Újratemették Kalocsa első érsekét
Bábel Balázs kalocsai érsek szentbeszédében mindenszentek napja eredetéről szólva felelevenítette, hogy a kezdetben májusban tartott ünnepet idővel kiterjesztették nemcsak a vértanúkra, hanem a hitvallókra is. IX. Gergely pápa 820 körül határozta meg a mai napig november 1-jén tartott ünnep dátumát, azzal a céllal, hogy az egyházi év végén Krisztus dicsőségének ünneplésekor a szentek „célba érkezését” is ünnepelje az egyház. A szónok felhívta a figyelmet arra is, hogy sokan összetévesztik mindenszentek ünnepét halottak napjával; a két ünnep más, de szoros kapcsolat van közöttük.
Ezután Bábel Balázs feltette a kérdést: mit tudunk a szentek közösségéről? Válaszában pedig így fogalmazott: elsősorban azt, hogy élnek. Mert az Isten nem a halottak Istene, hiszen nem lett volna értelme megteremteni a világot, ha a halállal véget érne az élet. Isten hatalma és jósága megkövetelte, hogy akiket megteremtett, ne legyenek az elmúlásé.
A szentek boldogok, hiszen Isten letörölt szemükről minden könnyet, és a hazatérés boldogságából részesültek – fogalmazott Bábel Balázs, majd Szent Bernát egy mondatára hivatkozott a napi zsolozsmából, aki azt írja, nemcsak vágyódnunk, hanem törekednünk is kell a mennyei hazába való eljutásra. Az egyház is azt hirdeti: mindenki szent lehet. Ez azt jelenti, hogy részesülhetünk Isten boldogságából.
Az érsek a továbbiakban az ünnepi alkalommal új díszsírhelyre temetett Asztrik első kalocsai érseket méltatta, felelevenítve életének néhány momentumát. A korábban pannonhalmi apátként szolgáló érseket szentként tiszteljük. Nemzetisége ismeretlen, Szent Adalbertnek, az Istvánt bérmáló püspöknek volt munkatársa Prágában, elkísérte őt Rómába és Lengyelországba is. Magyarországon először Pannonhalmán élt, majd Pécsváradon, ahonnan István szólította el, hogy kérjen számára koronát és a magyar nemzet számára áldást Rómából.
Bábel Balázs a múlt században fellelt érseki sírhelyről elmondta, hogy abban megtalálták azokat a püspöki jelvényeket, amelyek az egyház lelkek üdvözítését szolgáló hivatására utalnak. A sírban fennmaradt pásztorbottal kapcsolatban a kalocsa-kecskeméti érsek kiemelte: Asztrik jó pásztora volt a magyar népnek, hiszen nagy munkát végzett; egy teljesen ismeretlen helyen, pogányok között hirdette az evangéliumot. És az egyházi hivatás egyik sajátságát, a mártíriumot is „viselte”, amely nem a véráldozatban mutatkozott meg, hanem a tanúságtevésben.
Földi maradványainak vizsgálata során a kutatók arra a megállapításra jutottak – tette hozzá Bábel Balázs –, hogy Asztrik nagyon sokat utazhatott, fáradozhatott, csontjai őrzik a megpróbáltatások nyomait. Az első kalocsai érsek fáradozásainak gyökere a Szent Pál-i mondat volt: „Krisztus szeretete sürget minket”.
Prédikációját Szent Pálnak a zsidókhoz írt leveléből vett idézettel zárta a kalocsa-kecskeméti főpásztor, hangsúlyozva az elődökre való emlékezés fontosságát, hiszen ők előttünk jártak a hitben: „Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik Isten szavát hirdették nektek. Gondoljatok életútjuk végére, és kövessétek őket a hitben.”
A szentmise után ünnepi szertartás keretében Bábel Balázs érsek megáldotta Szent Asztrik új sírhelyét.