Templomot újított egy 24 tagú református egyházközösség

Legenye egykor Zemplén vármegye része volt, 1944-ig Magyarországhoz tartozott. Ma nyelvi és nemzetiségi peremtelepülés a Tőketerebesi járásban. A 327 lakosából 258-an szlováknak és mindössze ketten vallották magukat magyarnak a legutóbbi népszámláláson.

„A legtöbb esetben Isten a segítségnyújtásra minket, embereket használ fel, mindig az ő igéjével. A keresztyén lét nem önmagunknak élés. A keresztyén lét az a másoknak élés” – a felújított legenyei református templom szentelésén ezekkel a szavakkal mutatott rá Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke az összefogás fontos szerepére az ember és a közösségek életében.

Jószívű adakozók nélkül a maroknyi, mindössze 24 tagú gyülekezet aligha tudta volna megvalósítani a templom felújítását. Megújultak a külső és belső falak, kicserélték, illetve újították a csatornát, tatarozták a padlót és a padokat, a szószék pedig koronát kapott. A legenyei reformátusok segítségére magánszemélyeken, vállalkozókon kívül a Tiszáninneni és Tiszántúli Református Egyházkerületek siettek, valamint a magyar Emberi Erőforrások Minisztériuma 4,8 millió forinttal járult hozzá a felújításhoz.

„Komoly hangsúlyt fektetünk arra, hogy a határon túli magyarság megkapja Magyarország támogatását, ahol erre szükség és lehetőség van. Megkapja ezt erkölcsi és anyagi szinten is” – mondta portálunknak Csallóközi Zoltán, a magyar miniszterelnök-helyettes kabinetfőnöke.

Czimbalmosné Molnár Éva kassai magyar főkonzul méltatta a közösségnek a megmaradásra tanúsított igyekezetét. „Bár a legenyei magyarság létszáma megcsappant, templomukat nem hagyták, mert tudták, ahol már veszendő a templom, ott veszendő a lélek is”– fogalmazott. „A nyelvhatáron vagy szórványban működő lelkipásztoroknak ezért ma különösen nagy felelősségük és küldetésük van” – fűzte hozzá.

Győrky Szilvia lelkész szerint az egyházközösség 24 tagja közül jelenleg 15-en járnak rendszeresen istentiszteletre. Bár a településen már alig néhányan vallják magukat magyarnak, továbbra is ragaszkodnak a magyar nyelvű szolgálathoz.

A statisztikai adatok szerint Legenyén az 1910-es években csaknem az egész község magyarnak vallotta magát. A trianoni békediktátum utáni években a helyi református gyülekezet még több mint 300 tagot számlált. Mint Fazekas László püspök elmondta, a második világháború és a kitelepítés nagyon megtépázta a közösséget, amely napjainkban is egyre fogy. 2001-ben még körülbelül 60-an vallották magukat magyarnak, 2011-ben viszont már csak alig néhányan – mutatott rá. Hozzátette: a helyi lelkésznő szerint sokan már nem tudnak különbséget tenni az állampolgárság és a nemzetiség között, így mivel szlovákiai lakosok, beírják nemzetiségnek is azt, hogy szlovák.

„Ebben jó lenne mindenképpen valamit lépni. Tudatosítani, hogy mi ezen az elcsatolt területen is a magyar nemzetnek a része vagyunk, a mi nemzetiségünk a magyar, amellett persze szlovák állampolgársággal rendelkezünk” – mondta Fazekas László.

Zelvay Béla Legenyén született, de ma már nem ott lakik. Ennek ellenére tagja a helyi református gyülekezetnek, a templom felújításának lelkes szervezője volt. Õ derűlátó a helyi református egyházközösség megmaradását illetően. „Három évvel ezelőtt nem volt itt egy fiatal sem, most van két konfirmálásra készülő gyerek” – mutatott rá.

A helyi lelkésznő azon igyekszik, hogy a nemzeti értékeket továbbra is szeretettel ápolják, megtartsák a helyi gyülekezetben, a magyarországi testvérgyülekezetekkel pedig továbbra is fenntartsák a szoros baráti kapcsolatot.

(A legenyei templom felújításáról összeállítást láthatnak majd a Felvidéki Híradóban.)