2018. május 20., 12:14

Félszáz gyertya Lábszky Olivér tortáján

Néhány hete jubileumi nagykoncerttel ünnepelte 50. születésnapját a Felvidék karizmatikus énekes-dalszövegírója, a História nevű blues-rock csapat frontembere, a naszvadi Lábszky Olivér. Különös, hogy a zenéléssel aktívabban csak 40 éves kora táján kezdett el foglalkozni, ennek ellenére 12 év zenei terméséből bőven válogathatott a jubileumra.

Lábszky Olivér
Galéria
+3 kép a galériában

Két évtized alatt több albumnyi dalszöveg és töredék halmozódott fel a fiókodban. Olyan is akad, amit az eddig egyetlen szlovákiai magyar félvér íróval, az 1989-ben tragikus körülmények között elhunyt Kenya Palival azaz Pálovics Lászlóval közösen kezdtél írni. De volt, hogy Győry Attila is ott sündörgött. Ekkor, vagyis a szoci utolsó hónapjaiban, szöktél át az osztrák határon, s emiatt politikai fogoly lettél volna, ha elkapnak...

Jó társaság zenélgetett a naszvadi kultúrház pincéjében. Egyszer egy üveg vodka kíséretében lementem hozzájuk. Kissé letörve próbáltak, mert éppen távozni készült az énekes lány, de már az átalakulásról beszélgettek. Ekkor felajánlottam, ha akarják, írok nekik pár dalt, sőt van néhány szövegsablon a fiókom mélyén. A banda következő próbájára jött is két dalszöveg. Letettem az asztalra, olvasgatták, elemezgették. Aztán valaki megjegyezte: „ha ilyen hülye szöveget írtál, énekeld is el”. Itt kezdődött a zenekarosdim. Aztán jöttek – és jönnek a mai napig – az új és a fiókom mélyén lapuló dalok is. Kenyával gyakran üldögéltünk a pozsonyi Mamut sörözőben vagy a Gemer nevű kocsmában, és aki ismerte, sokszor láthatta őt Irodalmi Szemlével a hóna alatt érkezni. Amikor nála volt a  Szemle, tudtuk, hogy találunk benne Kenyától valamit. Néha vitáztunk az írásain, néha csendesen beleolvasgattunk, időnként magam is előhúztam az általam írt verset (vagy inkább dalszöveget), odatoltam elé, és vártam a reakciót. Volt, hogy egyből énekelni kezdtünk, és sokszor egészen nagy csoportokba verődve, sörözgetve szórakoztattuk magunkat. Amikor megérkezett Süne (Győry Attila), mindig történnie kellett valaminek. Neki is akkoriban jelentek meg az első novellái, főleg az Irodalmi Szemlében. Nagyszerű időszak volt. Ez időben kaptam meg a második, halasztás nélküli sorozásomat. Be is soroztak, méghozzá a lehető legtávolabbi helyre a lakhelyemtől. Nem mintha ez számított volna, de sokszor mondtam, hogy ezeknek egy percet sem katonáskodom, és csak a megfelelő alkalomra vártam, hogy dobbanthassak. Emigráltam is, Nyugaton gyűjtöttem az élményeket, kalandoztam Ausztriától Franciaországig, de lassan elfelejtettem a filmekből látott nyugati, amerikai álom utáni vágyakozásom. Bármennyit is csavarogtam, miközben az ausztráliai kivándorlásomra vártam, mindig eszembe jutottak a hazai emlékeim is. Egyre jobban közeledett a „bolsevikokˮ bukásának ideje, és tudtam, ha ez bekövetkezik, akkor hazatérek. Megtörtént, s mivel változott a rendszer, már nem kellett attól tartanom, hogy megbüntetnek.

10 év alatt egy demót, 3 stúdióalbumot és egy akusztikus koncertlemezt adtatok ki a História zenekarral. Továbbá egy komplett stúdióanyag mesterszalagja jogi viták miatt kiadatlanul hever egy magyarországi kiadó polcán, és hamarosan kijön egy új lemez is, valamint – párhuzamosan vele – a szülinapi koncerted anyaga. Ezenkívül van jó pár kiadatlan felvételetek, Ágh Attilával megírtad a sikeres Felvidék himnusza című dalt, és nem olyan régen megalakítottad a MaO JAM-et. Tehát nem lazsáltál, alaposan bepótoltad az aránylag kései indulást, s a Harmónia-díj ötletéről még nem is beszéltünk. Hogy fért bele mindez bő tíz évbe?

Lendületbe jöttünk, koncerteztünk, és alkottunk. Elég gyorsan eljutottunk három nagylemezig, persze el-elkövettünk hibákat, például nem figyeltünk eléggé a hangzásra, nem cizelláltuk meg a dalokat, ahogyan azt most tennénk, ennek ellenére elfogadták, a közönségünk pedig énekli. A História új lemeze pontosan május 19-én jelenik meg hivatalosan. A komáromi RÉV-ben tartunk egy ünnepi bemutatót és koncertet. A szólólemezem is megérkezett a stúdióból, s irány a lemezgyár... A napokban van egy éve, hogy elkezdtünk a MaO JAM-mel koncertezni. Ez egy akusztikus kis duó, amellyel a régebben és újonnan írt dalokat adjuk elő.

Amikor a kérdéseimre válaszolsz, épp a Los Angeles felé tartó repülőn ülsz vagy már megérkeztél Amerikába. Honnan jött a meghívás, és mit adtok elő az Újvilágban?

A repülőn sikerült beleolvasnom a kérdéseidbe, aztán telefonon el is meséltem, hogy Amszterdamban embercsempésznek néztek a túlbuzgó stewardessek, majd egy csomó rendőr és titkos ügynök várt a terminál bejáratánál. A Magtár nevű klub meghívására érkeztünk Los Angelesbe, de természetesen más klubokkal is felvettük a kapcsolatot, hiszen főleg a kapcsolatépítés miatt inultunk el a nagyvilágba. Jó volt ott koncertezni, mert egészen új közönség előtt játszhattunk a számomra, számunkra ismeretlenben.

Ha tömören kell megfogalmaznod, mit üzennek a dalszövegeid, a zenéid a szlovákiai magyaroknak, és mit üzensz te magad nekik? Vajon másoknak is ugyanazt üzenik?

Az amerikai utam alatt is megíródott bennem egy lemeznyi anyag, és ezek a dalok főleg élménybeszámoló-szerűek lesznek, de írok a mindennapokról, a nő-férfi kapcsolatról, néha vidám szövegstílusban, néha komolyan értelmezve a mondanivalót. A rock and roll szabad, formálható és mindenkié. Mindenki használja úgy, ahogyan szereti, ez is az én üzenetem.

(Interjúnk a MAGYAR7 c. hetilap e heti számában jelent meg.)

Lábszky Olivér
Galéria
+3 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.