Olyanok vagyunk mind, mint a búvárok
Annát alakítja a Teljesen idegenek című olasz film színpadi változatában a Komáromi Jókai Színházban, de vendégszerepel a Vígszínházban, most jelent meg első hangoskönyve, és nemsokára musicalt próbál. Azután ismét kamerák elé áll. A Jászai Mari‑díjas Bandor Évával a premier előtt beszélgettünk.
Hollundernét játszotta Molnár Ferenc Liliomában, a Vígszínházban. Közben tetőznek Paolo Genovese Teljesen idegenek című vígjátékának próbái. Nem fárasztó mindez?
Hollundernét játszani minden alkalommal öröm, mert szeretek együtt lenni a Vígszínház színészeivel és az egyetemistákkal, akik a gyakorlatukat töltik, de nemcsak velük, hanem az előadás körül tevékenykedő műszaki személyzettel is, az ügyelőtől az öltöztetőig. Komáromban pedig teljesen lefoglalnak a Teljesen idegenek próbái, nincs idő a fáradtsággal foglalkozni. A színész életében egészen természetes újra felvenni egy szerepet, jó esetben, amikor ezt szeretem is csinálni. Akkor nem érzem úgy a fáradtságot, inkább az izgat, hogy előadásról előadásra mit tudok még kihozni a szerepeimből.
Gondolom, ifjabb Vidnyánszky Attila egy új világba vezette, és a Vígszínház méretei is meglepték.
Attilával, ha jól emlékszem, Kisvárdán találkoztunk először, amikor négyéves volt. Az a csintalanság, érzékenység, kíváncsiság még mindig benne van. A játék öröme érezhető nála akkor is, amikor színészként nézem, és akkor is, amikor rendezőként dolgozik és alkot. A Vígszínház épülete csupa rejtély és kihívás. Csodálatos építészeti remekmű. Amikor volt rá időm, alaposan körülnéztem.
Eszenyi Enikő igazgató számít a jövőben is önre? Szívesen menne ismét egy szerepre?
Természetesen szívesen elmennék újra, ez még a jövő meglepetése. Konkrétumokról még nem beszéltünk.
Komáromban harmadszor dolgozik Hargitai Ivánnal. A Naftalin Patkány Etusa és a Bánk bán Gertrudis királynéja után a Teljesen idegenek zugivó Annája lesz. Milyen mélyen térképezte már fel a nőt?
Olyanok vagyunk mind, mint a búvárok, egyre mélyebbre merülünk, csak így érdemes hozzáfogni az anyaghoz. A végeredményt még nem látom, de hagyjuk a nézőre, mit visz majd el magával. Csak remélem, hogy sokáig rezonál bennük a darab.
Ráadásul az első Anna lesz színpadon, hiszen elsőként a Komáromi Jókai Színház kapott jogot arra, hogy színdarabként játssza ezt az olasz filmet. Ízlelgeti a tétjét, a világbemutató szót?
Nem gondolkodom ezen. Ez a marketingosztály feladata, hogy hírét vigyék a világbemutatónak. Az én dolgom pedig az, hogy megfejtsem, ki ez az Anna.
A történet szerint hét régi barát egy közös vacsora során minden beérkező hívást kihangosít az okostelefonján, és felolvassák a szöveges üzeneteket is. Annának milyen történetek jutnak?
Ezt, ha nem haragszik, nem árulom el, legyen meglepetés annak, aki még nem látta a filmet. Elég annyi, hogy lehull az álarc mindenkiről. Kegyetlenül.
Magadnak hazudsz. Mindenkit megbabonáztak a hazugságok. Mobil által világosan. Ezek a filmről szóló kritikák főcímei. Az előadás után is hasonló címeket olvashatunk majd?
Amennyiben jól játszunk, igen.
A világpremier után is zajlik az élet a színházban. A napokban lesz John Kander–Fred Ebb Kabaré című musicaljének olvasópróbája. Schneider kisasszonyt, a szállásadónőt alakítja az 53 éves musicalban. Március végén mutatják be. Várja már a munkát Rusznyák Gábor rendezővel?
Ebben a musicalban van két álomszerep, az egyik a konferanszié szerepe, a másik pedig Sallyé. Sajnos a Sally nevű „gyorsvonat” elhúzott mellettem körülbelül tíz évvel ezelőtt. Marad Schneider kisasszony. Remélem, megoldom.
Ott voltam január végén hangoskönyve keresztelőjén. Daniela Kapitáňová Könyv a temetőről című művét mondta cédére. Valóban követ tett a szájába, hogy így idézze elénk Samko Tálét, a furcsa, negyvenes férfit, aki valahol a gyermekkor és a felnőttkor között rekedt?
Kővel a zsebemben mentem a stúdióba, így olvastam fel a könyvet. Remek szórakozás volt, sokat nevettem. Samkón keresztül tolmácsolni a Komárom városában élő furcsa figurák életét, Samko szűrőjén látni a hétköznapi életet, Samkóként létezni, hogy is fogalmazzak, bátorság volt és nagy kaland. Szeretném még folytatni, amennyiben az időm engedi. Tervek is vannak már a fejemben.
Olasz Istvánnal közös SZER-ELEM-EZ? című előadásukat, amelyben verseket szavalnak színházi miliőben, hatalmas ovációval fogadták mindenütt, a határ túloldalán is. Az idejük vagy a kedvük kevés a folytatáshoz?
Minden mindig idő kérdése. A folytatásról is beszéltünk, de nem szeretnénk elkapkodni. Vannak terveink, hamarosan belekezdünk a megvalósításba, jelenleg anyaggyűjtésen dolgozunk. A téma még titok.
A nemrég Komáromban vendégszerepelt Borbély Alexandra említette, hogy a nyáron együtt forgatnak egy történelmi filmben. Ezek szerint a színház mellett filmezik az idén is. Melyik könnyebb feladat?
Egyik sem könnyű. Hovatovább egyre nehezebb, talán az önmagammal szembeni elvárásaim miatt. Mindig valami újat szeretnék mutatni magamból, rettegek attól, hogy önmagamat ismételjem. Szandrával, sajnos, nem lesznek közös jeleneteink. A film Zdeněk Jiráský új filmje lesz, amibe mindkettőnknek nagyon izgalmas szerepet írtak.
Azzal kezdtük, fárasztóak‑e az útjai. Hadd kérdezzem meg: fáradt‑e? Van‑e, lesz‑e elég energiája ennyi tavaszi, nyári feladathoz?
Minden szervezés kérdése, és tudni kell nemet is mondani. Amikor pedig nagyon fáradtnak érzem magam, elugrom szaunázni. Az mindig feltölt.
(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2019/7. számában)
