Több hullámban kolonizálhatták Amerikát
WASHINGTON. Az őslakos amerikaiak DNS-ét vizsgáló legnagyobb felmérés arra a következtetésre jutott, hogy az Újvilágot három nagyobb hullámban hódították meg.
A ma élő őslakos amerikaiak többsége mindazonáltal a bevándorlók egyetlen csoportjának leszármazottja, amely 15 ezer éve vagy még régebben érkezett Ázsiából Alaszkába. Korábban vizsgált genetikai adatok még azt az elméletet támasztották alá, miszerint Amerikát egyetlen bevándorlási hullámban kolonizálták. A nemzetközi kutatócsapat legfrissebb eredményeiről a Nature számolt be.
„Éveken át vitatott volt, hogy az amerikai földrészek betelepítése Szibériából érkező egyetlen vagy több hullámban ment-e végbe – mondja Andres Ruiz-Linares professzor, a vizsgálat társszerzője. - Kutatásunk eldönti a vitát. Az őslakos amerikaiak nem egyetlen migráció leszármazottai. Vizsgálatunk emellett fényt vet az emberi populációk megoszlására is az amerikai kontinenseken.”
A csapat 52 őslakos amerikai és 17 szibériai csoport adatait elemezte ki, több mint 300 ezer variációt – pontmutációk vagy egyszerű nukleotid polimorfizmus (SNP) - vizsgálva meg DNS-ükben. Ez lehetővé tette, hogy szemügyre vegyék a genetikai hasonlóságok és különbözőségek rendszerét a populációs csoportok között.
A második és harmadik migráció csak a sarkköri populációkra volt hatással, amelyek nyelve az eszkimó-aleut nyelvcsaládban tartozik, illetve a kanadai csipevéj indiánokra, akik a Na-dene nyelvcsaládhoz tartozó nyelvet beszélik.
Azonban még ezek a populációk is génállományuk nagy részét a legkorábbi bevándorlóktól örökölték. Az eszkimó-aleut nyelvet beszélők DNS-ük több mint 50 százalékát a kutatók által „első amerikaiaknak” nevezettektől kapták, míg a csipevéjeknél ez az arány mintegy 90 százalék. Mindez azt a tényt tükrözi, hogy az Ázsiából érkező, két későbbi bevándorló hullám populációi elegyedtek az első hullám leszármazottaival.
A mitokondriális DNS-ből (mtDNS) származó adatok a telepesek egyetlen alapító csoportjától való leszármazást támogatják. Ez a csoport Szibériából kiindulva érkezett Amerikába a Bering szárazföldi hídon át. Ez a természetes híd a legutóbbi jégkorszak folyamán tűnt fel, amikor a tengerszintek alacsonyabbak voltak, és lehetővé tették, hogy a vadászok a két kontinens között mozogjanak.
A három lépcsőfokos migráció lehetőségét már korábban is felvetették az őslakos amerikai csoportok fogazatának fizikai jellegzetességei, valamint a nyelvi kapcsolatok vitatott interpretációi alapján.
A kutatócsapat azt is kiderítette, hogy az amerikai földrészre érkezve a vándorlók déli irányba terjeszkedtek, olyan útvonal mentén, mely közel maradt a partvonalhoz. A populációk ennek folyamán váltak szét. Az elválás után kevés génáramlás ment végbe az őslakos amerikai csoportok között, különösen Dél-Amerikában.
Az egyszeri szétszóródás két kivételére is fény derült. Először is, a közép-amerikai csibcsa nyelvet beszélők ősei Észak- és Dél-Amerikára is visszavezethetőek, ami Dél-Amerikából Közép-Amerikába tartó visszavándorlást tükröz. Ezenkívül az északkelet-szibériai naukán és a part menti csukcs népek egyedi, „első amerikai” DNS-t hordoznak. Így az eszkimó-aleut nyelvűek visszavándoroltak Ázsiába, és vitték magukkal az őslakos amerikai géneket.
