2018. április 30., 19:55

Egy farnadi lány, aki elvarázsolta a zsűrit Rimaszombatban

„Én még nem láttam 12 éves ukulelés énekesnőt” – mondta Tóth Árpád zsűrielnök a XXVII. Tompa Mihály Országos Verseny VI. kategóriájának (énekelt versek) értékelőjén Molnár Ibolyának, aki az idei mezőny legjobbjának bizonyult az országos megmérettetésen.

Molnár Ibolya
Médialapozó
Fotó: Saróka Liliána

A jelenlévők összesen 14 produkciót hallgathattak meg, ebből 12-t zenekari formáció adott elő, ketten pedig szólóban próbáltak szerencsét. Az egyik szólista az a hatodikos farnadi lány volt, aki előadásával egy pillanat alatt elvarázsolta a zsűrit és a közönséget egyaránt. Molnár Ibolya már más regionális és országos versenyen is bizonyította tehetségét, de a fiatal dalszerzőt a szélesebb közönség csak most ismerhette meg. A verseny után vele beszélgettünk.

Gratulálunk a remek szerepléshez! A gálán teljesen ámulatba ejtetted a közönséget a daloddal. Milyen érzések kavarognak most benned?

Még olyan hihetetlen ez az egész. Nem számítottam arra, hogy első helyen végzek. Egy álmom vált valóra. Ennél többet most nem tudok mondani…

Az eredményhirdetés után Dsida Jenő Én hívlak élni című versét adtad elő. Milyen érzés volt újra színpadon állni, már nyertesként?

Nagyon örültem a helyezésnek, de nagyon nehéz volt a díjak átadása után újra elénekelni a verset. Annyira izgatott voltam; és amikor a közönség a refrén alatt elkezdett tapsolni, még félre is nyeltem izgalmamban. Ilyen még soha nem történt velem. A gála végén még ismeretlenek is odajöttek gratulálni nekem; valaki még puszit és ölelést is kért.

Hogyan játszódott le az eredményhirdetés?

Sokat kellett várni, mert a mi kategóriánkat értékelték ki utolsónak. Felhívtak mindenkit a színpadra, de alig fértünk el. Szinte alig látszódtam a nagyok között. Már nem is emlékszem, mi járt a fejemben, amikor az aranysávos helyezéseket osztották ki, csak arra lettem figyelmes, hogy a nevemet mondják, és a sok versenyző körülöttem gratulálva nyitott utat, hogy a zsűrihez tudjak menni.

Most vettél részt először az énekelt versek kategóriájában. Honnan jött az ötlet, hogy indulj a versenyen? Hogyan készültél?

Az unokatestvérem már akkor verseket zenésített meg, amikor én még nagyon kicsi voltam. Neki köszönhetem, hogy megismertem ezt a műfajt. Sokat mesélt arról, milyen jó hangulata van a VI. kategóriának, így én is kedvet kaptam az énekelt versek műfajához. Tanultam pár évet zongorázni, már négy éve hegedűn is zenélek, de két-három évvel ezelőtt ukulelén is elkezdtem tanulgatni apukám segítségével. Végül idén beneveztem a versenyre. Anyukám volt az, aki több verset ajánlott, így választottam ki a végső két költeményt. Amikor elkezdtem dolgozni a versekkel, akkor az unokatestvérem volt az, aki mindig meghallgatta, hol tartok, véleményt mondott róla. Így csiszoltam rajta mindig egy keveset.

Te milyennek élted meg a versenyt? Valóban jó hangulatban telt?

Nem gondoltam volna, hogy tényleg ennyire barátságos lesz mindenki. Ennek a versenynek más hangulata volt, mint amiken eddig részt vettem. Tetszett a versenyzők lazasága, nagyon élveztem, ahogy beleélték magukat az előadásba. Annyira ügyes zenészeket láttam! Voltak olyan zenekarok, akik különösen tetszettek! A zsűri is nagyon laza volt, sokat nevettem rajtuk. Tetszett, hogy közvetlenek voltak az egész verseny ideje alatt. Hasznosnak láttam az értékelésüket is, amikor bővebben kifejtették a véleményüket a produkciókról. Így tudom, mire kell legközelebb jobban odafigyelnem, és ez segít a további fellépéseken és az új dalok megírásánál.

Aki már versenyzett a Tompán, mind azt mondja, mennyire jó verseny, milyen remek a hangulat az egész hétvége alatt. Szerinted mi a titok nyitja?

A kedves emberek teszik ilyenné a versenyt, meg a jó szervezés. Szerintem nagyon jó programokkal vártak minket a szervezők. Tök jó volt ez a pár nap, nagyon élveztem! Jó volt újra visszajönni a városba, mert elsős koromban már jártam a versenyen, amikor próza kategóriában 3. helyezést értem el.

Melyik kategória áll hozzád közelebb? Szavalóként vagy verséneklőként érzed magad jobban?

Az énekelt versek kategóriáját jobban szeretem. Sokkal jobban át tudom élni a szöveget a zenén keresztül. A másik, hogy verséneklőként a többiekkel együtt tudok zenélni a közös örömzenélésen, amit a szavalók ebben a formában nem tudnak megtenni. Mindig arról álmodoztam, hogy ukulele-zenekarban játszhassak, és szerencsémre a szombat délutáni örömzenélésen volt két ukulelés lány rajtam kívül, akikkel közösen ezt megtehettem. Ilyen közös rögtönzött zenélésen még nem vettem részt, ahol ennyi zenész együtt muzsikál.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Szeretnék fejlődni az éneklésben, az ukulelén is jó lenne új technikákat megtanulni. Ez most a legfontosabb…

Molnár Ibolya
+2 kép a galériában
Megosztás
Címkék