Taraba nadrágszíján függ a Fico-kormány?
Szeptember utolsó napján telik el pontosan három év a legutóbbi, 2023-as szlovákiai parlamenti választásoktól. Hacsak nem jön közbe valami – például a kormány bukása –, akkor már csak egy év és újra dönthetünk arról, ki képviselje érdekeinket a pozsonyi parlamentben. Addig persze lesz egy s más, a lényeg viszont, hogy – amint a kereskedelemben a januári húsvéti nyuszik és az októberi Mikulások formájában megszokottá vált – már jóval az esemény előtt lehet hangolódni a választásokra. Mindehhez a politikában jókora árubőség kínálkozik nyilatkozatokból, ki- és bejelentésekből, felvetésekből és ezekhez hasonló szöveges termékekből, hiszen a politikus munkakészsége általában egyetlen cselekvésre korlátozódik: arra, hogy beszél.
Mindebből szeptember harmadik hetében is hallhattunk és láthattunk sok érdekeset, amelyek legelejére Peter Pellegrini köztársasági elnöknek az ország állapotáról elmondott beszéde kívánkozik. Most csak egyetlen gondolatot emelünk ki, amely a Dél-Szlovákia politikai képviseletét is céljául kitűző Magyar Szövetség (MSZ) párt számára lehet figyelmeztető.
Az államfő, aki elnöki karrierje elején még együtt sajtózott a magyar párt akkori elnökével, most határozott szavakkal utasította el azt a felfogást, amely szerint a küszöbön álló önkormányzati választások és a „nagypolitika” között lenne valamiféle kapcsolat, hogy a „kis” önkormányzati a „nagy” parlamenti választásnak a főpróbája, mintegy előszobája lenne.
A MSZ előszeretettel és ismerjük el, jogosan is mutat rá a legutóbbi helyhatósági választásokon elért fényes sikerére, amely során annyi megyei, városi és községi mandátumot szerzett a szlovákiai magyar térségben, amennyit más pártok az egész országban sem tudtak. Lássuk be, ez kellő motivációt jelent a magyar párt számára a legközelebbi parlamenti választáson az immár tizenhat éve hőn áhított nagy ugrásra, a parlamenti bejutáshoz fűzött remények erősítésére. Pellegrini mostani beszédében viszont a városi és községi polgármesteri pozíciókat lényegében a házmesterek szintjén határozta meg, kijelentve, hogy az emberek a fű kaszálását, a padok javítását és szép kulturális eseményeket várnak tőlük.
Tény azonban, hogy Peter Pellegrini volt az egyetlen vezető politikus az elmúlt héten, aki ilyen terjedelemben foglalkozott az októberi 24-ei helyhatósági és megyei választásokkal.
Robert Fico és a NATO
A köztársasági elnök egy másik múlt heti kijelentése is szóra érdemes, előtte viszont kapcsoljunk át a köztársasági elnöki palotából a tőle pár száz méternyire lévő kormányhivatalba és idézzük fel Robert Fico kormányfő múlt szerdai sároseperjesi kijelentését. Lényege, hogy NATO-tagság ide, NATO-tagság oda, ő bizony kormányfőként mindent megtenne azért, hogy a védelmi szövetség alapszerződésének 5. cikkelye aktiválásakor Szlovákiának ne kelljen részt vállalnia a kölcsönös védelmi feladatokban.
A kormányfői kijelentés rövid időn belül megfutotta a súlyának megfelelő köröket, kiváltva az ennek megfelelő, bár diplomatikus reakciókat, amelyek legtalálóbbja az volt, hogy egy fegyveres konfliktus esetén Szlovákia vélhetően a segítségre szoruló és nem a segítséget nyújtó partnerek közé tartozna, így az 5. cikkely ellen hadakozni akár kontraproduktív is lehet.
Peter Pellegrini, aki nemcsak az ország köztársági elnöke, hanem a fegyveres erők főparancsnoka is, 24 órán belül reagált Robert Fico kijelentésére. Kapóra jött neki a liptószentmiklósi katonai akadémia elsőéves hallgatóinak eskütétele, így az elnök stílszerű környezetben jelentette ki, hogy „nem lehetünk és nem is akarunk a NATO passzív tagjai lenni”, s hozzátette, „aktív és teljesértékű támogatói leszünk a kollektív biztonság rendszerének”.
Ha valaki ezek alapján azt gondolná, hogy valamilyen Fico–Pellegrini konfliktus van kialakulóban, véleményem szerint téved, s továbbra is úgy érzem, ez a kettős továbbra is egyeztet az alapvető kérdésekben. Robert Fico Eperjesen a NATO- és Brüsszel-ellenes közönségnek üzent, Peter Pellegrini Liptószentmiklóson pedig a józanabb többséghez beszélt.
