2018. október 19., 15:31

Ukrán–magyar kapcsolatok: enyhíthető-e a feszültség?

Ukrajna és Magyarország kétoldalú kapcsolatai az ukrán oktatási törvény tavalyi módosítása óta romlottak meg látványosan. Az elmúlt hetekben még inkább kiéleződött az államközi viszony. A diplomaták kölcsönös kiutasítása, a Kárpátalján élő magyarokkal szembeni nyílt uszítás egy korábban nem tapasztalt mélypontot eredményezett.

201607171631320.0000000000001a_karpataljai-rakoczi-kultusz_0.jpg
Ukrajna geopolitikai törésvonalon fekszik

A kilencvenes évek elején függetlenné vált Ukrajna a Nyugat és Oroszország ütközőzónájában fekszik, a geopolitikai szembenállás egyúttal leképződik az ország regionális megosztottságában. Az etnikailag homogén Nyugat-Ukrajna kulturálisan ezer szállal kötődik Közép-Európához, míg a kevert népességű, jelentős részben oroszajkú keleti és déli megyéket a kulturális identitás Kijevvel szemben sokkal inkább Moszkvához köti. A független Ukrajna létét végig kíséri az oroszbarát és a nacionalizmusra hajló nyugati orientációjú erők küzdelme. A politikai szimpátiák könnyen azonosíthatók az ország fentebb taglalt geopolitikai megosztottságával. A Szovjetunió felbomlását követően hosszú ideig lappangott az ukrán nacionalizmus, a nemzetállam kiépítése csak a 2004-es „narancsos forradalom” után vett lendületet. Mivel az ukrán politikát ezer szállal szövi át a korrupció, a társadalom bizalmatlan a politikai elittel szemben, az inga ennek köszönhetően évtizedekig ide-oda lendült.

2015-ben a nyugatbarát erők a népharagra támaszkodva elsöpörték Viktor Janukovics államfő velejéig korrupt kormányát, hogy teret adjanak egy ugyancsak minden ízében korrupt, ámde nyugati orientációjú berendezkedésnek. Oroszország nem nézte tétlenül, hogy a számára kulcsfontosságú Ukrajnában elveszítse a geopolitikai játszmát: így került sor a Krím annexiójára, s a Kelet-Ukrajnában kibontakozó szeparatista felkelésre. Mára a Donyec-medencében egyfajta egyensúly állt be az Oroszország által támogatott szeparatisták és a nyugati katonai szövetség támogatását élvező ukrán erők között. A 2015 óta zajló ún. hibridháború a posztmodern hadviselés egy szemünk láttára kibontakozó sajátos formája. A felek a győzelmet nem is annyira a fegyveres küzdelemtől remélik, hanem a posztmodern kommunikáció, a cyber-hadviselés frontján akarják térdre kényszeríteni a másikat.

Megkésett nemzetállamépítés

A befagyott ukrajnai szembenállás máig sarkalatos geopolitikai konfliktus: szereplői eltérő mértékben, de jelenleg is megszenvedik az ebből fakadó gazdasági hátrányokat. Az Európai Unió és Oroszország mellett a konfliktus legnagyobb vesztese természetesen maga Ukrajna. Az ukrán gazdaság visszaesése 2015 után elképesztő méreteket öltött, a következményként megjelenő elszegényedés pedig robbanásig feszítette a társadalmi elégedetlenséget. A hatalomra került ukrán elit, amely csak homályos ígéreteket kapott az euroatlanti integrációra, s az ország érdekében haladéktalanul szükséges gazdasági reformokat voltaképpen még elindítani sem tudta, egyetlen mentsvárként a nemzetállami nacionalizmust tűzi zászlajára. Így váltak az ukrán állami politika ellenségeivé az országban élő kisebbségek, mindenekelőtt persze a tízmilliós oroszajkú közösség, de járulékosan a Kárpátalján élő magyarság is.

