2022. május 1., 10:09

Épp Winkler Lajosnál ne kellene pókhálótlanítani?

Winkler Lajos (1863–1939) nemzetközi hírű vegyész volt, aki elsősorban az analitikai kémia területén ért el jelentős eredményeket. A gázok oldhatóságát tanulmányozta a különböző folyadékokban, a vízben oldott oxigén mennyiségének meghatározására kidolgozott módszerét bizonyos módosításokkal még ma is alkalmazzák.

Winkler Lajos
Winkler Lajos mellszobra

Winkler Lajos egy aradi fakereskedő fia volt, gyógyszerészdoktori oklevelet szerzett a budapesti egyetemen és 1890-től kutatómunkájával párhuzamosan tanított is. 25 éven át – 1909 és 1934 között – rendes tanári címmel vezette az analitikai és gyógyszerészeti kémia tanszéket, egyúttal az egyetemi I. számú kémiai intézet igazgatója is volt.

Egyik tanítványa, Lengyel Béla (1903–1990) szerint visszahúzódó, magányosan dolgozó tudós volt, aki jóformán senkivel sem tegeződött, ráadásul tanártársaival időnként konfliktusai is támadtak, előadásai azonban érdekesek, szellemesek voltak, tele váratlan fordulatokkal. 

Jobbára éjszaka szeretett dolgozni, hajnali 4 és 5 óra között feküdt az ágyba és délután egy óráig aludt. Ezért is lepődött meg, amikor főnöke, Than Károly (1834–1908) egyszer arra kérte, hogy helyettesítse őt egy másnapi szigorlaton, amelyen négy diáknak kellett számot adnia tudásáról. A professzor a vizsga időpontját reggel nyolc órára tűzte ki, mire az akkor még ifjú Winkler megkérdezte:

Nem tetszik tévedni méltóságos uram? Reggel nyolc órakor? ... Hiszen akkor már minden tisztességes ember alszik!”

Elismert professzor volt és szigorú vizsgáztató, de előadásain gyakran megestek mosolyra fakasztó dolgok is. Egyszer arról beszélt a hallgatóknak, hogyan lehet kukoricából alkoholt gyártani. Az egyik diák váratlanul kérdéssel szakította félbe a magyarázatot:

Honnan van az professzor úr, hogy a disznó, amely annyi kukoricát eszik, sosem rúg be?”

Winkler gondolkodás nélkül válaszolt:

Az az oka kérem, hogy a disznó éppúgy nem tanulja a kémiát, mint maga. Az ő gyomrában ezért nem tud a kukorica szesszé átalakulni.

Winkler egyébként azok közé tartozott, akik egyszerre több dologgal is képesek voltak foglalkozni. Ezért a dolgozó szobája és a laboratóriuma is eléggé „zsúfolt” volt. Feljegyezték szinte szállóigévé vált mondását:

Kérem, kétféle laboratórium van. Az egyik, amelyikben rend van, a másik, amelyikben dolgoznak.”

32 évesen megalapította a Magyar Chemiai Folyóiratot és három évtizeden át egyik főmunkatársa volt a Gyógyszerészeti Közlönynek is. A Pallas nagy lexikonába ő írta a kémiai vonatkozású szócikkeket, de több nemzetközi összefoglaló mű munkatársának is felkérték. 

Már több mint tizenöt éve vezette a tanszékét, amely a bölcsészeti kar egyik nem éppen új – bár pontosabb lenne azt mondani: elhanyagolt – épületében kapott helyet. Ezt egyre nehezebben tűrte, több alkalommal is panasszal fordult az illetékesekhez, hogy tegyenek már valamit.

Végre felfigyeltek a beadványra és a kultuszminisztérium egyetemi ügyosztályának vezetője felkereste Winkler professzort. Ő hosszan sorolta a hiányosságokat és a legszükségesebb teendőket, amelyek elvégzéséhez nem kevés pénz kellett volna, hiszen a kopott épületek renoválásáról is szó volt.

Az egyetem illetékese látszólag figyelmesen hallgatta a panaszáradatot, bár aligha ígérhette a kifogásolt dolgok gyors rendezését. Ehelyett olyasmit keresett, amit ő is felróhatott. Vizslató tekintete hamar kiszúrt egy nagy pókhálót a helyiség egyik sarkában. Meg is jegyezte:

Azt a vastag pókhálót sürgősen le kell kaparni!”

Mire Winkler visszavágott:

Isten ments! Csak azt ne! Ez tartja össze az épületet.”
Winkler Lajos
Winkler Lajos

 

Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/17. számában.

Megosztás
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.