Sissi, a tragikus sorsú királyné

hirek.sk 2011. december 24., 12:20
POSSENHOFEN.BÉCS. Wittelsbach Erzsébet karácsony éjjelén született a müncheni Max palotában. Aznap vasárnap volt, a babona szerint a vasárnapi gyermekek a legszerencsésebbek a világon. És mivel a kis hercegnő egy foggal született, még nagyobb szerencsét jósoltak neki.

Erzsébet Amália Eugénia Wittelsbach 1837.december 24-én jött világra. Apja, a bohém Wittelsbach Miksa herceg a bajor királyi család oldalágához tartozott, s nagy hatással volt újonnan született lánya későbbi életére. Sissi tőle örökölte a szabadság és a művészetek iránti határtalan rajongását.  Édesanyja, Ludovika, I.Miksa bajor király lánya volt,  Zsófia nővére a Habsburg családba házasodott be.

Erzsébet, akit a családban csak Sissinek becéztek, gondtalan gyermekkorát a bajorországi Possenhofen kastélyban töltötte hét testvére társaságában. Apjával együtt gyakran tettek túrákat a bajor hegyekbe, tőle tanulta meg tisztelni és szeretni a természetet. A kis hercegnő igazi vadócként cseperedett fel a kastélyban. Nem fordítottak gondot művelődésére, miként tették legidősebb nővére, Ilona, vagy ahogy a családban hívták, Nené esetében, akit a Habsburg trónörökös potenciális hitveseként tartott számon a bécsi udvar.

1853 nyarán Ludovika Bad Ischlbe készült legidősebb lányával. Zsófia jónak látta szorosabbra fűzni a szálakat a bajor királyi udvarral, így szívesen látta volna fia oldalán jól nevelt bajor unokahúgát. A találkozóra Ludovika Nenén kívül magával vitte Sissit is, és megtörtént az, amivel a császári udvar nem számolt: Ferenc József anyja akaratával szembeszegülve nem Nenét választotta feleségnek, hanem Sissit, akibe beleszeretetett.

Erzsébetet váratlanul érte az udvarlás, de maga is úgy érezte, szereti Ferenc Józsefet, aki ekkor már császár volt. Esküvőjüket 1854. április 24-én tartották a bécsi Ágoston-rendi templomban. Az ifjú pár a mézesheteket Laxenburgban töltötte. Ekkor Erzsébet még boldog volt, bár szabad életvitelét korlátozta a spanyol udvari etikett merevsége. Zsófia nem volt elragadtatva újdonsült menyétől, akit bárdolatlan parasztlánynak tartott hiányos műveltsége és neveltetése miatt. Egész életében elégedetlen volt Sissivel és megpróbálta ráerőszakolni akaratát. Erzsébet életének első megrontóját látta benne.

Erzsébet férjétől sem várhatott segítséget, hiszen Ferenc Józsefet gyermekkorától az etikett betartására nevelték. Sissitől elsősorban azt várták el, hogy egészséges fiúutódot szüljön a Habsburg királyi háznak. Első gyermekük 1855-ben született, s a Zsófia nevet kapta. 1856-ban ismét leánynak, Gizellának adott életet Erzsébet. 1857-ben Sissi először utazott Magyarországra, anyósa kifejezett tiltása ellenére magával vitte a kis Zsófiát is, aki egy nem várt betegség következtében Budapesten meghalt. Sissi vigasztalhatatlan volt.

1858 augusztusában végre megszületett a várva várt trónörökös, Rudolf, aki anyja lázadó szellemét örökölte. s élete végéig felhánytorgatta, hogy csaknem megnyomorították a szigorú katonai neveléssel.

Sissi életében mndig fájó pont maradt, hogy nem nevelhette maga gyermekeit. Hiába próbálta megtörni az anyacsászárné befolyását a császári gyermekek fölött, nem lehetett. Zsófia volt „ az egyetlen férfi az udvarban”. Erzsébet magába forduló, búskomor teremtés lett, kalitkába zárva érezte magát és gyűlölte Hofburgot, császári otthonát.

