Szent Kapisztrán a harcos gyógyító

Kapisztrán Szent János 1386-ban Itáliában, egy kisvárosban Capestranoban született, 1386. június 24-én. Apja német származású volt. Gyermekkorának egyik meghatározó élménye, hogy a szeme láttára égették föl apja várát.

Mivel tehetsége korán egyértelművé vált, ezért egész fiatalon Perugiába küldték jogot tanulni. Eljegyzést kötött egy nápolyi grófkisasszonnyal, fiatalon Perugia bírája lett, sőt kormányzója, s minden jel arra mutatott, hogy szép világi karriert fog befutni, amikor a Perugia és Malatesta közti háborúban elfogták és börtönbe vetették. Megkísérelte a szökést, de ismét elfogták, és ekkor történt az, amit ő megtérésként értékelt. Teljesen szakított addigi életével, fölbontotta az eljegyzést, s belépett a ferences rendbe, ahol csak kemény vezeklést szabtak ki rá.

Minden tehetségét és erejét Krisztus ügyének és a ferences rend megújításának szentelte. Õ alkotta meg a ferencesek megreformált, úgynevezett obszerváns irányzatának szabályzatát, amit IV. Jenő pápa fogadott el. Ahol csak megfordult, megreformálta a kolostorokat vagy új közösségeket alapított, amelyek aztán az obszerváns szellemben éltek.Tette mindezt azért is, mert prédikátori tevékenysége a nagy nyugati egyházszakadásra (1378-1417) esett, illetve igazi csúcspontját utána érte el. János az egyházszakadás alatt kialakuló, de annak megszűnése (Konstanzi XVI. Egyetemes Zsinat 1414-1417) után is élő téveszmék ellen harcolt. Így fáradtságot nem ismerve hirdette a pápaság krisztusi alapítását, az ún. ,,láthatatlan Egyház'' létét, a hit-, és az Egyház egységét, valamint felemelte a szavát a különféle eretnekségek ellen is, különösen a huszitizmus ellen prédikált sokat. Prédikációi igen jól szervezettek voltak, s mindig egybekötöttek tolmácsolással. Nagyhatású szónoklataira sokan hagyták ott az eretnek szektákat, illetve álltak be a ferences harmadrendbe. Olykor röplapokat is készített a husziták ellen Csehországban.

Városok és fejedelmek hívták meg. 1442-ben IV. Jenő megbízásából Burgundiába és Flandriába, 1451-ben Európa középső területeire ment. Bejárta az akkori Európát, és mint főinkvizítor föllépett az eretnekek és a korszellemnek megfelelően a kereszténység ellenségének tartott zsidók ellen. Magyarországon is tevékenykedett, de itt mint inkvizítor nem ért el sikereket. (Ne felejtsük el, hogy a magyar közvéleményben ott volt a vallási türelem eszméje, amit az is bizonyít, hogy a világon elsőként Tordán iktatták törvénybe a vallási türelmet, a szabad vallásgyakorlatot 1568) S miközben inkvizítorként a hit tisztaságáért harcolt, vitatkozott és prédikált, állandóan keresték, mint szentéletű tanácsadót is. Mindemellett összeszedett imádságos életet élt, amely alapot adott roppant széles körű tevékenységéhez.

Prédikációi egy része írásban ránk maradt ránk. Stílusa egyszerű, könnyen érthető. Meglepő, hogy vándorprédikátor élete során honnan volt ideje az íráshoz. Egy 17. században összeállított római kéziratgyűjteményben írásai tizenkilenc kötetet töltenek meg! A nép nemcsak prédikációit hallgatta, hanem csodálatos gyógyító erejét is felfedezte. Nincs is olyan szent, akinek még az életében oly sok csodájáról készült volna jegyzőkönyvszerű feljegyzés, mint Kapisztrán Szent János esetében. Egy párizsi kódex közel kétezer ilyen gyógyulást sorol fel hely, személy, dátum és tanúk adataival! János nagyon keményen harcolt az uzsorakamat ellen, ami megbénította korának gazdasági életét. Több kórházat is alapított.

