Útkeresés a Felvidéken és Európában
Intenzív útkeresés kezdődött a felvidéki magyar politikában az európai parlamenti választásokat követően. A játszma többesélyes, csakúgy, mint az európai politikát jelenleg leginkább feszítő személyi kérdések ügye. Körvonalazódik-e a magyar egység, várható-e fordulat az európai politikában?
Az EP-választások sikertelenül végződtek a felvidéki magyarság számára – a közösség nem tudott képviselőt küldeni az Európai Parlamentbe. A mandátumszerzésről 396 szavazattal lemaradó MKP és a súlyos kudarcot elszenvedő Most-Híd is értékelte a múlt héten az EP-választások eredményét.
Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártja országos elnöke a párt múlt hétfői sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott: – Ezúttal nem sikerült elérnünk azt az 5 évvel ezelőtti eredményt, amelyről mindannyian tudtuk és tudjuk, hogy folyamatosan fogyatkozó és politikailag megosztottá vált közösségünkben egyre nehezebb elérni. A felvidéki magyarság az etnikai politizálás mellett tette le a voksát.
Őry Péter, az MKP Országos Tanácsának elnöke szerint a párt tisztességes vereséget szenvedett. Őry úgy véli: – Mivel a következő öt évben nem lesz európai képviselete a felvidéki magyarságnak, minden közéleti szereplőnek el kell gondolkodnia, hogyan lehet biztosítani a magyar képviseletet a pozsonyi törvényhozásban a jövő évi választásokon.
Az MKP elnökségi ülésén döntés született arról, hogy a párt kezdeményezni fogja az egységes magyar politikai érdekképviselet megteremtését az ezen célokkal egyetértő szervezetekkel. A felvidéki magyar közösség „jövője érdekében elengedhetetlen, hogy az etnikai politizálásra hangsúlyt helyezve egységesítsük erőinket”, fogalmaz az MKP közleménye.
Csáky Pál, az MKP EP-listavezetője egy múlt vasárnapi televíziós műsorban úgy fogalmazott, a Most-Híddal addig nincs értelme tárgyalást folytatni a szorosabb együttműködésről, amíg továbbra is Bugár Béla lesz a párt elnöke.
A Most-Híd nem javasolja a párt vezetőségének megváltoztatását a 2020-as parlamenti választásokig. Erről döntött múlt szombaton a párt elnöksége. Ugyanakkor a Most-Híd nem zárja ki a magyar erők együttműködését, de elutasítja a többi fél feltételeit.
A tanácskozást megelőzően a TASR információi szerint Bugár Bélát lemondásra szólították fel. A párt belső megosztottságára utal, hogy Gál Gábor igazságügyi miniszter a múlt héten úgy fogalmazott, a Most-Híd tagjai az európai választások eredményét különböző módon ítélik meg. Gál egyetért azzal, hogy a széttagoltság nem előnyös a közösség számára.
Nagy József, a Most-Híd eddigi EP-képviselője úgy véli, nem időszerű Bugár Béla menesztéséről beszélni, hiszen a párt elnöke szerinte még mindig a legnépszerűbb szlovákiai magyar politikus. Nagy szerint megengedhetetlen, hogy kívülről káderezzék a párt vezetőit, és attól tegyék függővé az együttműködést. Csáky Pál szerint nem azoknak kell a párbeszédet lefolytatni, akik 20 éven át együtt politizáltak az MKP-ban a pártszakadásig, hanem egy új nemzedéknek, amelyet nem érintett a párton belül kialakult nézetkülönbség.
A fenti hírösszefoglalóból is jól érzékelhető, a pártok kommunikációja széttartó – rövid távon mindez nem sok jóval biztat. Árulkodó ugyanakkor, hogy amíg a Most-Híd a politikai gyászmunkával van elfoglalva, addig az MKP jövőbe mutató stratégiát kínál a választóknak.
A politikában közhelynek számít: annál van az előny, aki a közéletet tematizálni tudja. A Most-Hídnak korábban erőssége volt, hogy a kommunikációs térben professzionálisabb teljesítményt tudott felmutatni, mint riválisa. Ezúttal a párt energiáinak zömét felemészti a Bugár Béla politikai túléléséért folytatott küzdelem, ami lehet, hogy minden erőfeszítés dacára, így is csupán utóvédharcnak bizonyul.
A jövő tavaszi választás előtt már pusztán a józan számítás is arra fogja kényszeríteni a magyar szavazatokért versengő pártokat, hogy megegyezésre jussanak, különben garantálhatóan kiszorul a magyar képviselet a pozsonyi törvényhozásból. Korántsem mindegy azonban, milyen feltételekkel valósulhat meg az összefogás, hiszen, gondoljunk akár a 2014-es komáromi helyi koalícióra, a választók számukra elfogadhatatlan listát nem fognak támogatni. Ezt a cseppet sem egyszerű feladatot kell megoldania a felvidéki magyar politikai elitnek a 2020-as sikerhez.
A májusi választás átrendezte az európai politika erőviszonyait: példa nélküli, hogy a jobbközép és a balközép pártjai már együtt sem teszik ki a mandátumok felét. A jobbközép Néppárt részben a liberálisok, nagyobbrészt a szuverenista pártok javára gyengült. A szociáldemokratáktól a zöldek és a liberálisok is elvittek értékes mandátumokat. A politikai inga ugyan kilendült, de az európai pártrendszer mégsem borult fel. Európa kormányrúdjánál a kontinenst eddig is irányító pártok maradnak.
A Fidesz pozícióját egyfelől erősíti a tiszteletet parancsoló hazai eredmény, másfelől szűkíti, hogy a Néppárt a magyar kormánypártok mandátumai nélkül is az Európai Parlament legnagyobb frakciója maradna. A kulcspozíciókért folytatott küzdelemben ugyanakkor erős ütőkártya lehet a visegrádi országok együttműködése, illetve a legnagyobb rivális Macronnal való érdekazonosság a csúcsjelölti rendszer bírálatában.
Mint látható, a magyar kormánypárt nem eszköztelen, de mozgásterét mégis leginkább a Néppárton belül képzelheti el, hiszen az erőviszonyok tükrében a döntési folyamatokra így maradna a legnagyobb befolyása.
A magyar kormány európai súlya a felvidéki magyarság számára sem lebecsülhető tényező, hiszen a nemzeti érdekképviselet – önálló mandátum híján – kizárólag ilyen formában valósítható meg.
(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2019/23. számában)
