2020. október 4., 18:52

A leleszi premontrei apátság története

A fenti címmel jelentetett meg hiánypótló helytörténeti kiadványt faluja büszkeségéről a leleszi Pankovics Andrea. Már gyerekként is érdeklődött az ősök, illetve a kastélyok, várak, sötét alagutak, titkos szobák iránt, így a rendház hatalmas épülete is korán felkeltette az érdeklődését.

Andrea, aki civilben középiskolai tanár, két évtizeddel ezelőtt kezdett komolyabban foglalkozni a monostor gazdag múltjával, ám az eltelt évek alatt is számtalan új információ birtokába jutott. Amikor a Nagykaposi Magyar Ház felkérte, hogy vesse az ismereteit papírra, örömmel mondott igent a felkérésnek, és 2013-ban meg is jelent a munkája.

A könyvet az érdeklődők hamar szétkapkodták, így felmerült az igény egy újabb kiadásra. 2019-ben a könyv pazarabb köntösben, nagyobb formátumban és bővített tartalommal látott napvilágot. Sajnos, a koronavírus máig sem tette lehetővé a kötet bemutatóját, amit az alábbi beszélgetéssel szeretnénk némileg pótolni.

Mennyi munkát fektetett a kiadvány megjelentetésébe, illetve ki támogatta annak a megszületését?

Mivel a szabadidőmben írtam, és a könyv levéltári kutatások eredményeként látott napvilágot, nehéz pontosan meghatározni a belefektetett időt. Egy-két évig tartott a munka. A Csemadok Erdélyi János Területi Választmányának, a Nemzetpolitikai Államtitkárságnak, illetve Lelesz Község Önkormányzatának a támogatása kellett ahhoz, hogy most a kezünkben tarthassuk. A könyv külső megjelenése pedig Tomojka Vojtko Béla munkáját dicséri, aki szintén a falunkból származik.

leleszi monostor

Foglaljuk össze dióhéjban az apátsággal kapcsolatos tudnivalókat!

Lelesz neve legkorábban a Váradi Regestrumban jelent meg, jelentését sokan a lélek szó jelentésével kapcsolták össze. Valószínű, hogy már a premontreiek letelepedése előtt éltek itt baziliták, illetve Benedek-rendi szerzetesek, és a lélekből eredő helységnév éppen rájuk emlékeztet. A település hiteles hely és mezőváros volt.

Ami a monostor alapítólevelét illeti, II. András idejéből, 1214-ből származik. Az eredeti oklevél ugyan eltűnt, ám az egyik hiteles másolata fennmaradt, s eszerint a leleszi puszta a zempléni királyi vár birtoka volt.

A legrégebbi emlék 1132-ből való, amely leírja, hogy II. Béla király keresztfiának, Boleszlónak ajándékozta, akit majd 1188-ban váci püspökké választanak. A püspök pedig leleszi birtokát a premontreiekre testálta. Ennek az időpontja 1188–1196 közé tehető.

Leleszen keresztül vezetett II. András király útja is Halicsba.

A király éppen itt, a rendházban értesült a Bánk bán-féle lázadásról, illetve felesége, Gertrudis királyné meggyilkolásáról. Ennek emlékére helyeztette az oltár alá örök nyugalomra felesége kezét és szívét, elrendelve, hogy annak lelki üdvéért mindennap szolgáltassanak szentmisét. Egy évvel később került sor az alapítólevél kiadására.

Nagy valószínűséggel állítható, hogy Leleszre, a legkeletibb premontrei szerzetesmonostorba egyenesen Franciaországból érkeztek a szerzetesek.

Az újraalapításnak köszönhetően jelentősen kibővült az egyház jogköre, és megnőttek birtokai. A tatárdúlás ugyan a prépostságot sem kímélte, ám IV. Béla sikeres újjáépítésének köszönhetően tovább folytatódhatott a rendi élet. Az első itt készült írásos dokumentumot 1271-ből, az első magyar nyelvű szöveget pedig 1562-ből ismerjük. A leleszi prépostság meglehetősen nagy működési területen hatalmas ügy- és iratforgalmat bonyolított.

leleszi monostor

Szóljunk magáról az épületegyüttesről.

A prépostság tulajdonképpen három részből áll: a templomból, a kápolnából és az egykori rendházból. A Szent Mihály-kápolnát a freskói teszik egyedivé. Maga a kápolna eredetileg gótikus stílusban épült, ám az 1600-as, 1700-as években a teljes épületegyüttest barokk stílusban újjáépítették. Ekkor vált emeletessé a rendház is.

A kápolna freskóiról érdemes elmondani, hogy azok az észak-itáliai freskókkal mutatnak rokonságot.

Sajnos, ma már csak egy töredékük látható. A déli falon az Utolsó ítélet témája elevenedik meg, míg az északi fal freskóinak értelmezése nehezebb, hiszen nem Krisztus-, illetve nem tisztán bibliai ábrázolások. Hogy mi minden látható ezen a falon, azt a könyv részletesen taglalja. Restaurálásukra egyébként a 2000-es évek elején került sor. Ami a rendház épületét illeti, 1945 után többféle iskolatípus kapott benne helyet, 2007-ben azonban Jászó visszaigényelte, és azóta üresen áll.

Nyilván nagy szellemi kaland lehetett a könyv megírása.

Nagyon élveztem azt az utat, amelyet az elődök nyomán bejárhattam. Egy percig sem sajnálom a rá fordított időt és munkát. Általa a szülőfalum is felértékelődött számomra. Aki részletesen is szeretné megismerni a monostor közel ezer-éves történetét, a könyvet a leleszi községházán megvásárolhatja.  

Megjelent a Magyar7 2020/40. számában.

Megosztás
Címkék