Újraindul szeptembertől az otthoni gondozói szolgálat támogatása?

A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Diakóniai Központja 12 éve működik, Ibos Henrieta a negyedik igazgató, négy éve látja el ezt a tisztséget, elődei mind lelkészek voltak. A civil szférából érkezett, korábban hét évig dolgozott Rozsnyón fogyatékosokkal, előtte pedig nővér volt. Mint kifejtette, a gyülekezeti diakónia területén akart előrelépést, be akarta vonni a civil szférát, az ott elérhető támogatásokat.

2014 és 2015 folyamán készült egy missziói és diakóniai kérdéskörrel foglalkozó reprezentatív felmérés, amelyhez 112 gyülekezet csatlakozott. Ennek eredményeiből az derült ki, hogy a legnagyobb célcsoportot az idősek, illetve a rászorulók alkotják, s a legnagyobb szükségét a családlátogatásoknak, otthonlátogatásoknak érzik. A felmérés alapján a Diakóniai Központ kidolgozott egy ötéves munkatervet, az ebben meghatározott hét diakóniai szolgálati terület egyike volt a gyülekezeti diakónia. Ennek hatására döntöttek a házi gondozói szolgálat létrehozása mellett.

Az eredeti elképzelés az volt, hogy a központ munkatársai gondozzák majd lelkészeket és a hozzátartozóikat, a gyülekezetek pedig a saját tagjaikat. „A szolgáltatás bejegyeztetése során láttam, hogy a kis gyülekezetek ezt a papírháborút nem fogják végigcsinálni” – mondta Ibos Henrieta, hozzátéve, ennek alapján határozták el, hogy elvállalják a kis gyülekezeteket, azok tagjait is.

A gondozói szolgálat hivatalos bejegyzése után, 2016 májusában a Diakóniai Központ csatlakozott a munkaügyi, szociális és családügyi minisztérium implementációs ügynöksége által meghirdetett Nemzeti munkaprogramba, így kezdetét vehette a területi gondozói szolgálat. Ekkor pályázni kellett gondozói helyeket, s ígéretet kaptak arra, hogy a program folytatódni fog. Viszont tavaly december, illetve az idei január folyamán sejteni lehetett, hogy ez nem így lesz. Nem is lett, a program lezárult. Mindez országszerte több mint 4000 embert érintett.

Ígéretek

A korábbi projekt lezárult, most egy új indul(na) ugyanazzal a céllal, de más feltételekkel. Ibos Henrieta elmondta, a szaktárca azt ígérte, áprilisban kiírja az új pályázatot, de ez a mai napig nem történt meg. A pénz, 34,05 millió euró, rendelkezésre áll. „Úgy látom, hogy a pályázat kiírása reálisan szeptemberben történhet meg” – jegyezte meg.

A rászorulók gondozása törvényből kifolyólag kötelessége a településeknek, a gyakorlatban viszont az állam ehhez nem biztosít forrásokat. Mint Ibos Henrieta rámutatott, próbáltak uniós forrásokat is megpályázni szociális szolgáltatás nyújtására, viszont ez nem lehetséges, mivel az állam eredeti kompetenciájáról van szó. Továbbképzésre vagy infrastrukturális fejlesztésre lehet pályázni, magára a gondozásra, a gondozók megfizetésére viszont nem.

Januártól több beteget bentlakásos intézetben kellett elhelyezni, mások gondozását a munkaügyi hivatalon keresztül próbálták megoldani. Egyes városok átvették ezt a feladatot, míg mások elutasították. Bár a törvény szerint ez kötelességük, de semmi nem történik, ha ezt nem teszik meg. Ilyenkor a beteg kénytelen saját pénzből fizetni a gondozást.

A kezdetekben a Diakóniai Központ esetében egyórányi gondozás ára 0,47 euró volt, mostanra ez 1 euróra emelkedett, egyebek mellett a minimálbér növekedése miatt. „Ezt a többletterhet a betegnek kellett viselnie” – húzta alá a központ igazgatója. Egyes helyeken – például Rozsnyón és Rimaszombatban – nem emelték a befizetést, hanem külön perselyt létesítettek, a gyülekezet vállalta fel a plusz terhet.

