapasztalatok szerint a könyvbemutatókra, megemlékezésekre és kulturális programokra olyanok is eljönnek, akik nem tagjai a szervezetnek.
A helyi Csemadok újraindulása nemcsak rendezvények szervezését jelenti. Cél az is, hogy visszatérjenek azok a közösségi formák, amelyek korábban természetesek voltak a település életében. A községben valaha két kultúrház is működött, ma azonban már egyik sem áll. A rendezvényeknek jelenleg az óvoda alsó részében kialakított, felújított kultúrterem ad helyet. Juhász Gyula, saját elmondása szerint, hálás a polgármesternek és az önkormányzatnak, hogy ezt a helyiséget térítésmentesen használhatják.
Fiatal hagyományőrzők
A Csemadok-alapszervezet működtetése mellett a fiatalok megszólítása is megkerülhetetlen szempont. Ezért Kőhídgyarmaton igyekeznek már a rendezvényekbe is bevonni a tanulókat. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kapcsán tartott megemlékezéseket például úgy szervezik, hogy a helyi fiatalok is szerepet kapjanak. Bár a településen már nem működik iskola, a környékbeli intézmények diákjai közül sokan vesznek részt a műsorokban. Verset mondanak, énekelnek, és vannak, akik a helyi népviseletet is szívesen felöltik. Kőhídgyarmat a kurtaszoknyás népviselet „családjába” tartozik, így a hagyomány a fiatalok személyes részvételén keresztül is jelen lehet.
Ráadásul, mivel nálunk nagy hagyománya van a színjátszásnak, szeretnénk újjáéleszteni a helyi színjátszó és néptánccsoportot is. Ezen is dolgozunk egy ideje, és pozitív jelek mutatkoznak
– hangsúlyozza az alapszervezet elnöke.
A számos sikeres rendezvény közül is kiemelkedik a Járási dal- és táncünnepély, amelyet tavaly első alkalommal rendeztek Kőhídgyarmaton, a Csemadok Érsekújvári Területi Választmánya és a községi önkormányzat együttműködésével. A területi választmánnyal közös történetükben pedig újabb fejezetet nyithat, hogy Juhász Gyula tavaly bekerült a Csemadok Érsekújvári Területi Választmányába, így nemcsak helyi szinten, hanem szélesebb körben is vállal feladatot. Közben referensként dolgozik a Párkányi Városi Múzeumban, foglalkozik a versekkel, és minden olyan kezdeményezéssel, amelyben a kultúra és a közösség találkozik.
Bár a külső szemlélő számára kevésbé látványos, Juhász Gyula helytörténészként is tevékenykedik. Második könyve A gyarmati béke: A gyarmati békekötés 400. évfordulójára 1626–2025 címmel, tavaly látott napvilágot.
Három aktív szerzőről is beszélhetünk a község életében, hiszen Berecz Attila és Csurgai Szilvia is Kőhídgyarmat írói. Ez is tükrözi kulturális életünk gazdagságát.
Kőhídgyarmaton lassan két éve, hogy ismét vannak rendezvények, könyvbemutatók, megemlékezések és további tervek. A régi közösségek újjáélesztése még alakulóban van, de a legfontosabb talán már megtörtént, a hosszú csendet felváltotta a közösség hangja. Juhász Gyula pedig továbbra is részese, ahogy évtizedek óta, mert jól tudja, a közösség élő marad, ha akad valaki, aki megteszi a következő lépést.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2026/43. számában.
