Valóban a korral változik a zenei ízlés
Általában az élethelyzeteink, illetve szociális és pszichológiai igényeink határozzák meg, hogy mit hallgatunk. A tudósok bebizonyították, amit már régóta tudunk: a tinédzsereknek alig van zenei ízlésük, a felnőttek pedig egyre unalmasabb zenéket hallgatnak, ahogy öregszenek. A Cambridge Egyetem munkatársai úgy gondolják, sikerült öt nagyobb kategóriába beosztaniuk az emberek zenei ízlését az adott életszakaszok szerint.
A kutatók szerint az emberek kezdetben a zenét felhasználva próbálgatják a különböző szerepeket, és egy-egy zenei stílus segítségével definiálják magukat. Később a zene szociális szerepe nő meg, mert az emberek ekkor már zenei stílusok szerint barátkoznak, később pedig intellektusukat, státuszukat és mélyebb érzelmi világukat fejezik ki a zenei ízlésükkel. A tudósok szerint tehát az emberek zenei ízlése minden esetben az adott életkor szociális és pszichológiai igényeihez igazodik - írja a betegszoba.hu portál.
A tíz év alatt több mint negyedmillió embertől begyűjtött adatokat megvizsgálva a tudósok először is a zenei stílusokat öt nagy kategóriába sorolták be (ezt nevezték ők MUSIC modellnek), majd összevetették az öt nagy kategóriát az életkor szerinti megoszlással. A kategóriák az alábbiak voltak: lágy, szerény, kifinomult, intenzív és kortárs. Ezekbe számtalan zenei stílus tartozik, amiket azonos zenei és pszichológiai tulajdonságaik, mint például a hangerő és a komplexitás alapján osztottak be.
Nem meglepő módon az első zenei korszak a kamaszkor, amikor főleg az intenzív (például a punk és a metal) zenei stílusok dominálnak, amik a fiatal felnőttkor kezdetén lassan átadják a helyüket a kortárs (pop és rap) stílusoknak. ”A tinédzserkor az útkeresés és az öndefiníció korszaka, és a zene ennek az egyik legolcsóbb, leghatékonyabb módja” - nyilatkozta Dr. Jason Rentfrow, a kutatás vezetője.
A kortárs zenei korszak után, illetve azzal egy időben következnek a lágy zenék (R&B, elektronikus zene), amik főleg a felnőttkorra jellemzők. ”A lágy zenei stílusok romantikusak, táncolhatóak és érzelmileg pozitív zenei töltettel rendelkeznek. Miután az ember elérte az önállóságot, a következő életszakaszban főként a szerelem megtalálásának és megtartásának a kérdése foglalkoztatja. Ekkor arra vágyunk leginkább, hogy legyen valaki, aki elfogadja azt az embert, akivé a kamaszkorunk és a fiatal felnőttkorunk idején váltunk” - magyarázta Dr. Rentfrow.
A párválasztás lezajlása és a családi élet megkezdése után lassan beköszönt a középkor, ami elhozza az utolsó zenei korszakot, amire a kifinomult (klasszikus és jazz), valamint a szerény (country, folk, blues) zenei stílusok jellemzők. ”Ahogy öregszünk, egyre többféleképpen tudjuk kifejezni az egyéniségünket, így a zene megszűnik elsődleges eszköznek lenni. A kor előrehaladtával a zene inkább a szociális státusz, az intelligencia, és a gazdagság kifejezéseként működik. Ez az, ami az embereket a ’kifinomultabb’ zenei stílusok felé vonzza.” - fogalmazott a szakember. ”Az ember ráadásul gyakran fáradt a munka és a családi dolgok miatt, így olyan zenékre van szüksége, amik nyugodtak, pihentetőek, és segítenek elgondolkodni az élet nagy dolgain” - tette hozzá.
”A hatalmas vizsgálati adatmennyiség miatt képesek voltunk szinte megdönthetetlen bizonyítékot találni az életkor és a zenei ízlés közti kapcsolatra" - nyilatkozta Arielle Bonneville-Roussy, a Cambridge Egyetem pszichológiai tanszékének munkatársa. "Elképesztően érdekesnek találom, hogy egy, a zenehallgatáshoz hasonló triviális tevékenység milyen sok szállal kapcsolódik az olyan pszichológiai tényezőkhöz, mint a személyiség és a korral járó mentális változás” - fűzte hozzá.