Bár jelenleg még nem politikai kategória, de meg kell jegyeznünk, hogy Fico kormányfő az eperjesi beszéd egyes részeinél feltűnően remegett. Másnap beteget is jelentett, és ezért nem utazott tovább Ukrajnába, a Kárpátok-8 (C8) geopolitikai és gazdasági szövetség alakulását egyengető találkozóra.
Taraba menesztése
Az elmúlt hét eseménye, és ebben Pellegrini már csak nyomokban szerepel, hogy Robert Fico a köztársasági elnök elé terjesztette a Tomáš Taraba környezet védelmi miniszter visszahívására tett – kényszerű – javaslatát, amelyre az államfő válasza a halasztás volt. Peter Pellegrini ugyanis 20-án New Yorkba repült az ENSZ-közgyűlésre, és majd csak visszatérte után kíván a javaslattal foglalkozni.
Annyi biztos, hogy Robert Fico kormányfő szimbolikusan kártalanította az egyre nagyobb politikai súlyt szerző Tomáš Tarabát, hiszen még ugyanazon a napon beiktatta az állami Aszály- és Vízügyi Nemzeti Bizottság alelnöki pozíciójába. Ennek ellenére Taraba elsődleges székhelye nem az említett bizottság alelnöki irodája lesz, hiszen a várható miniszteri felmentésével szó szerint is feljebb lép, hiszen átül a pozsonyi Várhegyen lévő parlamentbe.
Véleményem szerint ezzel új fejezet kezdődik a negyedik Fico-kormány működésének utolsó évében, hiszen Tomáš Taraba már most jelezte, hogy egy kész „parti”, 2-3 baráti képviselő alkotta informális képviselői csoport várja, s így a kormánykoalíció plusz-mínusz ugyanekkora többsége ezentúl már Taraba és társai érdekeinek a függvénye is lesz majd.
Ez viszont már kifejezetten rossz hír a Magyar Szövetség számára. Taraba képviselővé válása szabad utat nyit a törvényhozás irányába Taraba közvetlen munkatársának, Gyimesi Györgynek, aki most már magasabb szintre helyezheti a három éve folyamatosan és kitartóan végzett munkáját, s ezzel akár az immár az MSZ monopóliumának tekintett kisebbségi közösségi témákat is más minőségben kommunikálhatja. Tomáš Tarabán keresztül például törvénymódosításokat kezdeményezhet.
Nagyot mondani…
Ha azonban vicceset akarunk mondani, akkor elég egy látszólag külpolitikai eseményt megemlítenünk, ez pedig Kanada társult tagsága az Európai Unióval. Az ötletről első hallásra is kiderül, hogy verbális lufi, amely semmi másra sem szolgál, mint arra, hogy jelezze az USA elnökének, más is tud nagyot mondani, főleg, ha az érdekei úgy kívánják. Egyébként mi, szlovákiai magyarok akár jól is járhatnánk a „kezdeményezéssel”, hiszen, ha Kanada tényleg közelebb kerülne az Európai Unióhoz, példálózhatnánk a kanadai, québeci franciák kiterjedt kisebbségi jogaival… De ez már a sci-fi kategóriája lenne. Kár.
A múlt hét utolsó napján jelent meg a CVS közvélemény-kutató ügynökség legújabb felmérése, amely a pártok népszerűségét vizsgálta augusztus és szeptember fordulóján. Több érdekes eredmény született, az első, hogy a Smer (18,7%) már csak fél százalékpontnyi előnnyel vezet a Progresszív Szlovákia (18,2%) előtt, illetve, hogy a Republika (9,9%) már majdnem túllépi a tíz százalékos álomhatárt. A Republika esetében további előretörés várható, hiszen ez az egyetlen olyan párt az élmezőnyben, amely eddig semmilyen módon nem koptatta magát és a megszerzett százalékait kormányzati funkcióban. Ez ugyan igaz a progresszívekre is, de parlamenti pártként állandóan állást kell foglalnia akár megosztó kérdésekben is, míg a „csak” európai parlamenti mandátumokkal rendelkező Republika magától csak akkor beszél, ha ezt érdekei úgy kívánják és akkor is azt mond, amit akar.
Kellemes meglepetés a Magyar Szövetség 5%-a! Vajon mi lehetett az a meghatározó esemény, amely a hónap elején a megszokottnál magasabbra emelte a párt népszerűségét? Én az iskolai megnyitó-ünnepségek keltette pozitív, és sajnos a tervezett iskolabezárások kiváltotta negatív érzések kifejezésének is látom ezt az eredményt. Ezenkívül pedig, ha csendesebben is, de kampányidőszakban vagyunk, a helyhatósági és megyei jelöltek aktivitása nyilván megmutatkozik egy-egy párt magasabb támogatottságában is.
Sok minden történt tehát az elmúlt héten a politikában, és ha nem is célzottan, de szinte mindennek van magyar vonatkozása is, pedig még csak a politikai ősz elején járunk.
Megjelent a Magyar7 2026/39. számában.
