Maroknyi magyar Homonnán a kultúránkért
Mintegy harmincezer ember él a kelet-szlovákiai Homonnán. Eperjes megye Homonnai járásának székhelyén egymást érik a különböző nyelvek, kultúrák és közösségek, a magyar szó azonban egyre ritkábban hallatszik. Mindössze ötven-hatvan magyar él a multikulturális városban, ezért a legtöbben talán úgy gondolják, hogy ennyi emberből nem lehet közösséget építeni. Szerencsére a Csemadok helyi alapszervezetének tagjai másként gondolják, és a többség véleményének ellenkezőjét bizonyítják.
Ennek a közösségnek három éve Mária Vargovičová az elnöke, 2023 májusában vette át a tisztséget Csontos Árpádtól, aki 2016-tól irányította a helyi alapszervezetet. Mária 2004-ben lépett be a Csemadokba, amit többek között egy komáromi munkatársának köszönhet. Miután a munkahelyen magyarul beszélgettek, egyre inkább érlelődött benne is a gondolat, hogy jó lenne a homonnai magyar közösség életét felfrissíteni. Mások is így vélekedtek, és 2004-ben új alapokra helyezték a helyi alapszervezet működését.
– Homonnán születettem, és amikor kiskoromban anyukámmal sétáltunk a városban, még többször lehetett magyar szót hallani. Sajnos ez egyre ritkább – magyarázza az alapszervezet elnöke. Bár a homonnai magyarok száma évtizedek óta nagyon alacsony, volt időszak, amikor közel negyven taggal működött a Csemadok a városban. Jelenleg húszan vannak, ami szép szám a magyarok létszámát tekintve. Egyébként Homonnán már 1950-től szerveztek Csemadok-rendezvényeket, a ’60-as években a homonnai kultúrház igazgatója Julius Leviczki hozta el a városba a magyar operett műfajának népszerű művészeit. Mai napig emlékezetes a fellépésük, ezért az elmúlt két évben ismét ellátogatott Homonnára a budapesti operett krémje.
Magyarul és szlovákul
Amikor Mária Vargovičová a munkájáról beszél, szinte minden mondatát úgy kezdi: mi. Mi szervezzük. Mi utazunk. Mi szeretnénk. Mintha természetes lenne számára, hogy a közösség mindig fontosabb az egyénnél. Talán éppen ez a szemlélet tartja életben a homonnai Csemadokot a mai napig. Persze ehhez kompromisszumot kell kötniük, így programjaikat, rendezvényeiket magyar és szlovák nyelven valósítják meg. A témák pedig természetesen a magyar évfordulókhoz, történelmi személyekhez és hagyományokhoz kapcsolódnak, így a nem magyar anyanyelvűek is belekóstolhatnak a kultúránkba.
A Homonnán működő alapszervezet vezetősége és tagjai legalább egy alkalommal találkoznak havonta, és rendszeresen figyelik azokat az ünnepeket, évfordulókat, amelyek fontos szerepet töltenek be a magyarság történelmében. Ezek alapján szervezik és valósítják meg az egyes rendezvényeket. Így emlékeztek meg a Himnusz kétszázadik évfordulójáról 2023-ban, Liszt Ferenc jubileumáról, gróf Andrássy Gyuláról és az Andrássyakhoz kapcsolódó évfordulókról, de ugyanígy megemlékeztek II. Rákóczi Ferencről, Petőfi Sándorról, a Margonyában nyugvó Dessewffy Aristidről és az 1848–1849-es forradalom és szabadságharcról. A homonnai alapszervezet meghívására tartottak előadást a városban a kassai Márai Sándor Emlékkiállításról, az ő szervezésükben tanították meg az érdeklődőkkel az úri hímzés alapjait a Sárospatakon működő Lorántffy Zsuzsanna Hímzőműhely tagjai.
– Bár kevesen vagyunk homonnai magyarok, a szlovákok rájöttek, hogy sokat nem tudnak a kultúránkról, kíváncsiak rá, ha már egy városban élünk. Mondhatom, nagy az érdeklődés a rendezvényeink iránt. Volt már programunk, amelyre kétszáz fős tömeg gyűlt össze – meséli Mária Vargovičová.
