Pió atya - a XX. század legkarizmatikus szentje
A II. világháború vége felé, 1944 őszén amerikai bombázó repülőgépek szálltak fel észak-afrikai támaszpontjukról, hogy dél-itáliai városokat – köztük Foggiát – bombázzanak. A raj parancsnoka egyszer csak az egész repülőrajt visszairányította földi támaszpontjukra. Emberei arra gondoltak, hogy talán a központ rendelkezhetett így, esetleg német vadászgépeket jeleztek a radarok. Ám a támaszponton a repülőraj parancsnoka arról számolt be, hogy Foggia közelében egy vérző kezű szerzetest látott a felhők fölött, aki széles gesztusokkal kérte, hogy forduljanak vissza.
Az orvosok gyógykezelést és hosszú ideig tartó pihenést írtak elő a katonának. Amikor „gyógyultan” távozott a kórházból, már tudja, kit kell keresnie. San Giovanni Rotondóba utazott, de a tömeg miatt nem jutott Pio atya elé. A foggiai támaszpontra visszatérve elmonta: tudja, ki volt az a szerzetes, aki a levegőben visszarendelte őket. Az orvosok újból gyógykezelésre küldték. Később San Giovanni Rotondóban találkozott Pio atyával, aki mosolyogva tette a katona vállára a kezét, és mint régi jó barátot üdvözölte. Ki volt Padre Pio, aki Szent Ferenc óta az egyetlen teljesen stigmatizált férfi?
1887. május 25-én látta meg a napvilágot a dél-olasz Sanvio tartománybeli kisvárosban, Pietrelcinában, a keresztségben a Francesco Forgione nevet kapta. Már gyermekkorában kitűnt mély vallásossága és buzgósága. Egy kolduló kapucinus barát példája indította el a szerzetesi élet felé. A Pio nevet a szerzetesrendben kapta. 1910-ben pappá szentelték és még ebben az évben megjelentek kezén a szent sebhelyek, amelyek később eltűntek. 1918. szeptember 20-án San Giovanni Rotondóban, a Csodatévő Szűzanya temploma szentélyében megkapta a stigmákat, amelyek csak halála után tűntek el a kezéről és a lábáról, valamint a szíve tájékáról. Pio atya barna kötött kesztyűvel takarta el a kezét a kíváncsiskodók elől.
A stigmákat orvosi és teológiai vizsgálatnak vetették alá. Bár a vizsgálatok kizárták a csalás lehetőségét, az atyát többször is eltiltották a nyilvános misézéstől és a gyóntatószéktől. A hívek tiltakozása miatt rendi elöljárói és az egyházi hatóságok rendre visszavonták az eltiltó határozatokat. 1947-ben Pio atya elérte, hogy engedélyt kapjon a „Szenvedés Enyhítésének Háza” építésére. Célja az volt, hogy a hozzá lelki segítségért forduló emberek földi betegségeit is kezeljék a házban. A karizmatikus pap számos szenvedése után a fizikai parajelenségek legritkább és fizikailag legérthetetlenebb jelenségét, a levitációt is megélte.
1959-ben rendkívül súlyos betegség, tüdőgyulladás, tüdővérzés támadta meg. A betegség végigkísérte egészen az 1968. szeptember 23-án San Giovanni Rotondóban bekövetkezett haláláig. II. János Pál pápa 1999-ben boldoggá, majd 2002-ben szentté avatta. A tisztánlátásáról híres Padre Pió a következőket írta a magyarokról: „Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!”
