2019. február 21., 14:06

Tényleg akkora marhaság az amerikai űrhadsereg?

Az elmúlt napok egyik legtöbbet játszott hírslágere, hogy kedden Donald Trump amerikai elnök aláírta az űrhaderő felállítását előirányzó rendeletet. Rögtön adja is magát a kérdés, hogy az elnöknek csak szimplán elgurult a gyógyszere, és szeretné újrajátszani a Csillagok Háborúját, vagy nem is akkora baromság ez az űrhaderő dolog, mint amilyennek elsőre tűnik, és Trump tulajdonképpen egy nemzetbiztonságra veszélyt jelentő katonai lemaradást igyekszik orvosolni? Utánajártunk!

Tényleg akkora marhaság az amerikai űrhadsereg?
Galéria
+3 kép a galériában
Aki lemarad, kimarad

A harmadik birodalom ballisztikus rakétaprogramjának alapjain szárba szökkent hidegháborús űrverseny kezdetét egészen könnyű meghatározni, hiszen 1955-ben, négy nap különbséggel, mind a két szuperhatalom jelezte, két-három éven belül műholdakat fognak a világűrbe juttatni. Nem kis meglepetést és riadalmat okozott az USA-ban, hogy ez végül a szovjeteknek sikerült először.

A Sputnik-1 névre keresztelt, csápokkal felszerelt fémkrumplira emlékeztető műholdat 1957 októberében állították Föld körüli pályára. Eisenhower amerikai elnök természetesen azonnal rápirított a hadseregre, melynek eredményeként az egész világ élőben követhette, ahogy ugyanezen év decemberében egy elsietett kilövési kísérlet során ripityára robban a Vanguard névre keresztelt amerikai műhold.

A szovjetek persze annak rendje és módja szerint széttrollkodták az amerikai bak(ki)lövést, az ENSZ-ben például hivatalosan felajánlották a szovjet űrprogram szakembereinek segítségét az „elmaradott nemzetek számára”.

Űrkrumpli és űrgolyóstoll: jobb oldalon a Sputnik-1, balra az Explorer-1 műhold. (Fotó: solarsystem.nasa.gov)
Űrkrumpli és űrgolyóstoll: jobb oldalon a Sputnik-1, balra az Explorer-1 műhold. (Fotó: solarsystem.nasa.gov)

Pár héttel később, 1958 januárjában végül az amerikaiak is sikerrel jártak, fellőtték az Explorer-1-et, de a vereség keserű ízét nem volt könnyű feledniük. A törvényhozás júliusban megszavazta a Nemzeti Légügyi és Űrhajózási Törvényt, amelynek folyományaként megalakult a ma is létező Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal, vagy ahogy mindenki ismeri, a NASA. Fontos kiemelnünk (s e bő lére eresztett történelmi kitekintő után itt jutunk el a lényeghez), hogy a törvény csak a civil űrkutatás feladatait testálta át a frissen megalakult ügynökségre, a világűrhöz kapcsolódó hadászati űrtevékenység továbbra is a Pentagon hatáskörébe tartozott, és tartozik ma is. Hogy meddig, az már más kérdés.

Star Wars

A hidegháború első évtizedeiben, amikor egy-egy műhold fellövése eseményszámba ment, sokkal kisebb stratégiai jelentősége volt a világűrnek, az űrverseny is inkább a propagandáról, sem mint a hadászatról szólt. Ma viszont

közel 5000 különböző műhold kering a Föld körül, s ezek közül nem egy tényleg nemzetstratégiai jelentőségű. Képzeljük csak el, hogy az alábbiak közül hirtelen valamelyik elérhetetlenné válik a hadsereg számára: telekommunikáció, GPS-meghatározás, időjárás-előrejelzés, megfigyelés és kémkedés. A katonai célú űrkutatás létjogosultsága rögtön más megvilágításba kerül.

Persze nem Donald Trump az első, aki ezt belátja. A koncepció az USA-ban sem eget rengető újdonság, hiszen egy vizsgálóbizottság már a Clinton-adminisztráció alatt foglalkozott a kérdéssel. Akkor még úgy találták, sem egy önálló, sem egy, a légierőbe betagozódó űrhaderő felállítására nincs szükség és mód.

Kína 2016 óta rendelkezik önálló űrhaderőnemmel, de korábban az oroszok is szuverén űrhaderőt tartottak fenn. Azóta ez a légierőbe tagozódott, hasonlóan Franciaországhoz, Nagy-Britanniához és Indiához. Jelenleg az Egyesült Államoknak öt önálló haderőneme van (szárazföldi hadsereg, tengerészgyalogság, légierő, haditengerészet és parti őrség), a tervek szerint ezekhez csatlakozik majd hatodikként az űrhaderő, bár hogy mikor, az még kérdéses.

Jogalkotó hercehurcák

Az elnök korábbi elképzelése ugyanis még az volt, hogy teljesen új haderőnemként hozná létre azt (U.S. Space Force), de ez a terv a Kongresszus heves ellenállásába ütközött. Ez a mostani rendelet már egy kompromisszumos megoldás, eszerint a légierő létező struktúráján belül alakulna meg az űrhaderő, de a kongresszusnak még erről is döntenie kell.

Fehér házi források ugyanakkor egybehangzóan állítják, az elnök nem tett le eredeti elképzeléséről, csak egy nagy lépés helyett, inkább két kisebbel szándékozik eljutni ugyanoda.

Donald Trump aláírja az űrhaderős elnöki direktívát. (Fotó: Evan Vucci/ AP)
Donald Trump aláírja az űrhaderős elnöki direktívát. (Fotó: Evan Vucci/ AP)

Ahogy az lenni szokott, ezúttal is jó néhány kritikusa akadt Trump törvényjavaslatának. A költségekkel kapcsolatos aggályok mellett sokan a világűr felesleges militarizálódásától tartanak. Úgy vélik, az USA intézkedései csak még tovább fokoznák a fegyverkezési versenyt, ami nem egy potenciális konfliktus valószínűségét növeli. Itt azért érdemes felhívni a figyelmet egy nyilvánvaló párhuzamra, hiszen a bolygót egyebek mellett az mentette meg a nukleáris holokauszttól, hogy a hidegháborúzó felek kölcsönösen tartottak a másik atomfegyvereitől.

A bevezetőben feltett kérdés megválaszolásában az is sokat segít, ha a konkrét elnöki direktívát is elolvassuk, amely hat pontban jelöli ki a majdani haderőnem feladatait. Többek között a többi haderőnem világűrrel kapcsolatos tevékenységének összehangolását, az űr szabad elérésének biztosítását, az űrből és az űrben fenyegető veszélyek kivédését hivatott szavatolni a Space Policy Directive-4-re keresztelt intézkedés.

Lézerpisztolyos, fehér műanyagba öltözött rohamosztagosokról tehát szó sem esik, az új haderőnem létrehozása sokkal inkább egy jelentős, de jócskán idő- és szükségszerű változásnak tűnik. Valljuk be, elég nehéz belekötni Trump ezzel kapcsolatos keddi nyilatkozatába: „Ha tetszik, ha nem, ellenlábasaink, akár kijövünk velük, akár nem, fenn vannak az űrben, és teszik a dolgukat. Mi is tesszük (…) Amerikának képesnek kell lenni, hogy megvédje az érdekeit.”

Tényleg akkora marhaság az amerikai űrhadsereg?
Galéria
+3 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.