2015. március 31., 12:50

Prehisztorikus ízeltlábú kövületére bukkantak Kanadában

OTTAWA. A kanadai Sziklás-hegység egyik kövületlelőhelye, amely izgalmas bepillantást enged a több mint félmilliárd éve élt földi életbe, érdekes tengeri élőlény maradványait tárta fel: egy négyszemű ízeltlábú ragadozóét, amelynek egy pár tüskés ollója volt.
A kutatócsoport pénteki bejelentése szerint a jó állapotú kövületre Brit Columbiában bukkantak rá. Az 508 millió éves állat a Yawunik kootenayi nevet kapta. Leginkább egy termetesebb garnélára hasonlít, korának egyik legnagyobb ragadozója volt.Ollóival együtt teste elérte a 22,5 centiméteres hosszúságot, ami talán nem hangzik hatalmasnak, de a legtöbb akkor élt élőlény jóval kisebb volt nála.

A fosszilis lelőhely a Kootenay Nemzeti Parkban található, és a Burgess-pala-kőzetformáció korábban feltáratlan régióját alkotja. Eme utóbbi bő egy évszázada nyújt kivételes állapotú maradványokat a kambriumi földtörténeti időszakból, amikor a főbb állatcsoportok nagy része először jelent meg.

A Yawunik - neve egy mitikus tengeri szörnyre utal az őslakos Ktunaxák teremtéstörténetében - primitív ízeltlábú volt, eme sikeres csoport öleli fel a garnélákat, homárokat, tarisznyarákokat, rovarokat, pókokat, skorpiókat, száz- és ezerlábúakat.

Az ügyes úszó és aktív ragadozó egy sor tüskét hordozott nagyméretű mellső ollóin, igen fejlett érzékelőrendszere két pár szemet és tapogatót foglalt magában, teste 17 szegmensből állt. „Az új kövület egyértelműen arról árulkodik, hogy ezek a primitív ízeltlábúak okos, félelmetes ragadozók voltak” - mondj Robert Gaines, a vizsgálat vezetője. Hozzátette, gerinces őseink ekkor még nem tettek szert csontokra vagy állkapocsra, és a tenger fenekén táplálkoztak.

Cédric Aria, a vizsgálat másik szakembere hozzátette, több mint 100 Yawunik-fosszíliát tártak eddig fel. „Tényleg olybá tűnik, mintha egy nagytestű garnéla tárulna szemünk elé, amelynek tapogatói hatalmas ollókból állnak” - magyarázza.

A fejnél található, fogásra alkalmas két nagy függelék széles tartományban tudott mozogni előre és hátra, a rajtuk lévő tüskék segítették a zsákmányszerzést. A szintén az ollókon helyet kapott kifinomult tapogatók lehetővé tették a környezet érzékelését, talán nemcsak tapintás, hanem kémiai jelzések (vagyis szaglás révén) észlelésével is - számolt be a Híradó.hu portál.
Megosztás