Titokzatos temetők
A Tujühun (Tuyuhun) Királyság (Kr.u 417-688) időszakából fennmaradt mintegy kétezer sírt 1983-ban az év első hat nemzeti régészeti felfedezése közé sorolták, és 1996-ban kiemelt helyre került a védett nemzeti kulturális emlékek között. Hosszú évekkel később, először kisebb, majd nagyobb számban sírrablók jelentek meg a környéken, és a helyiek elmondása szerint a pusztítás 2000-ben tetőzött, amikor a jövevények mintegy 130 sírt bolygattak meg, s vitték el a bennük talált értékeket, különböző értékes tárgyakat és nagy mennyiségben selymet.
Videokamerákkal a sírrablók ellen
A síremlékek között van egy kilencemeletes, amely talán a legimpozánsabb. A környező, sast formáló csupasz hegyvonulatok közé építették, és nyilvánvalóan olyasvalakinek a földi maradványait rejtette, aki az uralkodó osztályhoz tartozott. Sajnos már azelőtt kifosztották, hogy a régészek megérkeztek. A veszély a hírek szerint nem múlt el, ezért Tulan (Dulan) megye kormányzata a rablók visszatartására és elriasztására "akciótervet" dolgozott ki. Először is több mint harminc helybélit toboroztak, akiknek a területet, a hegyeket kell járniuk, hogy az elszórtan található sírok körül ólálkodó illetékteleneket elriasszák.
Az ötlet beválni látszik: tavaly már öt rablót elfogtak. A kormányzat pénzt is kapott, több mint 2 millió jüant (közel 60 millió forintot) arra, hogy védőállomást építsenek, videokamerákat és földrezgést jelző detektorokat helyezzenek el, védőcsatornákat alakítsanak ki a nagyobb sírok körül, továbbá fákat is ültessenek majd a kopár hegyoldalakra. A szakemberek által feltárt sírokban selymek ezreit találták. Az eredeti mintázat hibátlan, élénk színezettel, a Tang-dinasztia idejére jellemző stílusban gyönyörködteti az embert - számolt be Hszü Hszing-kuo (Xu Xingguo), a tartományi régészeti intézet munkatársa a Hszinhua hírügynökségnek. Mint mondta, ebből arra következtettek, hogy a tujühunok és a tibetiek lakta területeken elterjedtek voltak. A különleges mintákról elárulta, hogy a selymeken gyakran ábrázoltak madarakat, de kínai karaktereket is festettek rájuk.
Az ősi Kínában a birodalom középső részét és Tibetet kötötte össze a Tujühun Királyság a Selyemút déli részén, amely a 7. évszázad után szabadon volt járható. A kereskedelmi útvonal védelmét a királyság biztosította sikerrel, míg északon háborúk, zavargások akadályozták rajta a közlekedést - magyarázta Hszü, aki a sírok feltárásának irányítója is egyben. A szakember szerint a királyságnak fontos szerepe volt a két vidék közötti kapcsolattartásban, és a háborítatlan kereskedésben. A számtalan kulturális emlék óriási érték - hangsúlyozta, hozzátéve, hogy már százezerszámra ástak ki értékes kulturális emlékeket.
Rejtélyes nép élt Tibet északi részén
Kínai régészek tavaly egy 4000 éves különleges, és még mindig sok titkot rejtő temetőt is felfedeztekTibet északi részén. A temető Kína északnyugati részén, Hszincsiang autonóm régiójában található, ahol az egykor élt embereknek európai vonásai, barna hajuk és hosszú orruk volt, s ami a legkülönösebb, hogy felfordított hajókban temették el őket. A Tarim-medencében található, Kis folyó temető egykori tulajdonosainak azonban nincs neve, mivel sem eredetükről, sem történetükről nem tudni semmit.
A modern időkben az ujgurok lakták be a térséget, akiknek az elmúlt 50 évben folyamatos konfliktusaik vannak a betelepülő kínaiakkal, és a sivatagból előkerült múmiák így sokszor csak figurák voltak ebben az etnikai, és politikai sakkjátszmában. Az ujgurok ugyanis azt állítják, hogy a jellegzetesen nyugati arcvonású múmiák az ő őseik. A vitát vádaskodások, és kölcsönös sértegetések fémjelezik, miközben a nemzetközi kutatók egyfolytában azt hangsúlyozzák, hogy egyik félnek sincs igaza.
Talán ezt segíthet megérteni a tavaly feltárt temető, amely a térség legrégibb emberi maradványait rejti; ezek egyébként a Pekingi Egyetem elvégzett DNS-vizsgálatok alapján 3980 évesek lehetnek. A tesztek eredményeit a BMC Biology című szaklapban tették közzé: eszerint az egykor ott élőknek európai és szibériai genetikai markerei voltak, és mindenképp Kínán kívülről érkezhettek. Ennek alapján kiderült, hogy egy korábban egyesült, európai és szibériai populáció népesíthette be a térséget, akiknek sem Kínához, sem pedig az ujgurokhoz nem volt közük. A temetőt egyébként 1934-ben egy svéd régész, Folke Bergman találta meg, a következő 66 év során azonban a feledés homályába veszett, és egy kínai expedíció - GPS-es felmérés után - 2003-2005 között végzett ott kutatásokat.
A régészek öt temetkezési réteget, és 200 darab, négy méter magas oszlopot találtak, amelyek egy részét feketére és vörösre festették. Mindegyik lábánál egy felfordított csónak volt, és azokba helyezték a testeket. A kutatók szerint a nők hajóiból kiálló oszlopok fallikus szimbólumként kerültek kifaragásra. Ennek az ellenkezője jelenik meg a férfiaknál, akiknél az oszlop női nemi szervet szimbolizál, így a szakértők szerint a temető maga is egy hatalmas termékenységi szimbólum lehetett.
Mindezt a nemzetközi kutatók is lehetségesnek tartják, hiszen a térségben nagyon magas volt a gyerekhalandóság, így az utódnemzés és a termékenység mindennél fontosabb lehetett. Emellett a temetési részletek ismertek az európai hagyományokból is: hasonlóképp, hajókban a vikingek temetkeztek, míg a fallikus szimbólumok a bronzkori Észak-Európára voltak jellemzőek. A temető azonban a semmi közepén található, így a régészek úgy vélik, hogy egykori használói hajón közelítették meg: bár a térség alapvetően már száraz volt, 4000 évvel ezelőtt még több tó és folyó is volt benne, egészen i.e. 400 körülig, amikor aztán teljesen kiszáradt.