Figyelme így idegen kultúrák felé terelődött. Rengeteget utazott és már nem törődött a császárral, akik a magyar érdekek, a magyar ügyek védelmezőjének tekintették. 1864-ben Erzsébet olyan társalkodónőt keresett, akivel magyarul beszélhet. Máig sem tisztázott körülmények között került fel a legelőkelőbb neveket tartalmazó lista aljára Ferenczy Ida, aki Sissi hű komornája lett. 1865-ben Erzsébet így írt Idának: „Sokszor gondoltam rád és nagyon is hiánysz nekem, a hosszú fésülködés alatt, a séták közben, és úgy ezerszer a napban.”

1866-ban felkérte Falk Miksát, a Pesti Napló újságíróját, hogy a nyelv mellett tanítsa a magyar történelemre és kultúrára. Erzsébet nyomatékos kérésére Falk a Monarchiában betiltott műveket adott a kezébe:Széchenyi híres Blickjét, Eötvös József Zászlótartó című versét vagy Horváth Mihály száműzetésben élő püspök Genfben megjelent könyvét, Magyarország függetlenségi harczának történetét. 1867-ben a királyné levelet írt Eötvös Józsefhez, amelyben kérte, hogy nyelvgyakorlás céljából levelezzenek, és javítsa ki fogalmazási és helyesírási hibáit.

Gróf Andrássy Gyulával 1865 januárjában találkozott először. Erzsébet ekkor 28 éves volt, Andrássy 42, és szintén házas ember. A szabadságharc után halálra ítélt és távollétében jelképesen kivégzett emigráns gróf a párizsi szalonok kedvence lett: „le beau pendu”-nek, szép akasztottnak hívták. Andrássy 1858-ban térhetett vissza hazájába. Hét évvel később, mint az országgyűlés elnökét mutatták be a császárnénak. Kölcsönös szimpátia alakulhatott ki közöttük, s ezen az első estén mondta Erzsébet a később sokszor idézett mondatot Andrássynak magyarul: „Lássa, ha a császár dolgai Olaszországban rosszul mennek, ez nekem nagyon fáj, de ha Magyarországon mennek rosszul, ez engem megöl.”

Bécsben, sőt a császári udvarban is terjedtek a pletykák, miszerint Andrássy gróf intim viszonyt folytatott Erzsébettel, sőt, még azt is hallani lehetett, hogy a legkisebb császári gyermek, Mária Valéria nem Ferenc József, hanem Andrássy lánya. Neves történetírók azonban úgy vélekednek, ha volt is köztük szerelem, az csupán plátói lehetett, hiszen a szigorú társadalmi szabályoknak megfelelően egy világ választotta el őket egymástól. Sohasem voltak egyedül. Ami tény: Ferenczy Ida segítségével rejtjelesen leveleztek, a kiegyezés előmozdítása érdekében. Andrássy haláláig Erzsébet legjobb barátja maradt, akire Rudolf is nagy tisztelettel nézett fel.

Az udvarban értetlenül és ellenségesen figyelték Erzsébet erősödő magyarszeretetét. 1866-ban azonban – a poroszokkal szembeni katasztrofális vereség idején – hasznos lett ez a közismert rokonszenv. Erzsébet gyermekeivel együtt Budára utazott, s ezzel megnyerte a birodalom számára a  renitens magyarokat. Ezzel egyidőben erőteljesen és feltűnően határozottan próbálta rávenni férjét a magyarokkal való kiegyezésre. Életében ez volt az egyetlen alkalom, amikor tevőlegesen bele akart szólni a politika irányításába, amire nem csupán nyilvánvaló magyarszeretete ösztönözte. Tudta, hogy csak ilyen áron lehet megőrizni a Monarchiát a fia számára.

