Michac Gábor látványtervező sokszínű világa
Mindig nagyon szerette a meséket. Angolul például az angol nyelvű mesecsatornák által tanult meg. Bár bábszínházi előadást csak felnőttként látott, mégis látványtervező lett belőle. Többnyire bábszínházak számára készít jelmez-, díszlet- és bábterveket. A Komáromban felcseperedett, bő egy évtizede Budapesten élő-alkotó Michac Gábort az idén először hívták meg zsűrizni a Jókai Napokra. Szívesen tett eleget a meghívásnak, s nagy örömmel dolgozna együtt a felvidéki színházakkal is, ha igényt tartanának a munkájára.
"Komáromi gimnazistaként amatőr színészként is kipróbáltam magam a GIMISZ Diákszínpadon. Mindez sokat segített az önbizalmam fejlesztésében. Mivel úgy éreztem, hogy a fizikai és a beszédtechnikai korlátaimon nem tudok túllépni, inkább az animációs filmekkel és a képregényekkel kapcsolatos karaktertervezés vonzott. Fantáziadús kisgyerekként órákon át szívesen rajzolgattam, és kitalált történeteket vagy ruhákat tervezgettem. Néhány évig Szilva József képzőművész-tanár tanított rajzolni, de mivel a gimnáziumban már háttérbe szorult a művészeti nevelés, szinte csoda, hogy több száz jelentkező közül tizedmagammal együtt felvettek az Ostravai Egyetem animációs szakára" – emlékezett vissza a kezdetekre Michac Gábor, aki végül mégsem Csehországban folytatta tanulmányait.
Meglepő döntése után elvégzett egy okleveles divattervező-képzést Budapesten. Saját bevallása szerint ugyan a későbbiekben is nagy hasznát vette az ott tanultaknak, mégis hiányérzete volt a ruhatervezés közben.
"Csupán az esztétikumért tervezni számomra kevésnek bizonyult. Ezért ruhatervezés közben mindig kitaláltam egy-egy történetet, például azt, hogy az élete nagy szerelmét éppen elvesztett hölgynek milyen ruha való. Vizsgamunkaként egy olyan férfi kollekciót terveztem és kiviteleztem, amelyben a magyar népviseletet a hippik ruházatával ötvöztem. Másodikosként öt lány diáktársammal együtt jelentkeztem a Kaposvári Egyetem alkalmazott látványtervezés szakára. Csak nekem sikerült túljutni a felvételi vizsga 3. körén, és felvételt nyertem a hároméves képzésre. Tanáraim közül megemlíthetem Molnár Zsuzsát, a Szegedi Kortárs Balett tervezőjét és Gyarmati Ágnes Munkácsy-díjas jelmeztervezőt" – mesél diákéveiről Gábor, hozzátéve, hogy a tizenkét hallgatónak csak a fele diplomázott le. Záróvizsgaként Csehov Cseresznyéskertjének a látványvilágát kellett megterveznie, amivel sikert aratott.
Budapesten élő frissdiplomásként nem volt könnyű helyzetben, mert a tehetségen kívül nagyon sok múlik az ismeretségeken is. "Esetünkben igaz a mondás: sok az eszkimó és kevés a fóka. Több nemzedék képviselőinek kell megosztozniuk az adódó munkákon. Nagy szerencsémre találkoztam Tengely Gábor bábszínésszel és rendezővel, aki közel egy évtizede a legkedvesebb alkotótársam. Elhívott a győri Vaskakas Bábszínházba, hogy egy darabban legyek az asszisztense. Magammal vittem az általam készített terveket, amelyek tetszést arattak. A győri társulattól folyamatosan több megrendelést is kaptam, s a Vaskakasnak köszönhetően ismert meg elsősorban a bábos, gyermek- és ifjúsági színházi szakma" – meséli tovább a pályakezdést.
Mivel Tengely Gábor további társulatokhoz, így a Nemzeti Színházhoz is magával vitte, újabb és újabb lehetőségek nyíltak meg előtte. Alföldi Róbert direktor meghívásának eleget téve a Tengely által rendezett Csongor és Tündében is közreműködhetett tervezőként.
"Miskolctól Debrecenen, Pécsen és Szombathelyen át már Magyarország szinte összes bábszínházában dolgoztam. Több megrendelést kaptam a legjelentősebbnek számító Budapest Bábszínháztól és fővárosi független társulatoktól. Olyanoktól is, amelyek gyerekeknek, fiataloknak és felnőtteknek szánt produkciókat mutattak be. Mi tagadás, szívesebben tervezem a gyerekdarabok látványvilágát, mert azokban sokkal jobban szárnyalhat a fantáziám. Eddig olyan rendezőkkel dolgoztam együtt, akiktől szabad kezet kaptam. Leginkább olyan előadásokba szoktak meghívni, amelyekben kissé melankólikusabb, furább, félelmetesebb és elvontabb látványvilágra van szükség. A kivételeket is szeretem, mert azok kimozdítanak a megszokott világomból. Nemrég Böhm György rendező számára készítettem egy Evita- musicaldíszletet, ami számomra nagy kihívást jelentett. Nagyon élveztem a közös munkát."
Sajnálja, hogy Tengely Gábor, akivel félszavakból is értik egymást, hamarosan pályát módosít. De azért reméli, hogy a továbbiakban is sikerül megrendeléseket kapnia. Hamarosan a Fővárosi Operettszínház és a MÜPA felkérésének tesz eleget. Közben mesekönyvet ír és saját kezűleg illusztrál, textilmaradékokból készít bábokat. Minden felkérésre nyitott, és örülne, ha a felvidéki színházaktól is megkeresnék.
"Szeretnék a színház közelében megöregedni. Addig több téren is igyekszem kipróbálni magam. A napokban végeztem el a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem filmes látványtervező szakának mesterképzését. Mivel Magyarországon sok reklám- és kisfilm készül, erre a számomra új területre is szeretnék betörni. Sajnálom, hogy a felvidéki magyar színházak még nem találtak meg. Ha hívnának, örömmel jönnék, ahogy a zsűrizést is szívesen vállaltam az idei Jókai Napokon. Egyrészt jó érzés, hogy a feladatra érdemes szakembernek tartanak, másrészt ezen a fesztiválon olyan fantáziadús ötletekkel is találkoztam, amilyenekkel a hivatásos színtársulatoknál soha."
