Tükör a világnak
SANTIAGO DE CHILE. Csillagászok létrehozták a világ legnagyobb virtuális optikai teleszkópját, négy készüléket kapcsoltak össze Chilében, így azok egyetlen obszervatóriumként funkcionálnak.
A paranali Nagyon Nagy Teleszkóp (Very Large Telescope (VLT)) készülékei így egy 130 méter átmérőjű virtuális tükröt alkotnak. A március második felében végrehajtott korábbi kísérlet kudarcot vallott. A múlt csütörtöki összekapcsolás volt a rendszer tudományos igazolása, a végső lépés, mielőtt megkezdődhet a tudományos munka.
A VLT négy egységének összekapcsolása a kutatóknak részletesebb betekintést enged az univerzumba, mint a korábbi kísérletek, melyek során csak kettő vagy három teleszkópot kötöttek össze virtuális tükör létrehozására.
A különálló teleszkópokat összekapcsoló folyamatot nevezik interferometriának. Ebben a módban a VLT a világ legnagyobb földi optikai teleszkópjává válik. Amellett, hogy óriási virtuális tükröt hoz létre, az interferometria jelentősen javítja a teleszkóp térfelbontását és nagyítási képességeit. A VLT az Atacama-sivatagban található számos teleszkóp egyike, melyet az Európai Déli Obszervatórium (ESO) állított fel. Az ESO nemzetközi kutatási szervezet, központja Münchenben található, mintegy 15 tagországot ölel fel.
A VLT egységek összekapcsolásához nemzetközi csillagászok és mérnökök csapata a Pionier nevet viselő készüléket használták, mely számos tükröt helyettesít egyetlen optikai mikrochippel. Bár először 2011 márciusában kísérelték meg a négy teleszkóp kombinálását, akkor nem igazán működött az eljárás – mondja Jean-Philippe Berger, francia csillagász. Most azonban már egyértelmű volt, hogy a készülékek megfelelőn működnek.
"Legutóbb a légköri feltételek olyan súlyosak és a rendszer vibrációi olyan rosszak voltak, hogy az adatok értéktelenek lettek, így fél óra múlva leálltunk, mert tudtuk, hogy nem tudunk javítani rajta. Ez a kísérlet így a legelső igazi próba, hogy több órán keresztül végezzünk megfigyeléseket a rendszer különféle körülmények közötti tesztelésére eltérő." Mostantól a rendszer a kutató szerint a csillagászati közösség rendelkezésére áll, bármely Paranalban dolgozó szakember, vagy oda látogató csillagász használni tudja.
A VLTI-t – azaz VLT Interferométert – 2002 óta alkalmazzák, hogy összekapcsolják a VLT három teleszkópját, valamint négy kisebb, kiegészítő készüléket, melyek a nagyok mellett helyezkednek el ugyanazon platformon, a 2635 méter magas Cerra Paranal hegyen.
Az optikai teleszkóp fő komponense a tükör. Az egyes teleszkópokkal megfigyelt, különleges objektumokból – mint csillag, nebula vagy galaxis - származó fény először az egyes tükrökről tükröződik vissza. Itt jön a képbe az interferométer. A fényt földalatti alagutakba irányítja, ahol speciális készülékek kompenzálják azt a késlekedést, mely elkerülhetetlen módon fennáll akkor, amikor több teleszkópot alkalmaznak. Amint a késlekedés megszűnik, a fényt egyetlen sugárba kombinálják, és a csillagászok által kapott kép olyan, mintha egyetlen, hatalmas tükörrel és sokkal nagyobb felbontással működő teleszkóp állította volna elő.
A VLT esetében a nagyítási kapacitás Berger szerint mintegy hússzor jobb lett. Elmondása szerint, bár a 130 méter átmérőjű „virtuális” tükröt már a két legtávolabbi teleszkóp összekapcsolásával elérték, mind a négy egység használata számos előnnyel jár a kutatók számára „Minél több a teleszkóp, annál jobb. Virtuális tükör által kitöltött teret szeretnénk létrehozni, mellyel növelhető a hatékonyság egy kép rekonstruálására annak érdekében, hogy összetettebb objektumokat is meg tudjunk vizsgálni.”
