Virágok nyomára bukkantak egy kőkorszaki síron
SANTANDER. A kantábriai El Mirón-barlangban 2010-ben fellelt, a felső kőkorszakra visszatekintő, úgynevezett Vörös hölgy sírján talált megkövesedett pollenek alapján egy új kutatás feltárta, hogy a több mint 16 ezer éves maradványok a sírra helyezett virágoktól származnak.
María José Iriarte, a vizsgálat vezetője kifejtette, egész virágokat helyeztek el a sírra, de nem lehet megállapítani, hogy mindez az elhunytnak felajánlott rituális áldozat volt-e, vagy pedig a barlang a középső paleolitikum és a bronzkor között lakott volt, ennélfogva jelentős régészeti maradványok otthona. A lelőhelyet 1903 óta ismerik, de a rendszeres régészeti vizsgálatok csak 1996-ban kezdődtek meg, és csak 2010-ben lelték fel az emberi maradványokat őrző sírt, amelynek kora a kantábriai alsó magdaléni korszakra tekint vissza.
A 35-40 éves nő maradványait magában foglaló sír a barlang hátulsó szegletében található, egy apró zugban, a fal és egy, a barlang tetejéről leszakadt sziklatömb között. Sőt mi több, a tömbön többféle véset figyelhető meg, amelyek a temetkezés időszakából maradhattak fenn. A csontok és a nekik otthont adó üledék vöröses színe arra utal, hogy a temetés részeként okkert is alkalmaztak (innen származik a maradványok neve is).
A kutatók most szemügyre vették a környezeti feltételeket, kielemezték az üledékben fennmaradt polleneket és spórákat, illetve a mikrofauna maradványait. Az alsó magdaléni korszakban a barlang körül és a tágabb kantábriai régióban nagyon hideg és meglehetősen száraz lehetett a környezet. Mindez hatással volt a növényzetre, a ritkás faállomány tűlevelűekből és nyírfákból állt. A korszak vége felé némi javulás köszöntött be, és megjelent a mogyoró is.
A barlangban csak a sír szintjén nagy koncentrációban találták meg a libatopfélék családjába tartozó növények pollenjeit. Jelenlétük, valamint a család képviselőinek hiánya a barlang egyéb részeiből származó ugyanazon rétegekben azt sugallja, hogy nem a képződmény körüli táj jellegét tükrözik.
Miután a kutatók számtalan lehetőséget kizártak - úgymint a növény élelemként vagy gyógyászati célból való használata -, a leghihetőbb magyarázat szerintük, hogy egész virágokat helyeztek el a sírra. Azt viszont nem tudják megállapítani, hogy ennek rituális jelentsége volt-e, vagy pedig egyszerűbb célokat szolgált, például a higiéniát.
A 35-40 éves nő maradványait magában foglaló sír a barlang hátulsó szegletében található, egy apró zugban, a fal és egy, a barlang tetejéről leszakadt sziklatömb között. Sőt mi több, a tömbön többféle véset figyelhető meg, amelyek a temetkezés időszakából maradhattak fenn. A csontok és a nekik otthont adó üledék vöröses színe arra utal, hogy a temetés részeként okkert is alkalmaztak (innen származik a maradványok neve is).
A kutatók most szemügyre vették a környezeti feltételeket, kielemezték az üledékben fennmaradt polleneket és spórákat, illetve a mikrofauna maradványait. Az alsó magdaléni korszakban a barlang körül és a tágabb kantábriai régióban nagyon hideg és meglehetősen száraz lehetett a környezet. Mindez hatással volt a növényzetre, a ritkás faállomány tűlevelűekből és nyírfákból állt. A korszak vége felé némi javulás köszöntött be, és megjelent a mogyoró is.
A barlangban csak a sír szintjén nagy koncentrációban találták meg a libatopfélék családjába tartozó növények pollenjeit. Jelenlétük, valamint a család képviselőinek hiánya a barlang egyéb részeiből származó ugyanazon rétegekben azt sugallja, hogy nem a képződmény körüli táj jellegét tükrözik.
Miután a kutatók számtalan lehetőséget kizártak - úgymint a növény élelemként vagy gyógyászati célból való használata -, a leghihetőbb magyarázat szerintük, hogy egész virágokat helyeztek el a sírra. Azt viszont nem tudják megállapítani, hogy ennek rituális jelentsége volt-e, vagy pedig egyszerűbb célokat szolgált, például a higiéniát.
Forrás
Híradó.hu