A kiegyezés látványos eredményeként 1867 júniusában Ferenc Józsefet és Erzsébetet megkoronázták a Nagyboldogasszony-templomban, Budán. A fényes ünnepségsorozat, amelyet Erzsébet meglepően jól bírt, pedig köztudottan utált minden nyilvános ceremóniát. A királyné gyönyörű volt a leghíresebb francia cég, a Worth által készített magyar szabású díszruhában. A nemzet lelkesen ünnepelte a „haza megmentőjét”. Az ő közbenjárását sejtették a császár rendkívül nagylelkű, megbocsátó gesztusa mögött is, hogy a koronázási ajándékot, az összesen 100 000 Ft-ot a szabadságharc honvédeinek özvegyei, árvái és rokkantjai számára ajánlották fel.

A magyar nemzet is jelentős ajándékot adott a királyi párnak – a volt Grassalkovich-kastélyt Gödöllőn. Erzsébet itt saját ízlése szerint alakította ki vidám és kötetlen udvartartását, s teljesült a magyaroknak az a régi vágya is, hogy ne csak Bécsben legyen királyi udvar. A királyné Gödöllőt a falkavadászatok és lovasbemutatók központjává tette. A Monarchia főnemességének legszebb, legszellemesebb és természetesen legügyesebben lovagló tagjai gyűltek itt össze. A koronázás után kilenc nappal született meg Mária Valéria.

Erzsébet magyarok iránti érzelmei Ferenczy Idának írt leveleiben is nyomon követhetők. Garatshausenből például így írt 1869. július 19-én: „bevallom, hogy kellemes családi köröm daczára, iszonyú magyar honvágyam van.” A királyné később új célok és feladatok felé fordult, de a magyarok iránti szimpátiáját mindvégig megőrizte. Schönbrunnban egy majorságot rendezett be kalotaszegi bútorokkal, ahol magyar módra készítették el a tejtermékeket is. Utolsó hivatalos megjelenésére a millenniumi ünnepségen került sor, amelyre színfeketébe öltözött. Mikszáth Kálmán tanúsága szerint hófehér, szomorú arcára a magyarok lelkes éljenzése festett pírt.

1889-ben Erzsébetnek élete legnagyobb fájdalmát kellett elviselni, immár másodszor. Szeretett fia, a trónörökös öngyilkos lett mayerling vadászkastélyában. Rudolf valószínűleg szerelmi öngyilkosságot követett el, szeretőjével a fiatal Vetsera Mary bárónővel együtt.  A katolikus egyház szokásai szerint nem temethették volna el szertartásosan, így Rudolfot őrültnek kellett nyilvánítani. Ez fájt igazából Erzsébetnek, mivel azt hitte, hogy az ő „terhelt bajor vére” végzett fiával.

A császári pár ekkor már nem élt szerelmi életet, kapcsolatukat azonban kölcsönös tisztelet és megértés szőtte át. Az utókor úgy tudja, hogy A császár kedvesét Schratt katalint maga Sissi szemelte ki mintegy „pótléknak" maga helyett férje számára, hogy szabadságvágyát kiélhesse. Tány, hogy a császárné fia halála után még többet utazott, mint valaha, miközben a császár teendőit látta el a bécsi udvarban. Schratt Katalin élete végéig Ferenc József hű barátnője és társa maradt, Erzsébettel is kedvelték egymást, bár a császárné rosszabb pillanataiban hajlamos volt élcesen gúnyolódni a „szerelmespáron”.

Erzsébet  Fia emlékére egy villát építtetett Korfun, amely az Achileon nevet őrzi. Ferenc József azt remélte, ha a villa felépül Erzsébet nyughatatlan lelke lecsillapodik és nem fog annyit utazgatni. Nem így történt, Erzsébet igazi „bolygóhollandivá” vált. Megfordult többek között Bártfán (Bardejov) is, ahol kezeléseknek vetette alá magát a gyógyfürdőben. Emlékét egy szobor és egy hotel őrzi a fürdőhelyen. Ekkoriban már csak feketében járt, fogyókúráktól meggyötört alakja szellemként hatott azokra, akik látták. Utazásai során a Hohenembs grófnő álnevet használta. Bár mindenki tudta, ki rejtőzik az álnév mögött, senki nem merte őt felfedni.

0 HOZZÁSZÓLÁS