Száz éve kezdődtek a fátimai jelenések
Az akkor tízéves Lucia, unokaöccse, a kilencéves Francisco és annak hétéves húga, Jacinta egy kis nyájat őrzött a Lisszabontól mintegy 130 kilométerre északra fekvő kisváros közelében, Cova da Iria környékén, amikor hirtelen villanó fény jelent meg előttük. A gyerekek villámlásnak hitték, ezért elindultak hazafelé. Egy második villanás, majd egy női alak megjelenése azonban megállásra késztette őket. A gyerekek beszámolója szerint a női alak "ragyogóbb volt a napnál, és kezében rózsafűzért tartott".
A jelenés arra bíztatta őket, imádkozzanak minél többet, hogy béke legyen a világban és véget érjen a háború - a tudatlan pásztorgyerekek nem sokat hallottak az első világháborúról. A nőalak arra is kérte őket, hogy a következő öt hónapban minden hónap 13-án jöjjenek el újra, majd lassan emelkedni kezdett, amíg el nem tűnt az égen. A két kislány és a kisfiú így is tett, és a Szent Szűz mindannyiszor meg is jelent nekik. Az augusztusi jelenésre azonban már nem tudtak elmenni, mert a helyi prefektus letartóztatta őket, s olyan vallomást akart kicsikarni belőlük, hogy a környéket lázba hozó hazugságokat terjesztenek. A gyerekek erre nem voltak hajlandók, és szabadon bocsátásuk után, augusztus 19-én ismét megjelent előttük a ragyogó nőalak.
A jelenések híre gyorsan terjedt, az utolsó, októberi jelenésnek - az úgynevezett Napcsodának - már mintegy hetvenezer tanúja volt Cova da Iriában, köztük rendőrök és újságírók is. A megjelenő nőalak azt mondta, hogy ő a Rózsafüzér Királynője, és azt kérte, hogy ezen a helyen állítsanak kápolnát tiszteletére. A jelenés nevét arról a csodáról kapta, hogy a nap megnagyobbodott, ezüstkoronghoz vált hasonlóvá, majd saját tengelye körül forogva, mint egy tűzkerék, úgy látszott, mintha a földre zuhanna.
A jelenések során a Szűzanya titkokat bízott a gyermekekre. Jacinta és Francisco gyermekként hunytak el két, illetve három évvel később, Lucia, aki karmelita apáca lett, csaknem százéves koráig élt. A rá bízott titkokról sokáig nem volt hajlandó beszélni, de 1941-ben súlyos betegen püspöke utasítására leírta azokat.
Az első kettő már akkor napvilágra került. Az első, amelyet júliusban fedett fel a Szűzanya, a pokol látomása volt és azoké a büntetéseké, amelyek a világra várnak, ha nem hallgat az intésre. A második titok Oroszországra vonatkozott, és annak megtérését sürgette. "Ha meghallgatják, amit kérek, Oroszország megtér, és béke lesz. Különben elterjeszti a világban tévedéseit, állandó háborúság tör ki, és üldözés az egyház ellen. Sok jó ember hal mártírhalált, a Szentatyának sokat kell szenvednie" - szólt az üzenet. A Szűzanya emellett szólt az első világháború végéről, de megjövendölte a második világégés eljövetelét is. A Szűzanya azt kérte, ajánlják fel Oroszországot az ő Szeplőtelen Szívének, a felajánlást XII. Pius végezte el 1952-ben.
A harmadik titkot Lucia zárt borítékban küldte el püspökének, és azt kérte, hogy csak 1960-ban vagy halála után nyissák fel. A levelet végül 1960-ban XXIII. János pápa olvasta el, de nem hozta nyilvánosságra, s nem tette ezt meg sem VI. Pál, sem II. János Pál, ami spekulációk hosszú sorát indította el. A titkot végül 2000-ben ismertette az akkor még a Hittani Kongregáció élén álló Joseph Ratzinger bíboros, a jelenlegi XVI. Benedek nyugalmazott pápa. A köré szövődött legendákkal és találgatásokkal ellentétben a titok nem jövendölt sem apokalipszist, sem végzetes környezetkárosodást: egy fehérbe öltözött püspökről szólt, aki fegyvertől eltalálva holtan rogy össze. Értelemszerűen mindenki a II. János Pál elleni merényletre gondolt (ami 1981-ben kísérteties módon szintén május 13-án történt), s maga a pápa is hitt abban, hogy Szűz Mária keze térítette el Ali Agca közvetlen közelről leadott lövését, amely így "csak" megsebesítette, de nem ölte meg. A testéből kioperált golyót gyémántokkal ékesített koszorúban Fátimában helyezték el.
A jelenéseket a katolikus egyház 1930-ban hivatalosan is elismerte, és engedélyezte a Szent Szűz fátimai tiszteletét. Fátima Lourdes mellett a világ legnagyobb Mária-kegyhelye, évente milliók zarándokolnak el ide. A Szűzanya jelenéseinek helyén 1918-ban kápolnát építettek. Ezt követően lelkigyakorlatos ház és kórház létesült a völgyben, a bazilika építését 1928-ban kezdték meg, a szentély előtti nagy teret 1951-ben alakították ki. Fátimában fél évszázada készült el a magyar kálvária, amely a pásztorgyermekek szülőházát és a jelenések több helyszínét köti össze Kondor Lajos verbita szerzetes munkásságának köszönhetően, a keresztút végén álló kápolnát Szent Istvánról nevezték el.
A jelenések századik évfordulóján Fátimába látogat Ferenc pápa, aki szentté avatja a jelenések kis tanúi közül Franciscót és Jacintát. (A 2005-ben elhunyt Lucia nővér boldoggá avatásának eljárása az idén kezdődött meg.)