A gondozói szolgálat több mint 70 alkalmazottja 84 gondozottról gondoskodott, volt, akiről napi 24 órában. "A mi esetünkben - amellett, hogy becsületesen csináltuk - plusz dolog volt a lelki gondozás. Lelkésszel jártunk a családokhoz. És ezt igényelték is” – fejtette ki Ibos Henrieta, hozzátéve, a szükségletek ellátása egy dolog, de az embereknek arra is szükségük van, hogy meghallgassák őket, beszélgessenek, együtt imádkozzanak velük.

Hazajönnének...

Ibos Henrieta elmondta, tavaly Bécsben egy házi gondozásról szóló V4-es konferencián hangzott el, hogy hivatalos adatok szerint 27 ezer külföldi végez gondozói munkát, ennek a fele szlovákiai. „Ha elmennének, összeomlana a rendszer” – mutatott rá. Már akkor jelezték, hogy Ausztriában a gyereksegéllyel kapcsolatban változások várhatók. „Ha ezek az emberek hazajönnének, megoldódnának a gondjaink” – hangsúlyozta.

Tapasztalatai szerint egyre többen mondják azt, már nem éri meg külföldre menni. Sokan vannak olyanok, akik kint gondozóként dolgoznak, itthon a hozzátartozóik gondozásáért pedig fizetnek valakit. „Ez nem normális helyzet” – szögezte le. Beszélt több ápolóval is, akik azon az állásponton vannak, ha a jelenlegi 480 eurós minimálbér helyett 650-700 eurót kapnának, hazajönnének.

„Ugyanakkor ezt egyszerűen nincs miből finanszírozni” – magyarázta, hozzátéve, az egyház a házi gondozást nem tudja támogatni, csak a bizonyos önkéntes programok, rendezvények során összegyűjtött támogatásból, adományokból. Állami segítségre lenne szükség.

A Diakóniai Központ igazgatója nem tartja valószínűnek, hogy ha szeptemberben kiírják a pályázatot, ugyanazok a gondozók visszakerülnek majd a rászorulókhoz, családokhoz. Mint mondta, egy korábban általuk gondozott beteg elhunyt, többen bentlakásos intézetbe kerültek – ez a témakör már önmagában megérne egy misét: a hosszú várólisták, vagy az, hogy bár ez drágább a házi gondozásnál, az állam mégis jobban támogatja –, ahonnan már nehéz hazavinni őket. Ugyanakkor még így is sok ember igényelné a házi gondozást.

„Sok betegünk van, aki egész életén át fizette az adót, és nem akar intézetbe menni, otthon akar maradni. Most a gondozás egész összegét ki kell fizetnie, mert – a város még úgy-ahogy, de – a falu nem tudja támogatni. Nincs miből. Ilyen feltételek mellett gyakran az a megoldás, hogy a hozzátartozó kimegy külföldre gondozni valakit, ebből pedig megfizeti édesanyja vagy édesapja itthoni gondozását. Ördögi kör."

Mi lehet a megoldás?

Ibos Henrieta úgy véli, az államnak több pénzt kellene adnia az önkormányzatoknak a rászorulók ellátására. „A törvény jó, csak biztosítani kell, hogy az önkormányzatoknak legyen pénzük a betartására. Például az iskolákra, bölcsődékre külön kapnak. Erre is külön kellene” – hangsúlyozta. Például a demográfiai előrejelzések alapján lehetne meghatározni egy koefficienst, s ahhoz mérten minden önkormányzatnak adni összeget a gondozásra.

Tervek

A Diakóniai Központ a jövőben gyerekek házi gondozását is elvállalná, ezt is szeretné bejegyeztetni. Pillanatnyilag azonban ez nem lehetséges, hisz mindenkit kénytelenek voltak elengedni, mindössze három alkalmazott maradt a központban. Eddig a gondozók mellett koordinátorok is tevékenykedtek a keleti végektől nyugatig, mára – a betegek hiánya miatt – az irodák üresen állnak. „Várjuk a szeptembert” – mondta Ibos Henrieta.

„A legszomorúbb az, hogy a beteg ott marad. Nem tudom, hogy tudatosítja-e az állam, a minisztérium, hogy ezt egyszerűen nem szabad megcsinálni” – szögezte le. A nehézségek ellenére folytatni kívánják a gondozást. „Hihetetlen érzés, amikor elmegyünk egy családhoz és beszélgetünk. Olyankor az ember minden gondot elfelejt, és azt mondja, megéri. Mert ez a küldetésünk” – fogalmazott.