Száz éve vetették be először a világháború gyilkos mérgét
Száz évvel ezelőtt, 1917. július 12-én, Ypres harmadik ostromának előestéjén a németek kétféle vegyi fegyvert is bevetettek Belgiumban a brit katonák, majd később a második francia hadsereg ellen. Az első kudarcot vallott, a második azonban látványos sikert aratott. Az első világháború alatt a mérgező gázok viszonylag csekély jelentőséggel bírtak, de az 1916-os kísérlet után a csapatok rájöttek, milyen pusztítást képesek előidézni egy vegyi fegyver szakszerű bevetésével a csatatéren.
1917-ben a hadviselés immár kémiai anyagokkal egészült ki. Először a britek Livens projektora épült be a háborúba, majd a németek mérgező anyaggal kezdték megtölteni tüzérségi ágyúikat, és a világon elsőként mustárgázzal támadtak ellenségeikre.
A szövetségesek 1917 novemberében lefoglalták a német hadsereg mustárgázlövedék-készletét a franciaországi Cambraiben, de a briteknek több mint egy évébe telt, hogy saját mustárgáz-fegyvert állítsanak elő. Ezt először 1918 szeptemberében, a Hindenburg-vonal áttöréséhez használták.
Nem a gyilkolás volt az elsődleges cél
A mustárgázt összekeverték más vegyületekkel, így egy sárgás-barnás színű, jellegzetes szagú gázt kaptak, amit kedvükre szórhattak szét a levegőben. Légi bombákat, taposóaknákat, aknagránátokat, tüzérségi lövedékeket és rakétákat is megtöltöttek a mérgező gázzal, ami nem feltétlenül az ellenség likvidálására készült.
A mustárgáz csak az esetek 1 százalékában bizonyult halálosnak, túlnyomó részben cselekvőképtelenné tette az ellenséges csapatokat. Az ellenség katonái eleinte gázmaszkot húztak, de a mérgező gáz a bőrükön keresztül ugyanúgy bejutott a szervezetükbe, hólyagosodást okozott, ami elviselhetetlen fájdalommal járt.
Maga a gáz nem csak a bevetés pillanatában veszélyes. Napokig, akár hetekig is a talaj közelében marad, így káros hatása elkerülhetetlen. A katonai ruha anyagába is beszívódik, így a beszennyezett katona tovább mérgezheti sorstársait. Az első világháború vége felé már olyan erős koncentrátumú vegyületet is használtak, ami az erősen szennyezett terület elhagyására kényszerítette a csatatéren állomásozó csapatokat.
Így próbáltak megszabadulni a vegyi fegyverektől
A második világháború után a náci Németországban talált legtöbb mustárgázt a Balti-tengerbe süllyesztették. 1966 és 2002 között a Bornholm térségében élő halászok mintegy 700 vegyi fegyvert találtak, melyek nagy része kén-mustárt tartalmazott. Az első világháborúból származó; mustárgázt, illetve egyéb mérgező töltetet tartalmazó tüzérségi lövedékek a mai napig találhatóak Belgiumban és Franciaországban. Ezeket korábban tengeralatti robbantással akarták megsemmisíteni, de a jelenlegi környezetvédelmi előírások miatt egy külön gyárat kellett létrehozni a lövedékek ártalmatlanítására.
Az Egyesült Államokban már csak két helyszínen találni mustárgázat tartalmazó vegyi fegyvereket: a kentuckyi Richmondban és a coloradói Pueblóban található további két lerakat még megsemmisítésre vár.
