Göcsej világa - KÉPEKKEL
Zalaegerszegen a múzeumalapítás gondolata először 1898-ban egy gimnáziumi tanárban, Borbély Gyulában merült fel, aki kollégái támogatásával el is kezdte gyűjteni a néprajzi emlékeket. A tárgyak jelentős része azonban az első világháború idején szétszóródott, a maradék pedig Keszthelyre került. A következő múzeumszervezési mozgalmat egy levéltáros, Fára József indította el. Munkája eredményeként jött létre az ún. Göcseji Gyűjtemény. Ennek azonban csak a töredéke vészelte át a második világháborút. Ezeket az időket mutatja be egy nagyszabású várostörténeti kiállítás; első részének a címe: Elődeink élete. Végül a Göcseji Gyűjtemény megmaradt tárgyainak államosításával 1950-ben megszületett a régi városháza két termében a Göcseji Múzeum.
A néprajzi gyűjtemény a népi gazdálkodás, a lakáskultúra, a népművészet emlékeit mutatja be. Az első önálló kiállítást 1953-ban nyitották meg. Tíz év múlva kezdődött el a Göcseji Falumúzeum építése, amelyet 1968-ban adtak át. Mai helyére a múzeum, az épület felújítása után, 1973-ban került; ennek közvetlen szomszédságában épült fel néhány éve a Mindszentyneum.
2003-ban a Göcseji Múzeum lett Az Év Múzeuma, de már előtte is több rangos elismerésben részesült. Több vidéki bemutatóhelyet is létrehoztak, így Kehidán és Söjtörön a Deák Ferenc Emlékházat, illetve Káváson, Zalalövőn és Csesztregen a tájházakat, amelyeket ma már a helyi önkormányzatok gondozzák.
Mesteremberek, köznemesek városa
Mint már említettük, a múzeum legnagyobb állandó kiállítása Zalaegerszeg várostörténetét dolgozza fel nyolc témakörben; az első magának a múzeumnak a történetét mutatja be. Az elődök életét állítja fókuszba a városalapítástól a török idők eljöveteléig a Zalaegerszeg, a mezőváros című második rész. A település a 15. században szerzett mezővárosi rangot, majd idővel vásártartási jogot is nyert. A törökök miatt a lakosság egy része elmenekült, a másik része végvári vitéznek állt, vagy folytatta a gazdálkodói életmódját. Miután a tárlat megismertet az adott kor életmódjával, bemutatja a kor tárgyi emlékeit, ebben az esetben például a buzogányokat, a bécsi fazekat, az ón palackot vagy éppen a körmeneti keresztet.
A kiállítás harmadik szegmense A végvár népe – Zsoldosok és szabadosok című. A törökök ellen vívott küzdelmek idején a lakosság kétharmada fegyverforgatókból és családtagjaikból állt, a tisztek pedig a nemesség köréből kerültek ki. A zsoldosok, megélhetésük érdekében nemcsak katonai feladatokat láttak el, hanem mezőgazdasággal, kézművésséggel is kénytelenek voltak foglalkozni. A kor tárgyi emlékei közül kiemelhető az eredeti lábas bemutatása, egy ásatás során előkerült Egervári Veronika aranygyűrűje és egy kályhacsempe Kőszeg címerével.
A tárlat negyedik fejezete, az Iparosok a mezővárosban című, a törökök kivonulása utáni, lassú gyarapodásnak induló Zalaegerszeget mutatja be. Egyre több iparos tevékenykedett a mai megye területén, akik céhekbe tömörülve különféle használati cikkeket készítettek. Portékáikat a templom előtti piactéren és az országos vásárokon értékesítették. A 19. század első felére már tíz céhük volt az egerszegi mestereknek és megindult vagyoni differenciálódásuk is. Az iparosokra szigorú szabályok vonatkoztak, vagyonuk egy részét jótékonyságra költötték, ugyanakkor komoly tekintélynek örvendtek, nem csoda hát, hogy a város vezetői is közülük kerültek ki. Tárgyi emlékként ebből a korból megjelennek például a csizmadiák munkái, a mézeskalács ütőformák stb.
A várostörténetet bemutató kiállítás ötödik része a Zalaegerszeg a köznemesek városa című. A 19. század első felében járunk, a településen 4000 lakos él, 8 százalékuk köznemes. Szinte valamennyien szőlőbirtokkal is rendelkeztek, és gyerekeiket taníttatták. A kor tárgyi emlékeihez tartozik többek között egy női szoba enteriőr, pipák, illetve a szabadságharc különböző fegyverei. Ebből az időszakból dagerrotípiákat is láthatunk, az egyik a korabeli főtér hangulatát idézi meg.