Elmondása szerint két teleszkóppal általában kerek csillagokat vizsgálnak, ahol az átmérő a fontos, vagy bináris rendszereket, ahol le lehet mérni a két objektum közötti távolságot. "Négy teleszkóppal viszont már el lehet gondolkodni tripla rendszerek vagy protoplanetáris koronggal körbevett, fiatal csillagok vizsgálatán is."
A VLT négy egységének összekapcsolása a kutatóknak részletesebb betekintést enged az univerzumba, mint a korábbi kísérletek, melyek során csak kettő vagy három teleszkópot kötöttek össze virtuális tükör létrehozására.
A különálló teleszkópokat összekapcsoló folyamatot nevezik interferometriának. Ebben a módban a VLT a világ legnagyobb földi optikai teleszkópjává válik. Amellett, hogy óriási virtuális tükröt hoz létre, az interferometria jelentősen javítja a teleszkóp térfelbontását és nagyítási képességeit. A VLT az Atacama-sivatagban található számos teleszkóp egyike, melyet az Európai Déli Obszervatórium (ESO) állított fel. Az ESO nemzetközi kutatási szervezet, központja Münchenben található, mintegy 15 tagországot ölel fel.
A VLT egységek összekapcsolásához nemzetközi csillagászok és mérnökök csapata a Pionier nevet viselő készüléket használták, mely számos tükröt helyettesít egyetlen optikai mikrochippel. Bár először 2011 márciusában kísérelték meg a négy teleszkóp kombinálását, akkor nem igazán működött az eljárás – mondja Jean-Philippe Berger, francia csillagász. Most azonban már egyértelmű volt, hogy a készülékek megfelelőn működnek.
"Legutóbb a légköri feltételek olyan súlyosak és a rendszer vibrációi olyan rosszak voltak, hogy az adatok értéktelenek lettek, így fél óra múlva leálltunk, mert tudtuk, hogy nem tudunk javítani rajta. Ez a kísérlet így a legelső igazi próba, hogy több órán keresztül végezzünk megfigyeléseket a rendszer különféle körülmények közötti tesztelésére eltérő." Mostantól a rendszer a kutató szerint a csillagászati közösség rendelkezésére áll, bármely Paranalban dolgozó szakember, vagy oda látogató csillagász használni tudja.
A VLTI-t – azaz VLT Interferométert – 2002 óta alkalmazzák, hogy összekapcsolják a VLT három teleszkópját, valamint négy kisebb, kiegészítő készüléket, melyek a nagyok mellett helyezkednek el ugyanazon platformon, a 2635 méter magas Cerra Paranal hegyen.
Az optikai teleszkóp fő komponense a tükör. Az egyes teleszkópokkal megfigyelt, különleges objektumokból – mint csillag, nebula vagy galaxis - származó fény először az egyes tükrökről tükröződik vissza. Itt jön a képbe az interferométer. A fényt földalatti alagutakba irányítja, ahol speciális készülékek kompenzálják azt a késlekedést, mely elkerülhetetlen módon fennáll akkor, amikor több teleszkópot alkalmaznak. Amint a késlekedés megszűnik, a fényt egyetlen sugárba kombinálják, és a csillagászok által kapott kép olyan, mintha egyetlen, hatalmas tükörrel és sokkal nagyobb felbontással működő teleszkóp állította volna elő.
A VLT esetében a nagyítási kapacitás Berger szerint mintegy hússzor jobb lett. Elmondása szerint, bár a 130 méter átmérőjű „virtuális” tükröt már a két legtávolabbi teleszkóp összekapcsolásával elérték, mind a négy egység használata számos előnnyel jár a kutatók számára „Minél több a teleszkóp, annál jobb. Virtuális tükör által kitöltött teret szeretnénk létrehozni, mellyel növelhető a hatékonyság egy kép rekonstruálására annak érdekében, hogy összetettebb objektumokat is meg tudjunk vizsgálni.”
Elmondása szerint két teleszkóppal általában kerek csillagokat vizsgálnak, ahol az átmérő a fontos, vagy bináris rendszereket, ahol le lehet mérni a két objektum közötti távolságot. "Négy teleszkóppal viszont már el lehet gondolkodni tripla rendszerek vagy protoplanetáris koronggal körbevett, fiatal csillagok vizsgálatán is."
Forrás
hirado.hu