A Csemadok Homonnai Alapszervezete állandó székhely nélkül működik, így a városi könyvtár az egyik helyszín, ahol rendszeresen feltűnnek a tagjai. Emellett a városi kultúrházban, a homonnai kastélyban és a parkban is találkozhatnak az érdeklődők csemadokos rendezvényekkel.
– A többség ismeri, vagy hallott már az alapszervezetünkről. Rólam is tudják, hogy magyar vagyok, és nem volt olyan helyzet, hogy ne vállaltam volna a magyarságomat.
A homonnai Csemadok életében a kirándulások legalább olyan fontosak, mint a helyben szervezett rendezvények. Ezek az alkalmak nem egyszerű utak, hanem olyan élmények, amelyek hónapokra, olykor évekre is beszédtémát adnak a közösség tagjainak. Együtt fedezték fel Szinyei Merse Pál nyomait a jernyei kastélyban, Csontváry Kosztka Tivadar szülőházát Kisszebenben. Közösen utaztak Budapestre is, a nemzeti összetartozás napja alkalmából szervezett rendezvényre a Budapesti Operettszínházba, és nagy élmény volt számukra a Gödöllői Királyi Kastélyban tett látogatás is.
Elvándorló fiatalok
Az élet rendje, hogy a fiatalok elhagyják szülővárosukat, máshol próbálnak szerencsét, tanulnak, vagy dolgozzanak. Visszatérő probléma a Csemadokban is a fiatalítás, a szervezet működésének jövője. Homonna helyzetére is igaz, hogy a magyar fiatalok többsége a fővárosba, vagy külföldre költözik a jobb munkalehetőség miatt. Korábban működött egy nagyvállalat Homonnán, ami segített ott tartani az embereket, sőt más településekről is érkeztek a városba dolgozni.
Azok a fiatal magyarok, akik maradtak, szimpatizálnak a Csemadok helyi alapszervezetével, és ha tudják, segítik a működését. Ráadásul akadnak olyanok is, akik évekkel később visszatérnek a városba, és akkor már aktívabban vesznek részt a szervezet munkájában. Erre kiváló példa Mária esete, aki hosszú évek után tért vissza szülővárosába.
– Én is Pozsonyban éltem. Ott laktam, ott tanultam, de végül döntöttem, és visszajöttem. Akkor kezdtem el aktívabban együttműködni más magyarokkal és a Csemadokkal – mondja Mária Vargovičová.
Esetenként magánemberek és cégek is segítik a homonnai Csemadok-alapszervezetet, így amikor magyarországi operetténekesek adtak koncertet, négy támogató is jelezte, hogy számíthatnak rájuk. A Csemadok homonnai alapszervezete nagyon jó kapcsolatot ápol a nagykaposi, a szepsi és a kassai szervezetekkel is, így ha tehetik, ellátogatnak egymás rendezvényeire. Az pedig mindig megnyugtató és biztonságot ad, ha a homonnai csemadokosok tudják, támaszkodhatnak más települések szervezeteire. Az év második felében szükség lesz minden segítségre, mert nagyszabású koncertre készülnek, majd táncházat szerveznek az iskolával és a kultúrházzal közösen. De terveznek kirándulást Komáromba, és az adventi időszakot is igyekeznek meghitté varázsolni.
A harmincezer fős Homonnán működő alapszervezet léte kívülről nézve talán csak egy sima történetnek tűnik a sok közül. Belülről azonban sokkal több ennél. Annak bizonyítéka, hogy egy közösség erejét nem a létszáma határozza meg, hanem az elkötelezettsége. Hogy maroknyi magyar is képes megtölteni tartalommal az eseménynaptárat. Hogy egy magyar dal, egy újabb, a magyar kultúrát népszerűsítő esemény, egy kirándulás vagy egy közös koncertélmény összehozza a közösséget és erősíti az identitást. Amíg lesznek olyan emberek, akik hisznek egymásban és a közösség megtartó erejében, addig Homonnán nemcsak emléke lesz a magyarságnak, hanem jövője is.
Megjelent a Magyar7 hetilap 23026/37. számában.
