Amerikai álom Magyarok az Amerikai Egyesült Államokban (1776–2026)
Az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat elfogadásának 250. évfordulója előtt tisztelegve a magyar emigráció és diaszpóra sokszínű történetébe kalauzolja el nézőit a Magyar Nemzeti Múzeum új időszaki kiállítása Amerikai álom címmel. A tárlat a múzeum legünnepélyesebb tereiben – a díszlépcsőházban, a kupola alatt és a szomszédos kandallótermekben – tekinthető meg. Ebben a három teremben a szabadság, a gyarapodás és a világsikerek történetein át két ország 250 éves múltjának közös kapcsolódási pontjai is megelevenednek.
A magyarok közül az elsők között érkezett az amerikai kontinensre Fabriczy Kováts Mihály, a huszárság amerikai meghonosítója, aki az USA függetlenségéért áldozta életét Charlestonnál. Észak és Dél küzdelmében a magyarok is igyekeztek felajánlani szolgálataikat választott hazájuknak. Legnagyobb karriert Asbóth Sándor, Számwald Gyula és Zágonyi Károly futott be. A Függetlenségi Nyilatkozat elvei irányt mutattak a polgárosodásért küzdő magyar gondolkodóknak is. 1848–1849 menekültjei pedig Kossuthtal együtt az USA segítségével képzelték el a demokratikus Magyarország megteremtését.
Kossuthról különösen sok szó esik a kiállításon, mert ő volt az, aki megismertette az amerikaiakkal a magyar függetlenség ügyét, megalapozva az amerikai–magyar kapcsolatokat. Kossuthot a magyar demokrácia atyjaként, a szabadság, az önrendelkezés és a függetlenség képviselőjeként ünnepelték az Államokban. Személye az amerikai magyarság számára is a nemzeti összetartozás és a szabadságeszmény jelképévé emelte a magyar politikust. Kossuth mintegy 500 beszédet mondott a tengerentúlon, és ezekben aktív szerepvállalásra buzdította az USA-t, mert nem mondott le egy újabb szabadságharc kirobbantásáról. Körútja azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Kossuth első, országhatáron túl emelt szobrát Clevelandban állították, látogatása 50. évfordulóján.
A századfordulón, a nagy gazdasági kivándorlás során mintegy 2 millió magyar ember érkezett az USA-ba, ezek közül sokan végleg ott is maradtak. Az „ígéret földje” sokak számára a felemelkedés reményét jelentette: a hitet abban, hogy az Amerikai Egyesült Államokban szorgalommal és kitartással bárki alakíthatja saját sorsát. Voltak, akik számára az amerikai álom valóra vált, másoknak azonban a küzdelem, a kemény munka és az idegenség megtapasztalása jutott.
Trianon után is folytatódott a kivándorlás. Ekkor már az amerikai magyarok gyűjtéssel, közösségi mozgalmakkal támogatták az elszakított magyarságot. A két háború között számos tudós, művész érkezett az Újvilágba, akik gazdagították az amerikai tudományt és kultúrát. Bartók Béla feleségével 1940-ben érkezett az USA-ba, mert a náci hatalom térnyerése miatt sötéten látták a jövőt. A zeneszerető közönség azonban nem lelkesedett Bartók zenéjéért, így anyagi gondjaik mellett a honvágyuk is nagy volt, ráadásul zeneszerzőnk leukémiával küzdött. A magyar művészeknek arról kellett dönteniük, hogy a szabadságot vagy a hazát választják. Számukra az emigráció elsősorban veszteséget jelentett, hiszen elveszítették közönségüket. Tamási Áron három évet töltött Trianon után Amerikában. Itt kezdett komolyabban írni, és itt fogalmazódott meg benne híres gondolata: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”.
1956-ban az Év embere díját az Amerikai Egyesült Államokban „A magyar szabadságharcos” kapta. A forradalmár rettenthetetlen alakja pedig a magyar nép szabadságvágyának a jelképévé vált. Ugyanakkor a forradalmi eseményekbe az USA nem avatkozott be, félve egy esetleges amerikai–szovjet konfliktustól, amely újabb háborút generálhatott volna. Inkább a hidegháború eszközeivel igyekezett hatást gyakorolni a magyarokra, az ENSZ-ben elítélte a szovjet beavatkozást. A forradalom bukása újabb tízezreket indított el az Újvilágba.
Relikviák, ereklyék
A kiállításon viszonylag sok szó esik a filmművészetről. Elsőként Az ördög című némafilmről, amely Molnár Ferenc színművéből készült, és James Young vitte filmre 1921-ben. Majd Adolf Cukorról és Fried Vilmosról (William Fox), akik lerakták a filmgyártás alapjait. A Disney legismertebb magyar animátoráról, Huszti Horváth Ferdinándról, aki négy éven át vett részt a Mickey Mouse filmek rajzolásában. Megtekinthető Szeleczky Zita Magyar Rozika jelmeze, Karády Katalin cigarettatárcája, Márai Sándor írógépe, Tony Curtis rendezői széke, illetve olyan filmek plakátjai, amelyekben magyarok is szerepeltek. A Szarvasvadászt például Zsigmond Vilmos Oscar-díjas operatőr fényképezte, ahogy Az utolsó valcert is, Kovács Lászlóval karöltve.Természetesen a tárlaton megjelennek a magyar származású Nobel-díjasok is.
Ami pedig a relikviákat illeti, látható többek között a Chicagói Rákóczi Magyar Betegsegélyző Egylet zászlaja, Szent-Györgyi Albert utazótáskája, Oláh György kémiai Nobel-díj érme, Gábor Zsazsa koktélruhája, az ötvenhatos „lyukas” zászló, egy Kossuthnak ajándékozott puska, valamint sok más mellett Számwald Gyula Kongresszusi Becsület Érdemrendje.
A kiállítás szerves része a sport is, de az egyes sportágak magyar származású képviselőinek bemutatása, illetve azok ereklyéi már a földszinten, a pénztár mögött elhelyezett vitrinikben láthatóak. Így Charles Nagy olimpiai bajnok baseballjátékosé, aki egyik világbajnokságon viselt
mezét ajánlotta fel a kiállításra. Susan Francia kétszeres olimpiai bajnok evezős olimpiai aranyérmeit és evezős ruháját küldte el a tárlatra. Ő egyébként Karikó Katalin Nobel-díjas biokémikus lánya. De megtekinthető Muhari Eszter olimpiai bronzérmes párbajtőröző idén nyert bajnoki trófeája és Dávid Kornél Chicago Bulls-meze is.
Az első népautó
Végül essék szó arról a gyönyörűségről, amelynek – mérete okán — csak az előcsarnokban jutott elegendő hely: ez nem más, mint az Évszázad Autója, a Ford T-modell, az első népautó, amelynek kifejlesztésében meghatározó szerep jutott a makói születésű Galamb Józsefnek, a Ford Motor Company magyar tervezőjének. Ő tervezte az autó sebességváltóját, futóművét, a mechanikus kuplungot, és nevéhez fűződik a világ első gyártósorának a megalkotása is.
Voltak, akik bár elmentek, végül visszataláltak szülőföldjükre, és voltak, akiket Amerika örökre magába fogadott. Bár új otthonra leltek a tengerentúlon, szívükben tovább őrizték Magyarországot, magyarságukat. Ők nemcsak új hazára találtak, hanem maguk is alakítóivá váltak annak a világnak, amelyet második hazájuknak tekintettek. Róluk szól ez a kiállítás, amely 2026. november 1-ig várja látogatóit.
Megjelent a Magyar7 2026/43. számában.