A csapat elemzését megnehezítette az európaiak és afrikaiak 1492-től kezdődő beáramlása, valamint az azt követő genetikai keveredés. E probléma kiküszöböléséhez a szerzők olyan módszereket fejlesztettek ki, amelyek lehetővé tették, hogy az alanyok genomjának azon szekcióira fókuszáljanak, amelyek teljes egészében őslakos amerikai eredetet igazolnak.
„Éveken át vitatott volt, hogy az amerikai földrészek betelepítése Szibériából érkező egyetlen vagy több hullámban ment-e végbe – mondja Andres Ruiz-Linares professzor, a vizsgálat társszerzője. - Kutatásunk eldönti a vitát. Az őslakos amerikaiak nem egyetlen migráció leszármazottai. Vizsgálatunk emellett fényt vet az emberi populációk megoszlására is az amerikai kontinenseken.”
A csapat 52 őslakos amerikai és 17 szibériai csoport adatait elemezte ki, több mint 300 ezer variációt – pontmutációk vagy egyszerű nukleotid polimorfizmus (SNP) - vizsgálva meg DNS-ükben. Ez lehetővé tette, hogy szemügyre vegyék a genetikai hasonlóságok és különbözőségek rendszerét a populációs csoportok között.
A második és harmadik migráció csak a sarkköri populációkra volt hatással, amelyek nyelve az eszkimó-aleut nyelvcsaládban tartozik, illetve a kanadai csipevéj indiánokra, akik a Na-dene nyelvcsaládhoz tartozó nyelvet beszélik.
Azonban még ezek a populációk is génállományuk nagy részét a legkorábbi bevándorlóktól örökölték. Az eszkimó-aleut nyelvet beszélők DNS-ük több mint 50 százalékát a kutatók által „első amerikaiaknak” nevezettektől kapták, míg a csipevéjeknél ez az arány mintegy 90 százalék. Mindez azt a tényt tükrözi, hogy az Ázsiából érkező, két későbbi bevándorló hullám populációi elegyedtek az első hullám leszármazottaival.
A mitokondriális DNS-ből (mtDNS) származó adatok a telepesek egyetlen alapító csoportjától való leszármazást támogatják. Ez a csoport Szibériából kiindulva érkezett Amerikába a Bering szárazföldi hídon át. Ez a természetes híd a legutóbbi jégkorszak folyamán tűnt fel, amikor a tengerszintek alacsonyabbak voltak, és lehetővé tették, hogy a vadászok a két kontinens között mozogjanak.
A három lépcsőfokos migráció lehetőségét már korábban is felvetették az őslakos amerikai csoportok fogazatának fizikai jellegzetességei, valamint a nyelvi kapcsolatok vitatott interpretációi alapján.
A kutatócsapat azt is kiderítette, hogy az amerikai földrészre érkezve a vándorlók déli irányba terjeszkedtek, olyan útvonal mentén, mely közel maradt a partvonalhoz. A populációk ennek folyamán váltak szét. Az elválás után kevés génáramlás ment végbe az őslakos amerikai csoportok között, különösen Dél-Amerikában.
Az egyszeri szétszóródás két kivételére is fény derült. Először is, a közép-amerikai csibcsa nyelvet beszélők ősei Észak- és Dél-Amerikára is visszavezethetőek, ami Dél-Amerikából Közép-Amerikába tartó visszavándorlást tükröz. Ezenkívül az északkelet-szibériai naukán és a part menti csukcs népek egyedi, „első amerikai” DNS-t hordoznak. Így az eszkimó-aleut nyelvűek visszavándoroltak Ázsiába, és vitték magukkal az őslakos amerikai géneket.
A csapat elemzését megnehezítette az európaiak és afrikaiak 1492-től kezdődő beáramlása, valamint az azt követő genetikai keveredés. E probléma kiküszöböléséhez a szerzők olyan módszereket fejlesztettek ki, amelyek lehetővé tették, hogy az alanyok genomjának azon szekcióira fókuszáljanak, amelyek teljes egészében őslakos amerikai eredetet igazolnak.
Forrás
Híradó.hu, BBC