Élete utolsó szakasza Magyarországhoz kapcsolja. A magyar rendek először 1452-ben hívták Kapisztránt Magyarországra Isten igéjének hirdetésére. Mikor a frankfurti birodalmi gyűlésen Magyarország megsegítéséért küzdött, ígéretet tett, hogy személyesen is eljön hozzánk. Ekkor kezdte hangoztatni felismerését, hogy Magyarország megsegítésén múlik Európa és a kereszténység jövője a török veszedelem miatt. Írt a burgundi fejedelemnek, a pápának és a császárnak, hogy késztessék összefogásra az uralkodókat. Õ maga pedig elindult, hogy személyes jelenlétével lelkesítse a magyarokat a harcra, és megakadályozza egy magyar-török szövetség létrejöttét.

1455 májusában a Zala megyei Lendva közelében lépte át a határt, és július elsején érkezett Győrbe, az országgyűlésre. Itt kapta kézhez az új pápa, III. Callistus levelét, amelyben megbízta, hogy hirdesse Magyarországon a török elleni hadjáratot. A spanyol származású pápa trónra lépésekor megesküdött arra, hogy kiűzi a törököt Európából, s ehhez Kapisztrán Jánosban és Hunyadi Jánosban megfelelő társakat talált. Július végén Kapisztrán János már egy szövetséges hadsereg tervét küldte el a pápának, amelyet Hunyadi javasolt. Ez sajnos csak terv maradt, de Kapisztrán János tovább fáradozott a minél szélesebb összefogás érdekében. Részt vett a budai országgyűlésen, majd augusztus végén Székesfehérvárra ment, innen Szegedre indult, hogy Hunyadival találkozhasson. Hunyadi azonban nem várta meg, mert ügyei Erdélybe szólították, ezért Kapisztrán utánament, s az esztendő hátralévő részét - ekkor már hetven éves! - ő is Erdélyben tölti, ahol az ortodoxok térítésén fáradozik.

Január végén a pápai követ, Budára hívta, és február 15-én a budai vár templomában átadta neki a pápától küldött keresztet és a megbízást, melynek birtokában keresztes háborút kell hirdetnie a törökök ellen. Márciusban összehívták az országgyűlést, de a rendek csak április folyamán mozdultak meg, amikor híre jött, hogy a szultán Nándorfehérvár felé közeledik. Az ország főurai nem értették az idők jelét, csak Hunyadi, Carvajal és Kapisztrán fogta fel a helyzet súlyosságát.

Kapisztrán csak április 15-én indult el Budáról, hogy országszerte meghirdesse a keresztes hadat. Július másodikán már huszonkétezer fős sereg gyűlt össze, majd tíz nap leforgása alatt a száma hatvanezerre nőtt. Valamennyien János gyújtó szava és hite hatására indultak hadba. A kíséretében lévő Giovanni da Tagliacozzo megállapította: „Valóban ő volt az összes keresztesek igazgatója, vezére, bírája, kapitánya és parancsnoka ”.

III. Calixtus pápa még a hadjárat ideje alatt elrendelte a déli harangozást és az Úrangyala elimádkozását Magyarország győzelméért. A győzelem után a török terjeszkedés hét évtizedre megtorpant, a délvidéki erősséget csak 1521-ben tudta I. Szulejmán bevenni. A diadal emlékére vezette be III. Callixtus pápa az Úr színeváltozása ünnepet augusztus 6-ra, a győzelmi hír vételének időpontjára.

A katonai diadalt nem sikerült kiaknázni: a keresztes had felbomlott, a csata után kitört pestisnek Hunyadi, majd Kapisztrán is áldozatául esett Újlakon, október 23-án. 1622-ben boldoggá avatták. Testét Újlakon őrizték mindaddig, amíg a török hódoltság idején ismeretlen körülmények között nyoma nem veszett. 1690-ben avatták szentté. Ünnepét 1890-ben vették fel a római naptárba, március 28-ra. Mivel ez a nap legtöbbször nagyböjtbe esik, 1969-ben az ünnepet áthelyezték halála napjára, október 23-ra.