Túlélte Auschwitzot a hét magyar törpe
A hét törpe vándorénekesekből álló Ovitz-család történetének hallatán gyermeki lelkesedés lett úrrá Mengelén. Az apró emberek elmesélték, hogy apjuk, Shimshon Eizik a Máramaros megyei Rozália falu rabbija maga is törpe volt, s átlagos testalkatú felesége három „normálisan” fejlett gyermek mellett hét törpét szült, akik a román király előtt is felléptek - eleveníti fel a Liliput vándorénekes csapat történetét a mult-kor.hu.
"Az auschwitzi törpék" című könyv írója szerint az Ovitz család tagjait is szállító vonat megérkezése után három órával a szerelvény utasainak nagy része – mintegy 3100-3500 ember – halott volt. A törpéket és három ép testvérüket azonban nem küldték gázkamrába. Megmenekülésük a világháború egyik legkülönlegesebb története, amelyre csak évekkel a második világégés után, hosszas kutatómunkát és a túlélőkkel folytatott interjúkat követően derült fény.
A törpék fejét a zsidó és más raboktól eltérően nem borotválták le és megtarthatták ruháikat is, viszont ugyanúgy barakkban éltek. „Kivételezett” státusukat mutatja, hogy nem latrinákat, hanem biliket használtak, s alumíniumtálban kellett mosniuk, Mengele ugyanis kínosan ügyelt a tisztaságra.
A kísérletezés helyszíne, Mengele laboratóriuma teljesen átlagos volt. A törpék eleinte nem is fogtak gyanút, csak a hétről hétre megismételt vérvétel volt szokatlan számukra. „Sok vért vettek tőlünk, az éhség miatt viszont gyakran elájultunk” – emlékezett vissza az egyik törpe növésű családtag, Perla.
Mengele vélhetően maga sem tudta, mit is keres valójában: a törpeség genetikai kódját végül nem lelte meg. Fennmaradt orvosi feljegyzései csupán a vese- és májproblémákkal kapcsolatos vizsgálataira vonatkoznak. A törpéket folyamatosan faggatták, hogy teszteljék intelligenciájukat, s különböző vizsgálatoknak vetették alá őket a szifilisz okainak kutatása végett. Perla visszaemlékezése szerint a legelviselhetetlenebb az volt, amikor felváltva forró és hideg vizet öntöttek be a fülökön- írja a mult-kor.hu.
Mengele viszont rajongott a törpékért, gyakran bókolt a család hölgytagjainak, s tett udvarias megjegyzéseket csinos öltözékükre. Dr. Auschwitz célja végső soron az volt, hogy kísérletekkel támassza alá a zsidó faj esetében megfigyelhető degenerációs elváltozásokat. Ezt azonban semmiféle tudományos vizsgálattal nem tudta alátámasztani, így a témáról szóló előadását a meztelenre vetkőztetett törpékkel illusztrálta, ezzel úgy tűnt, mintha sokkal hatásosabb lenne a beszéde.
A törpék végül a csodával határos módon megmenekültek. Ahogy 1945 januárjában egyre szaporodtak a hírek a Vörös Hadsereg nyomulásáról, Mengele fogta magát és orvosi eszközeivel együtt elhagyta Auschwitz-ot. A háború utáni években előbb Németországban bujkált, majd a megtorlástól tartva hamis papírokkal Argentínába és Brazíliába szökött. Az Ovitz-család hét hónap múlva ért haza; a deportálásuk előtt elásott aranyak és más értéktárgyaik a helyükön voltak, de szülőfalujuk, a romániai Rozavlea teljesen megváltozott: a 650 elhurcolt zsidóból csak ötvenen tértek haza.
Mengele 1943-ban érkezett Auschwitzba, hogy az ikerszületések titkát kutassa. Első feladata az volt, hogy megoldást találjon az egyik női táborban kitörő tífuszjárványra; Menennek érdekében egy egész női barakkot a gázkamrába küldött. Fanatikus kísérletezései során semmitől sem riadt vissza, volt, akiknek összevarrta vénáit, hogy mesterségesen sziámi ikrekké tegye őket. Érdekelték a szemszínnel kapcsolatos vizsgálatok is: előfordult, hogy páciensei szemének színét úgy akarta megváltoztatni, hogy kék festéket fecskendezett bele, ez azonban legtöbbször csak fájdalomhoz és vaksághoz vezetett.
Mengele nemcsak kísérletei miatt vált Auschwitz és a holokauszt szimbólumává, teljhatalmát demonstrálva ugyanis közvetlenül is gyilkolt. A szelektálások során emberek ezreit küldte egyetlen kézmozdulattal a halálba. A Halál Angyala, vagy ahogy mások nevezték, Dr. Auschwitz, soha nem került bíróság elé. 1979-ben halt meg Brazíliában, fürdőzés közben szélütést kapott, majd a tengerbe fulladt.
