Szent Borbála napi népszokások

December 4-én Szent Borbála napján egy levágott ágat vízbe tettek, s annak kivirágzása a jövő évi termésre vonatkozó előrejelzés volt. Borbála-napkor nem szabadott fonni. A Mura-vidéken azért nem nyúltak a rokkához, mert „Borbála bedobná az ablakon az orsót, a fonál kóccá válna, és a marhák lábára tekeredne, azok pedig megsántulnának."

Nem szabadott varrni sem, akárcsak Lucakor, „mert bevarrnák a tyúkok fenekét." Borbála-napkor is jártak kotyolni a fiúk. Mondókájuk végeztével leguggoltak a következő felkiáltással: „Igy üjje meg a kentek kotlósa a tojást!”

Söpörni sem lehetett, mert kisöpörték volna a szerencsét. A néphit szerint akárcsak az egész téli ünnepkörben, Borbála-napkor sem hoz szerencsét a házra a női látogató, ha mégis odatévedne, seprűvel kell kiverni. A boszorkányok rontása miatt tilos volt ezen a napon ruhadarabot a szabad ég alatt hagyni, és tilos volt ajándékozni, kölcsönözni, mert ez a cselekedet a szerencsét elvinné a háztól.

Vannak azonban erre a napra  javasolt tevékenységek is, így Göcsejben a tollfosztás, egyes baranyai falvakban a borfejtés. Borbálakor vagy Lucakor csíráztattak búzát, amely karácsonyra kizöldülve a következő év termésére utalt. Ugyancsak ezen a napon szoktak a gyümölcsfa-ágat vízbe tenni, hogy karácsonyra kizöldülve a leány férjhezmenetelét jósolja meg.

A Középső-Ipoly mentén, Paláston is gyümölcsfa-ágat tettek vízbe, ha karácsonyra kivirágzott, a leány közeli férjhezmenetelére jósolt. Doroszlón ugyan virágoztattak borbála-ágat, de nem kötötték hozzá a férjhezmenetelre való jóslást. Ha karácsonyig kihajtott, a következő év jó termésére utalt.