2018. június 18., 10:37

Akik eddig nem beszéltek: megszólaltak a maffia áldozatai

Az elmúlt század 90-es éveiben Dunaszerdahelyt és környékét a maffia uralta, amelynek tagjai akkoriban teljhatalmú urak voltak. Bármit megtehettek: a vállalkozóktól védelmi pénzt szedtek, és fiatal lányok tucatjait tömegesen erőszakolták meg. A politikai hatalom kedvezett nekik, a rendőrség pedig semmit nem mert tenni.

Durica Katarína, könyvbemutató
Médialapozó

Durica Katarina harmadik regénye, A rendes lányok csendben sírnak című könyv ezt a korszakot próbálja bemutatni egy új szemszögből.

Az írónőt nem a maffiózók történetei érdekelték, hanem azokéi, akik áldozatul estek, és akik ma is közöttünk élnek.

Eddig nem sokat tudtunk arról, milyen sebeket hordoznak, és milyen emlékekkel kell együtt élniük.

Durica Katarina új regénye a Budapesti Könyvhétre jelent meg. Pozsony, Somorja és Gúta után Dunaszerdahelyen, az egykori maffia központjában is bemutatták. A rendezvény, amelynek helyszíne a Vermes-villa volt, telt házat vonzott.

"Úgy érzem, a 90-es évek traumái a mai napig nincsenek kibeszélve a Dunaszerdahelyi járásban. Csupán legendák, pletykák keringtek arról, hogy a maffiózók a nagyszünetben középiskolák elől lányokat vittek el. Fiatal lányok és idősebb nők is áldozataivá váltak a véreskezű bűnözőknek. Megkínozták őket, csoportos nemi erőszak áldozatai lettek, különböző kínzási módszereket próbáltak ki rajtuk. Kegyetlen időszak volt, ami úgy éreztem, hogy nincs feltárva. Sokat beszélünk arról, hogy itt voltak a maffiózók és a könnyűvérű nőcskék. A könnyűvérű nő kategóriát akartam egy kicsit kibontani. Nyilván voltak olyan nők, akik úgy akartak a ranglétrán feljebb jutni, vagy jobb életre vágytak, hogy az ő barátnőik akartak lenni. Viszont nagyon sok olyan lány volt, aki nem akart közéjük tartozni, a háta közepére se kívánta az egészet, és mégis elbántak vele" – ismertette az írónő új regénye megszületésének az ötletét.

Durica Katarina elmondta az olvasóknak, hogy a regény megírásához komoly kutatómunkát végzett, úgy viszonyult a témához, mint egy szociológiai kutatáshoz. Minden rendelkezésre álló forrást elolvasott és áttanulmányozott. Majd olyan nők és férfiak jelentkezését várta, akik a maffiózók áldozatai voltak, és saját bőrükön élték át a szörnyűségeket, viszont eddig magukba fojtották az érzéseiket.

"A felhívásomra közel százan jelentkeztek. Minden nő azt gondolta, hogy az ő története egyedi, viszont sokan átélték ugyanezt."

Beszélgettem olyan nőkkel, akik fel tudták dolgozni a történteket, mára sikeres vállalkozók, családanyák lettek. Sokaknak azonban nem sikerült.

"Volt, aki a nemi erőszak következtében terhes lett, ma pedig nem lehet gyereke. Sok nő lelkileg meddő lett, ugyanis akkoriban nem fordultak pszichológushoz. Magukba fojtották, ezzel védekeztek, de leginkább szégyenkeztek. Most leültek mellém, elmondták a titkukat. Könnyíteni akartak a lelkükön, hogy az életben legalább egyszer hadd beszéljék ki életük tragédiáját. Ezek a nők azt mondták, az esetről a férjük sem tud, a család sem tudja, még a barátnőiknek sem mesélték el. Olyan férfiak is jelentkeztek, akiknek a lányát bántalmazták.

Szinte gyakorlat volt, ha valaki nem fizetett időben a maffiának, a szeme láttára megerőszakolták a lányát és a feleségét. Ezek a férfiak nem tudták feldolgozni azt a kudarcot, hogy nem voltak képesek megvédeni a családjukat.

"Mára a család is szétesett, mert alkoholisták, játékfüggők lettek. A lányok, asszonyok megerőszakolása miatt sok család ment tönkre" – elevenítette fel az áldozatok történeteit az írónő.

Durica Katarina hozzátette, A rendes lányok csendben sírnak című regény nem fikció. A történet egy panellakásban élő három nő életútján keresztül bontakozik ki. Közös kapcsolódási pont, hogy mindhármuk életét megkeserítették a maffiózók. A gengszter és áldozata egy lakótömbben lakott. A rendőrség sem tudott közbeavatkozni. Mindenki elfordította a fejét, és úgy csinált, mintha nem látott volna semmit. Azt csináltak a nőkkel, amit csak akartak. Az írónő a történeteket kicsit cenzúrázta, mert mint fogalmazott, nem nyomorpornót akart az olvasók elé tárni, hanem méltóképpen szerette volna feldolgozni a traumát.

A könyv kortalan üzeneteket is hordoz. Olyan társadalmi jelenségre is felhívja a figyelmet, mint a családon belüli erőszak. Kihangsúlyozza továbbá a női összetartás fontosságát, valamint azt, hogy a nagymamák, az anyák beszélgessenek a lányaikkal az élet fontos dolgairól.

Durica Katarína, könyvbemutató
+5 kép a galériában
Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.