Vágsellyén született a legismertebb magyar hídépítő mérnök

Vágsellyén (Ša¾a) látta meg a napvilágot. Apja csehországi származású tanár, anyja magyar nemesi család sarja volt. Középiskoláit Nagyszombatban, majd a nyitrai piarista gimnáziumban, felsőfokú tanulmányait a bécsi és a zürichi műegyetemen végezte, 1866-ban szerzett mérnöki oklevelet.

Előbb Bécsben, az Osztrák Államvasutak Igazgatóságán kapott állást, részt vett a wien-stadlaui Duna-híd tervezésében. 1873-ban hazatért, s két évtizeden át a Magyar Királyi Államvasutak, a MÁV munkatársaként működött. 1892-ben főmérnöki rangban vonult nyugalomba, de tervezői pályája nem szakadt meg, különösen a vasszerkezetek tervezésében vált nemzetközi viszonylatban is jelentőssé.   

A magyar vasúthálózat kiépítésének korszakában számtalan vasszerkezetű hidat és épületet tervezett, és ő látta el a MÁV összes hídépítésének felügyeletét, közülük számos az általa bevezetett szabványterv szerint épült.   

Irodájának egyik neves alkotása a szegedi közúti Tisza-híd, melynek megépítésére a város a nagy árvíz utáni újjáépítés során, 1880-ban írt ki pályázatot. Tervét Schikedanz Albert bevonásával készítette el, de a feltételek között szerepelt, hogy azt olyan vállalkozó társaságában kell benyújtani, aki képes a kivitelezésre. Az elsőként megkeresett MÁVAG ezt nem vállalta, ezért Feketeházy a francia Eiffel céghez fordult. A franciák viszont ebbe csak úgy mentek bele, hogy a tervező nevét csak a döntés után teszik közzé (az Eiffel Iroda ugyanis saját tervvel is indult). A 23 pályamű közül Feketeházyé nyert, a felsőpályás híd a medret egyetlen, az ártéri részt három ívvel hidalta át. A híd hossza 401 méter, szélessége 11 méter volt, a kocsiút szélessége 7-7 méter, kétoldalt 2-2 méteres gyalogúttal. A pályadíjért járó tízezer forintot megkapta, de a titkolózás miatt sokan sokáig úgy hitték, a hidat maga Gustave Eiffel tervezte.   

Szolnoki kétvágányú vasúti hídja, amelyet 1888-ban adtak át, hét nyílással épült, két, 95,5 méteres medernyílása csonka sarló alakúak, oszlopos rácsozással; ez a forma számos későbbi Duna-, Tisza- és Dráva-hídon ismétlődött. A 38,9 méteres ártéri nyílások párhuzamos övűek, kétszeres X rácsozással, a híd teljes hossza 385,5 méter volt, anyaga hegeszvas, szegecselt kapcsolatokkal. A komáromi Erzsébet híd, melynek terveit szintén ő készítette, négynyílású, 470 méteres, hegeszvas szerkezet, csonka sarló alakú, kéttámaszú, szegecselt rácsos tartókkal. Õ tervezte a régi esztergomi Mária Valéria hidat, melynek hossza 513,6 méter, a főhíd 494,0 méter. Sarló alakú, kéttámaszú rácsos hídszakaszokból áll, az öt nyílás különböző méretű, a mederszakaszon 100 + 117 + 100 méter nyílásúak. Feltételezések szerint ő tervezhette 1873-ban a Déli-összekötő vasúti hidat is, de vonatkozó korabeli dokumentum nem ismert.   

Életművének legismertebb alkotása a budapesti Gellért teret és a Fővám teret összekötő, megnyitásakor Ferenc Józsefről elnevezett Szabadság híd. A híd építését az 1893. évi XIV. törvénycikk rendelte el, a nemzetközi tervpályázatot is együtt bírálták el, a Fővám téri hídra 21 pályamű érkezett. Az értékelés során az első díjat az Eskü téri (Erzsébet) hídra készült terv, a másodikat a Fővám téri híd Feketeházy János által készített terve nyerte el. A híd főtartók háromnyílású, konzolos szerkezetek, a középső nyílásban két csuklóval (Gerber-tartók). A híd hossza 331,2, a középső nyílás 175 méter. A szélső nyílások konzoljai 64 méteresek, ezekre támaszkodik a 47 méteres befüggesztett hídrész. Jellegzetes része a pillérek feletti díszes kapuzat, amely a vas anyagszerűségét érzékelteti, az oszlopok tetején hegyes gúlák, csúcsukon, 46 méter magasságban turulmadarak ülnek.   

Feketeházy tervezte a Keleti pályaudvar csarnokának acélszerkezetét is, melynek 49,92 méteres fesztávú, íves főtartói tömör gerincű, vonóvasas szerkezetek (addig csak rácsos tartókat alkalmaztak ilyen terek lefedésére), a csarnok hossza 128 méter. Az ő műve az Operaház acél tetőszerkezete, és ő tervezte a Közgazdaságtudományi Egyetem (az egykori Fővámház) tetőszerkezetét is. Fiumében három háromnyílású forgóhidat tervezett középső megtámasztással, ezek rácsos szerkezetű, konzolos gerendahidak voltak. Első díjat nyert a Sebes-Körös nagyváradi hídjával is, amely 1890 körül épült meg. Egy új rendszerű Duna-hidat is tervezett, amely az 1878. évi párizsi világkiállításon díjat nyert, de nem épült meg. A MÁV, majd az orosz hadsereg számára szétszedhető hadihidakat tervezett. Vasbeton födémszerkezeteire 1897-ben szabadalmi oltalmat nyert.   

Teljes életműve nehezen tárható fel, mert a kiíró a hídépítések pályázataihoz akkoriban csak általános tervet adott, a részletes terveket a vállalkozók készíttették el, akik sokszor nem tüntették fel a tényleges tervező nevét.   

Feketeházy János szerény ember volt, kielégítette az a tudat, hogy fontos és szép alkotásokkal gazdagította hazáját. Életében csak egyszer, Baross Gábortól kapott írásbeli kitüntetést. Budapesti bérházának egyik lakásában lakott, majd nyolcvanévesen visszaköltözött szülőhelyére, az akkor már Csehszlovákiához tartozó Vágsellyére. Itt is halt meg 1927. október 31-én, s az ottani temetőben nyugszik.