A kiállítás hatodik része, az Értelmiség a dualizmus korában című, s azt mutatja be, milyen hatással volt a város életére a polgárosodás. A polgárok lettek a fejlődés motorjai, közülük került ki a város első polgármestere, aki nagyszabású városfejlesztő programjával lendületet adott Zalaegerszeg fejlődésének. A városkép formálásában jelentős szerep jutott Morandini Tamás építésznek, az új gimnázium tanári kara pedig a társadalmi élet megújításán, a kulturális élet felpezsdítésén dolgozott. A fejlődés lendületét az első világháború szakította meg. Ennek a periódusnak kiállított tárgyi emléke például a velocipéd, a fajansz teáskészlet, illetve a varrógép.
A tárlat hetedik fejezete Zalaegerszeg a hivatalnokok városa címet kapta. A két világháború között a városnak 14 ezer lakosa volt, és a legnagyobb befolyásuk a hivatalnokoknak volt. Otthonaik három-öt szobásak voltak, családjuk életét cselédek segítették. Társas életüket elsősorban a kaszinóban élték, de részt vállaltak a városi egyesületek vezetésében is. Mélyen vallásos, hagyománytisztelő szellemiség jellemezte őket, ízlésükben erősen konzervatívak voltak. Szavazataikkal leginkább a királypárti kereszténypártokat támogatták. A második világháború után menekülni kényszerültek, vagy a jogfosztottság lett az osztályrészük.
A tárlat zárófejezete, A város társadalmának „szocialista átalakulása" című, bemutatja az új hatalom iparosítási céljait. A földjét vesztett falusi munkaerő az új gyárakban, üzemekben talált magának munkát, így a vidéki fiatalok beözönlöttek a városba. A hatvanas évektől zajló lakótelep-építések és az olcsó hitel lehetővé tették számukra a saját lakás vásárlását, vagy kockaház építését a gyorsan terjeszkedő város új övezeteiben. Az anyagi gyarapodáshoz szükséges munka és másodállás kevés szabadidőt hagyott számukra. Idejük egy részére a hatalom tartott igényt, részt kellett venniük a munkaverseny mozgalomban és a rendszer erejét demonstráló szocialista ünnepeken. Zalaegerszeg elsősorban a textil- és bútoriparban, valamint a cserépkályha gyártásában ért el jelentős sikereket.
További kiállítások
Az említett várostörténeti kiállításon kívül megtekinthetjük Kisfaludi Strobl Zsigmond emlékkiállítását, a Fekete György művészetéből izelítőt nyújtó tárlatot, Németh Lajos keramikus kiállítását, illetve Preisz József óragyűjteményét.
Kisfaludi Strobl zalai származású művész, az Iparművészeti Főiskola hallgatója volt, de látogatta az Országos Mintarajziskolát is. Amerikában is megfordult, de járt nyugat-európai tanulmányutakon is. 1932-ben Londonban a társasági élet legkedveltebb portrészobrásza lett, összesen mintegy 70 portrét készített. Sommerset Maugham például nagyon elégedett volt a magyar szobrász munkájával, de készült szobra a későbbi II. Erzsébet királynőről vagy G.B. Shaw-ról is. Ugyanakkor gondolt a tudományos és a művészeti élet magyar nagyságaira, így megformálta például Korda Sándort, Kodály Zoltánt és Klebelsberg Kúnót.
Ő készítette az egri Dobó térre a Végvári harcok című alkotást is, illetve Vorosilov marsall kérésére a Gellért-hegyre készült szoborcsoport makettjét. De megmintázta a hortobágyi csikóst, az ózdi kohászt is. A barcelonai világkiállításon a Madonna című alkotásával aranyérmet szerzett. Kisfaludi Strobl Zsigmond 1975-ben hunyt el.
A szintén zalaegerszegi születésű, Kossuth-díjas Fekete György sokoldalú művész volt: belsőépítész, iparművész, politikus, tanár. 1994 és 1998 között országgyűlési képviselő is volt, több település díszpolgárává választotta. A művészetét bemutató tárlat ugyancsak csodás alkotásokat vonultat fel.
Az idén júniusban elhunyt Németh János keramikus szintén Zalaegerszeg szülötte. Igazi lokálpatrióta volt, aki ugyan bejárta a fél világot, de soha nem kívánt elszakadni a göcseji emberektől.
A múzeum utolsó állandó kiállítása Preisz József óragyűjteményét mutatja be az érdeklődőknek. Ő is a város szülötte, némi kitérő után 1968 óta él itt. Szakmáját a legjobb mesterektől tanulta. A város kulturális életének máig aktív résztvevője.
Megjelent a Magyar7 2026/45. számában.
