Ukrán–magyar kapcsolatok: enyhíthető-e a feszültség?
Ukrajna és Magyarország kétoldalú kapcsolatai az ukrán oktatási törvény tavalyi módosítása óta romlottak meg látványosan. Az elmúlt hetekben még inkább kiéleződött az államközi viszony. A diplomaták kölcsönös kiutasítása, a Kárpátalján élő magyarokkal szembeni nyílt uszítás egy korábban nem tapasztalt mélypontot eredményezett.
A kilencvenes évek elején függetlenné vált Ukrajna a Nyugat és Oroszország ütközőzónájában fekszik, a geopolitikai szembenállás egyúttal leképződik az ország regionális megosztottságában. Az etnikailag homogén Nyugat-Ukrajna kulturálisan ezer szállal kötődik Közép-Európához, míg a kevert népességű, jelentős részben oroszajkú keleti és déli megyéket a kulturális identitás Kijevvel szemben sokkal inkább Moszkvához köti. A független Ukrajna létét végig kíséri az oroszbarát és a nacionalizmusra hajló nyugati orientációjú erők küzdelme. A politikai szimpátiák könnyen azonosíthatók az ország fentebb taglalt geopolitikai megosztottságával. A Szovjetunió felbomlását követően hosszú ideig lappangott az ukrán nacionalizmus, a nemzetállam kiépítése csak a 2004-es „narancsos forradalom” után vett lendületet. Mivel az ukrán politikát ezer szállal szövi át a korrupció, a társadalom bizalmatlan a politikai elittel szemben, az inga ennek köszönhetően évtizedekig ide-oda lendült.
2015-ben a nyugatbarát erők a népharagra támaszkodva elsöpörték Viktor Janukovics államfő velejéig korrupt kormányát, hogy teret adjanak egy ugyancsak minden ízében korrupt, ámde nyugati orientációjú berendezkedésnek. Oroszország nem nézte tétlenül, hogy a számára kulcsfontosságú Ukrajnában elveszítse a geopolitikai játszmát: így került sor a Krím annexiójára, s a Kelet-Ukrajnában kibontakozó szeparatista felkelésre. Mára a Donyec-medencében egyfajta egyensúly állt be az Oroszország által támogatott szeparatisták és a nyugati katonai szövetség támogatását élvező ukrán erők között. A 2015 óta zajló ún. hibridháború a posztmodern hadviselés egy szemünk láttára kibontakozó sajátos formája. A felek a győzelmet nem is annyira a fegyveres küzdelemtől remélik, hanem a posztmodern kommunikáció, a cyber-hadviselés frontján akarják térdre kényszeríteni a másikat.
A befagyott ukrajnai szembenállás máig sarkalatos geopolitikai konfliktus: szereplői eltérő mértékben, de jelenleg is megszenvedik az ebből fakadó gazdasági hátrányokat. Az Európai Unió és Oroszország mellett a konfliktus legnagyobb vesztese természetesen maga Ukrajna. Az ukrán gazdaság visszaesése 2015 után elképesztő méreteket öltött, a következményként megjelenő elszegényedés pedig robbanásig feszítette a társadalmi elégedetlenséget. A hatalomra került ukrán elit, amely csak homályos ígéreteket kapott az euroatlanti integrációra, s az ország érdekében haladéktalanul szükséges gazdasági reformokat voltaképpen még elindítani sem tudta, egyetlen mentsvárként a nemzetállami nacionalizmust tűzi zászlajára. Így váltak az ukrán állami politika ellenségeivé az országban élő kisebbségek, mindenekelőtt persze a tízmilliós oroszajkú közösség, de járulékosan a Kárpátalján élő magyarság is.
A független Ukrajna és Magyarország kapcsolatai egészen a közelmúltig kiegyensúlyozottak voltak. Magyarország elsők között ismerte el keleti szomszédja függetlenségét a Szovjetunió felbomlása után, s a szomszédos országok közül először éppen Ukrajnával kötöttek alapszerződést, amely legalábbis az ígéretek szintjén kecsegtetően rendezte a kárpátaljai magyarok helyzetét. Kárpátalja magyarsága ugyan nem kapott területi autonómiát, de a kulturális önigazgatás számos elemében megvalósult. Évtizedekig inkább az anyagiak szűkössége, semmint az ukrán állam szigorúsága nehezítette meg a kárpátaljai magyar nyelvű oktatás helyzetét. A magyar nyelv széles körű használatát is törvényi garanciák biztosították. A magyar közösség helyzete mégsem volt rózsás, a gazdasági nehézségek miatt az elmúlt évtizedekben tízezrek hagyták el szülőföldjüket.
2015 után az ukrán nacionalizmus kormánypolitikává emelése előbb bizalmatlanságot, majd egyre elmérgesedő viszonyt idézett elő a magyar–ukrán kapcsolatokban. Magyarország érdekelt lenne Ukrajna nyugati integrációjában, hiszen az mindenképpen megkönnyítené a kapcsolattartást az anyaország és a kárpátaljai magyarság között. A nemzet érdekeit szem előtt tartó budapesti kormány azonban nem nézheti tétlenül a kárpátaljai magyarok jogait korlátozó ukrán törvénykezést. Ez a szándék ismerhető fel a magyar kabinet magatartása mögött, miszerint mindaddig akadályozni fogja Kijev nyugati integrációját, amíg az nem áll el a magyar közösséget sújtó repressziók politikájától. A magyar kormány stratégiája eddig felemás eredményeket hozott, Kijev időben kitolta az oktatási törvény módosításának érvénybe lépését, viszont újabb frontot nyitott Budapesttel szemben.
Az elmúlt hetekben az ukrán nyelvű média egyre durvább hangnemben uszított a magyar kisebbséggel szemben, amit számos elemében a kijevi kormány is átvett. A kettős állampolgárság kérdése, a diplomaták kölcsönös kiutasítása, a kárpátaljai magyarok kitelepítésével való fenyegetőzés korábban nem látott mélypontra juttatta az ukrán-magyar viszonyt. A kettős állampolgárságú magyar köztisztviselők tömeges lemondása már aggasztó módon tükrözi a kárpátaljai magyar közösség kitaszítottságát, s ebből fakadóan elidegenedését az ukrán államtól. Az ukrán katonai jelenlét tervezett erősítése pedig már nyíltan a kisebbségekkel szembeni erőszakos fellépés Balkánon megismert rémképét vetíti elénk.
A kérdés az, meddig csúszik le a lejtőn a két ország viszonya, sikerülhet-e időben megfékezni a helyi magyarságot létében, mindennapjaiban fenyegető nacionalista indulatokat, erőszakot? Az ukrán titkosszolgálat az elmúlt hetekben Magyarországgal és az ukrajnai magyar közösséggel szemben is elindította a hibridháborút, gátlások nélkül felhasználva minden kommunikációs és diplomáciai csatornát. Budapest erejéhez és lehetőségeihez mérten tud arányos választ adni, szerencsénkre azonban Ukrajnának sem érdeke a két ország közötti nyílt konfliktus. A Kijev nyugati integrációját blokkoló magyar álláspont feladása árán elfogadható kompromisszumot kell találni az ukrán féllel. A kettős állampolgárság ügyében felmerülő konfliktusban az ukránok valószínűleg hajlani fognak a kompromisszumra, az oktatási törvény módosításának visszavonása már nehezebb diónak ígérkezik, nem is beszélve a magyar nyelvhasználat lehetőségeinek szűkítéséről.
(Megjelent a Magyar7 2018/24. heti számában.)