Sódermutyi: hová kerül az útépítés során keletkező hulladék?
Jogi küzdelem kezdődött az R7‑es gyorsforgalmi út építéséhez megkezdett illegális kavicsbányászat megakadályozására. Eközben a napokban több településen okozott felháborodást, hogy a falu határában az útépítésről származó hulladékot raktak le illegálisan. Utánajártunk, milyen költséges a hulladék elszállítása, újrahasznosítása.
Lapunk hasábjain már többször foglalkoztunk a Csallóköz területén zajló illegális kavicsbányászattal. Arról informáltuk az olvasókat, hogy a Felső‑Csallóköz térségében kavicskitermelés kezdődött el, vagy fog elkezdődni a közeljövőben. A megrendelő minden esetben a Közlekedésügyi és Építésügyi Minisztérium. A települések polgármesterei szerint a csallóközi víz minőségére is jelentős befolyással lehet, ha megbontják a vízkészlet feletti szűrőrétegként működő sóderágyat. Az illetékes, Most‑Hid‑as vezetésű szaktárcák érdeklődésünkre ellentmondásos nyilatkozatokat adtak – gyakorlatilag egymást is cáfolva. A sóderbányászat előkészítésével megbízott cég képviselői pedig valójában megerősítették a településvezetők gyanúját: a kitermelés az engedélyek hiányában törvénytelen, a földterületeket éppen azért kellett felparcellázni, hogy elkerüljék a szükséges környezetvédelmi hatástanulmányokat.
Érsek Árpád közlekedési miniszter a sajtóban, így lapunkban megjelent hírekre reagálva a településvezetőket vádolta azzal, hogy választási kampányt folytatnak az illegális sóderbányászat napirendre tűzésével, miközben, láthatóan ő maga aggódik a választóknak tett, be nem tartott ígéretei miatt. Félő, a sietség, a kapkodás árát a Csallóközben élők fogják megfizetni, hiszen a minisztérium fittyet hányva a környezetvédelmi szempontoknak, az útépítési projekt felgyorsításában érdekelt.
Az állami szerveknek láthatóan nincs ínyére, hogy a sódermutyival foglalkozzanak – erősítette meg lapunknak Őry Péter, az MKP Országos Tanácsának elnöke. Újabb fejlemény az illegális kavicsbányászat ügyében, hogy egy pozsonyi ügyvédi iroda az érintett csallóközi településektől szerzett információk birtokában a múlt héten kezdeményezéssel fordult a kulturális tárca Műemlékvédelmi Felügyelőségéhez, helyezze oltalom alá a sóderbányászat által érintett területeket. Az ügyvédi irodát képviselő Natália Silnická által jegyzett jogi szakvélemény kifejti, az R7‑es gyorsforgalmi út építésére szánt sóder kitermelése súlyosan fenyegeti a csallóközi ivóvízbázist, ami kiemelt jelentőségű természeti örökség.
Az ügyvédnő álláspontja szerint a csallóközi ivóvízkészlet a műemlékekhez hasonló védelmet érdemelne. Ha a területet sikerülne oltalom alá helyezni, az kézzel fogható jogi alapot biztosítana a településvezetőknek a kavicsbányászat megakadályozására. Az ügyvédi iroda a Műemlékvédelmi Felügyelőséghez eljuttatott kezdeményezésében hivatkozik a nagyszombati Kerületi Műemlékvédelmi Hivatal korábbi állásfoglalására, amely a településeken a földmunkák elkezdését a régészeti feltárások kapcsán megszokott eljárás betartásához kötötte.
A beadványt mérlegelve érdemes felidéznünk, mennyire sérülékeny a csallóközi ivóvízkészlet, hiszen javarészt a felszínhez közel terül el, kitéve az ember által előidézett környezeti ártalmaknak. A felszín alatti réteget úgy kell elképzelnünk, mint egy kavicsból kialakított nagy teknőt, amelyben felhalmozódott ez az óriási vízbázis. A homok, de maga a kavicsos réteg is jó áteresztőképességgel rendelkezik, ezért a szennyező anyagok könnyedén szivárognak át a zárórétegeken, bejutva az ivóvízbe.
Miközben zajlik a jogi küzdelem, a napokban több településen okozott felháborodást, hogy a falu határában valószínűleg az R7‑es gyorsforgalmi út építése során keletkezett hulladékot raktak le illegálisan. Őry Péter, Csallóközcsütörtök polgármestere lapunknak elmondta, hogy még augusztus első felében terepszemlét tartottak féli kollégájával. A településvezetők azt tapasztalták, hogy körülbelül 500 méter hosszan ismeretlen építési és egyéb hulladékot helyeztek el Pozsonyhidas, Fél és Csallóközcsütörtök kataszterét érintve. Őry hozzátette, hogy a tiltakozások hatására néhány nappal később a hulladékot sikerült elszállíttatniuk, de továbbra is fennáll az engedély nélküli kavicsbányászat veszélye.
A fenti eset is mutatja, egyáltalán nem mindegy, hová kerül az útépítés során keletkező hulladék. Utánajártunk, mennyibe kerül az építési hulladék környezetbarát újrahasznosítása. A pozsonyi székhelyű Abask Recycling a sóderbányászat által érintett Pozsonyivánkán is rendelkezik telephellyel. A cég építési alapanyagok értékesítésével foglalkozik, egyszersmind profiljába tartozik a hulladék újrahasznosítása is. Az aktuális árjegyzék szerint a válogatott kavics tonnáját öt euróért, a nem osztályozott sódert pedig négy eurós tonnánkénti áron kínálják. Ezzel szemben az építési hulladék környezetbarát újrahasznosításáért tonnánként harminc eurót kérnek.
A pozsonyi ügyvédi iroda fentebb hivatkozott beadványa aggályosnak tartja, vajon a környezetvédelmi szempontokat figyelembe véve történik‑e majd a sóderbányák rekultivációja. Ha az útépítés során keletkezett hulladékkal töltenék fel a használaton kívül helyezett kavicsbányákat, az súlyosan sértené a vonatkozó környezetvédelmi előírásokat. Ez a körülmény is alátámasztja, milyen nagy a tétje az illegális sóderbányászat megakadályozásáért folyó jogi küzdelemnek.
(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2018/16. számában.)
