Te mondd, hogy puccskísérlet, a te hangod mélyebb: a gaboni zsebforradalom elképesztő története
Szemünk előtt zajlik a történelem. A sokat látott afrikai kontinensen is különlegesnek számító dolog történt ma Gabonban. Puccskísérlet. Az olvasó joggal vonhatja fel szemöldökét, hisz abból minden páros hónapra jut legalább kettő a kontinensen. Higgyék el, ez most egy kicsit más.
Helyi idő szerint 4 óra 30 perckor öt (!!!) darab fegyveres szállta meg az állami rádió székházát, a fővárosban Librevilleben. Az elnöki testőrség egyenruhájába bújt katonák bejelentették a Nemzeti Helyreállító Tanács létrejöttét, beolvasták egy kamerába követeléseiket, majd felszólították a nemzetet, legyen már szíves elfoglalni a reptereket, vasútállomásokat és közlekedési csomópontokat.
Azóta világossá vált, a puccsisták követelései finoman szólva sem találkoztak a népakarattal.
Bár a rádió épülete előtt mintegy 300 civil gyűlt össze, hogy a forradalom bölcsőjénél bábáskodjanak, némi könnygáz gyorsan jobb belátásra térítette őket.
Az országot egyébként meglepte a hirtelen zsebforradalom kitörése, a főváros nagy részén is csak a médiából értesültek a történtekről. Biztos, ami biztos néhány páncélozott és csapatszállító jármű azért felbukkant Libreville utcáin,
az öt önjelölt forradalmárt pedig pár órán belül letartóztatták. Híradások szerint egyiküket egy ágy alól kellett kirángatnia a katonáknak.
A gaboni elnök, Ali Bongo még októberben szenvedett agyvérzést, jelenleg éppen Marokkóban lábadozik.
A letartóztatott katonákat elmondásuk szerint Bongo szilveszteri köszöntője lökte át a forradalom küszöbén, szerintük az elnök láthatóan megroggyant egészségi állapota miatt már nem alkalmas az ország irányítására.
Gabonban egyébként meglepően stabil rendszer uralkodik, a volt francia gyarmat 1960-ban nyerte el függetlenségét, azóta mindössze három elnököt fogyasztottak el. Közülük legtovább éppen a jelenlegi elnök apja, Omar Bongo uralkodott, igaz vaskézzel.
Ali Bongo egyébként sokoldalú személyiség, angol nyelven funky albuma jelent meg, de a zenei karrier helyett inkább a politikát választotta.
Apja kormányának védelmi minisztere, majd belügyminisztere lett, végül annak 2009-es halála után az elnöki bársonyfotelbe is beülhetett. Már akkor komolyan felmerült a választási csalás vádja, Gabon több nagyvárosában is zavargások törtek ki. A rend azonban rövidesen helyre állt, és a nemzetközi közvélemény hamar elismerte az új elnököt, 2011-ben például már Barack Obamával is találkozott. Ide egy aprócska tényt talán érdemes beszúrni, különösebb kommentár nélkül: Gabon exportjának 80%-át a kőolaj teszi ki.
Legutóbb 2016-ban tartottak választást arrafelé, Bongo ellen saját sógora mérette meg magát, de szoros küzdelemben a regnáló elnök végül is megőrizte hatalmát. Alig hatezer szavazaton múlott.
Az pedig egyáltalán nem gyanús, hogy voltak körzetek, ahol 99,9%-os részvételi arány mellett a voksok 95%-át Bongo szerezte meg.
Múlthét pénteken egyébként 80 amerikai katona érkezett az országba, hogy az „amerikai érdekeket védje” (lásd: kőolaj) a régióban. A szomszéd Kongói Demokratikus Köztársaságban ugyanis december 30-án választásokat tartottak, azóta pedig folyamatosak a zavargások.
