Mexikóig is elér a Duna!
Családias és szép kiállítással búcsúzott a várostól és az itt szerzett barátoktól a 47. párkányi hídőr, Lola Cervant grafikusművész.
Magyarországi tanulmányai alatt rabul ejtette a Duna szépsége, ezért kereste a módját annak, hogyan tudná újra látni és akár művészileg megragadni a folyót.
A nagy hagyományokkal rendelkező hídőr-projektben meg is találta a tökéletes lehetőséget.
„Életem egyik legizgalmasabb tapasztalata a hídőrség Párkányban” – mondta Lola lelkesen. A fiatal mexikói művész öt évvel ezelőtt a Magyar Képzőművészeti Egyetemen ösztöndíjasként tanult, ekkor lett a folyó csodálója.
"Az interneten gyakran böngésztem Párkány és Esztergom után, így találtam rá a hídőr projekt ismertetőjére, amit mintha nekem találtak volna ki” – mesélt a szerencsés véletlenről.
A Párkány és Vidéke Polgári Társulás hídőr-projektje, melyet a híd újjáépítésének apropóján indítottak útra, azt a cél tűzte maga elé, hogy lehetőséget és lakhatást adjon a világ művészei számára, hogy azalatt a 3-6 hónap alatt, míg itt vannak, művészetükkel a folyón átívelő hidat, az összetartozás gondolatát erősítsék.
Tulajdonképpen kulturális őrök ők, akik a két város talán olyan értékeit látják meg, amit a helyiek már észre sem vesznek – ismertette Himmler György, a projekt egyik atyja.
A Duna-vidéki térképek című kiállítás anyagai közt figyelmes lettem egy mozaikra. Lola a Duna vizének színárnyalatait foglalta össze, kis négyzetekre festve a színeket, melyet különböző napszakokban és fényviszonyok mellett tükrözött vissza a víz. Minden nap lement a folyóhoz. Ezekből a színárnyalatokból készült a mozaik.
„A Dunáról mindig úgy beszélnek, hogy a „kék” folyó, Európa kék szalagja. Ugyanakkor kéksége még ezerféle kékséget, de sárga, zöld, lila és barna színeket is létrehoz, folyamatos változásban van, nincs statikus állapota. Ez az állandó változás, s az ennek ellenére hordozott nyugodt hatalmasság egyszerűen magához láncol.”
Az első festékeit négy éves korában kapta édesanyjától, aki sokat énekelt és mesélt neki térképekről, kalandos, ismeretlen helyekről.
Lola szerint innen ered vonzódása az új tájak és a térképek iránt. Ezt megelőzően egy spanyol folyó és a mexikói Sumidero-kanyon művészeti ábrázolásával kísérletezett, főként a topográfia, a föld- és kőzetrétegek alkotta formák absztrakt megjelenítése által.
A kiállításon Lola versei is helyet kaptak, melyek készülő Atlas c. kötetében jelennek majd meg. A könyvben az irodalom a földrajzzal, kartográfiával alkot egységet – meséli a szerző. Jelenleg viszont még spanyolországi könyvbemutatója miatt izgul, októberben jelenik meg egy gyermekeknek szánt kötete.
„Mi a közös térségünkben és Mexikóban?” kérdésemre magyarul érkezett a válasz: a csípős paprika!
Lola ittléte alatt magyar nyelvtudását is fejlesztette. Emellett aktívan bekapcsolódott a nyári kulturális programokba, és besegített a Szabadidőközpont nyári táborába is, ahol a gyerekekkel a Duna megszemélyesítésével, ábrázolásával foglalkoztak.