A független Ukrajna és Magyarország kapcsolatai egészen a közelmúltig kiegyensúlyozottak voltak. Magyarország elsők között ismerte el keleti szomszédja függetlenségét a Szovjetunió felbomlása után, s a szomszédos országok közül először éppen Ukrajnával kötöttek alapszerződést, amely legalábbis az ígéretek szintjén kecsegtetően rendezte a kárpátaljai magyarok helyzetét. Kárpátalja magyarsága ugyan nem kapott területi autonómiát, de a kulturális önigazgatás számos elemében megvalósult. Évtizedekig inkább az anyagiak szűkössége, semmint az ukrán állam szigorúsága nehezítette meg a kárpátaljai magyar nyelvű oktatás helyzetét. A magyar nyelv széles körű használatát is törvényi garanciák biztosították. A magyar közösség helyzete mégsem volt rózsás, a gazdasági nehézségek miatt az elmúlt évtizedekben tízezrek hagyták el szülőföldjüket.

2015 után az ukrán nacionalizmus kormánypolitikává emelése előbb bizalmatlanságot, majd egyre elmérgesedő viszonyt idézett elő a magyar–ukrán kapcsolatokban. Magyarország érdekelt lenne Ukrajna nyugati integrációjában, hiszen az mindenképpen megkönnyítené a kapcsolattartást az anyaország és a kárpátaljai magyarság között. A nemzet érdekeit szem előtt tartó budapesti kormány azonban nem nézheti tétlenül a kárpátaljai magyarok jogait korlátozó ukrán törvénykezést. Ez a szándék ismerhető fel a magyar kabinet magatartása mögött, miszerint mindaddig akadályozni fogja Kijev nyugati integrációját, amíg az nem áll el a magyar közösséget sújtó repressziók politikájától. A magyar kormány stratégiája eddig felemás eredményeket hozott, Kijev időben kitolta az oktatási törvény módosításának érvénybe lépését, viszont újabb frontot nyitott Budapesttel szemben.

Enyhíthető-e a feszültség az ukrán-magyar kapcsolatokban?

Az elmúlt hetekben az ukrán nyelvű média egyre durvább hangnemben uszított a magyar kisebbséggel szemben, amit számos elemében a kijevi kormány is átvett. A kettős állampolgárság kérdése, a diplomaták kölcsönös kiutasítása, a kárpátaljai magyarok kitelepítésével való fenyegetőzés korábban nem látott mélypontra juttatta az ukrán-magyar viszonyt. A kettős állampolgárságú magyar köztisztviselők tömeges lemondása már aggasztó módon tükrözi a kárpátaljai magyar közösség kitaszítottságát, s ebből fakadóan elidegenedését az ukrán államtól. Az ukrán katonai jelenlét tervezett erősítése pedig már nyíltan a kisebbségekkel szembeni erőszakos fellépés Balkánon megismert rémképét vetíti elénk.

A kérdés az, meddig csúszik le a lejtőn a két ország viszonya, sikerülhet-e időben megfékezni a helyi magyarságot létében, mindennapjaiban fenyegető nacionalista indulatokat, erőszakot? Az ukrán titkosszolgálat az elmúlt hetekben Magyarországgal és az ukrajnai magyar közösséggel szemben is elindította a hibridháborút, gátlások nélkül felhasználva minden kommunikációs és diplomáciai csatornát. Budapest erejéhez és lehetőségeihez mérten tud arányos választ adni, szerencsénkre azonban Ukrajnának sem érdeke a két ország közötti nyílt konfliktus. A Kijev nyugati integrációját blokkoló magyar álláspont feladása árán elfogadható kompromisszumot kell találni az ukrán féllel. A kettős állampolgárság ügyében felmerülő konfliktusban az ukránok valószínűleg hajlani fognak a kompromisszumra, az oktatási törvény módosításának visszavonása már nehezebb diónak ígérkezik, nem is beszélve a magyar nyelvhasználat lehetőségeinek szűkítéséről.

(Megjelent a Magyar7 2018/24. heti számában.)

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.