Petőfi kötetet kaptak a költővel egy napon születettek
KISKÕRÖS. POZSONY. Petőfi Sándor születési évfordulójának alkalmából a kötő szülőhelyén hagyományos „Petőfi szilvesztert“ tartottak.
Minden évben csak ezen az éjszakán tekinthető meg az evangélikus templomban a költő eredeti születési anyakönyve. A Szlovák tájházban a népviselet, a népszokások, a tárgyi emlékek tekinthetők meg. Kiskőrös egyedülálló kezdeményezése, hogy minden gyermek, aki Magyarországon Petőfi Sándorral azonos napon született, névre szóló Petőfi-kötetet kap ajándékba a várostól. A verseskötet ünnepélyes átadására szilveszter napján kerül sor.
Petőfi Sándor 1823. január 1-jén, Kiskőrösön született, Petrovics István mészáros és Hrúz Mária gyermekeként. A család Kiskunfélegyházára költözött, ahol az édesapa már öt esztendősen iskolába küldte gyermekét. A fiatalember tanulás helyett sokáig a vándorszínészettel próbálkozott,ezekben az években sokat nyomorgott. Pozsonyban az Országgyűlési Tudósítások másolásából próbálta fenntartani magát, mígnem barátai pénzt gyűjtöttek neki, és fordítói munkát szereztek számára. Pesten Vörösmarty Mihály pártfogását igyekezett megszerezni. A Szózat írója végül beajánlotta őt Vahot Imrének, aki ez idő tájt a Pesti Divatlapot vezette.
1846 szeptemberében Petőfi egy nagykárolyi bálon megismerkedett későbbi feleségével, Szendrey Júliával, akinek életrajzírója Schöpflin Aladár megjegyzi: „Petőfi nem volt úgynevezett csinos fiú, elegáns sem volt, szalónias finom modorú még kevésbé Szegény is volt. Juliának bizonyára voltak csinosabb, elegánsabb, finomabb modorú és jobbmódú gavallérjai. De Petőfi költő volt, hírneves volt, ez kompenzálta a romantikus és irodalmi hajlamú leány előtt az átlag-gavallérok egyéb kellemes tulajdonságait. Petőfiről nem tudjuk, hogy mint embernek valami különös sikerei lettek volna a nőknél, de viszont semmi ok sincs azt képzelni, hogy fiatal tüze, lobogó férfiassága, vakmerő hirtelensége ne tudott volna egy szép és érdekes életről ábrándozó falusi leányra azzal az érzéki vonzással hatni, amelyből a szerelem fakad.“
A koltói kastélyban töltött mézeshetek alatt írta Petőfi a borongós hangulatú Szeptember végén című költeményét. Ebben látomásos költő módjára jósolja meg saját fiatalkori halálát és azt, hogy felesége majd hamar „leveti az özvegyi fátylat“. Júlia sokáig kerestette Petőfit, miután az eltűnt a segesvári csatában, majd újra férjhez ment Horváth Árpád festőhöz, kiváltva ezzel egy ország megvetését és rágalmazását. Julia valóban nagy hibát követett el. Nem felelt meg annak a képnek, melyet az alakuló Petőfi-legenda hatása alatt a közvélemény Petőfi özvegyéről elképzelt és követelményül állított fel. Júlia a Petőfi-legenda áldozatává vált.
1848 decemberében Petőfi csatlakozott Bem Józsefhez, akit – mint „Osztrolenka véres csillagát” – szinte atyjaként és bálványaként tisztelt. Petőfi az erdélyi hadjárat során szárnysegédként szolgált Bem mellett, aki szintén nagyon megkedvelte a költőt, és igyekezett őt távol tartani a veszélyesebb küldetésektől. Kevéssé ismert, de tény, hogy a forradalmár poéta élete ezekben a hónapokban sem maradt konfliktusmentes, ugyanis Bem tábornok őrnagya debreceni kiküldetése során összekülönbözött Mészáros Lázár hadügyminiszterrel, Klapka pedig egy ideig házi őrizetben is tartatta Petőfit, aki az atrocitások miatt két alkalommal is lemondott rangjáról. 1849. július 31-én, a segesvári csatában valószínűleg életét vesztette.
Szendrey Júlia és hívei nem törődtek bele a forradalom költőjének halálába, és holttest híján abban reménykedtek, hogy Petőfi valamilyen módon életben maradt, és orosz fogságban töltötte napjait. Ez a remény furcsa módon máig nem veszett ki a magyarság szívéből, így mendemondák keltek szárnyra azzal kapcsolatban, hogy Petőfi Sándor Segesvár után a hatalmas Orosz Birodalomban ismét családot alapított, és hosszú életet élt, sőt, több ezer kilométerre innen, Barguzinban egy csontvázat is vizsgálat alá vetettek, mint a költő állítólagos földi maradványait.
Máig nem tudjuk, hol található Petőfi végső nyughelye, de a 26 esztendősen mártírsorsot vállaló költő életműve szempontjából ez majdhogynem lényegtelen is. A poéta, aki az egyszerű nép soraiból származott, és egyszerűségében zseniális költeményeit a nép nyelvén adta át olvasóinak, forradalmi gondolataival, lelkesedésével, hazaszeretetével és páratlan igazságérzetével olyan hatást gyakorolt a magyarságra, aminek révén a világ bármely pontján képes megszólítani nemzete fiait, mind a mai napig. Petőfi Sándor halála után szinte fogalommá lett, példaképpé, aki mártíromságával, már-már prófétai pályafutásával egyszerre keltett tiszteletet és irigységet későbbi követőiben.
Petőfi Sándor 1823. január 1-jén, Kiskőrösön született, Petrovics István mészáros és Hrúz Mária gyermekeként. A család Kiskunfélegyházára költözött, ahol az édesapa már öt esztendősen iskolába küldte gyermekét. A fiatalember tanulás helyett sokáig a vándorszínészettel próbálkozott,ezekben az években sokat nyomorgott. Pozsonyban az Országgyűlési Tudósítások másolásából próbálta fenntartani magát, mígnem barátai pénzt gyűjtöttek neki, és fordítói munkát szereztek számára. Pesten Vörösmarty Mihály pártfogását igyekezett megszerezni. A Szózat írója végül beajánlotta őt Vahot Imrének, aki ez idő tájt a Pesti Divatlapot vezette.
1846 szeptemberében Petőfi egy nagykárolyi bálon megismerkedett későbbi feleségével, Szendrey Júliával, akinek életrajzírója Schöpflin Aladár megjegyzi: „Petőfi nem volt úgynevezett csinos fiú, elegáns sem volt, szalónias finom modorú még kevésbé Szegény is volt. Juliának bizonyára voltak csinosabb, elegánsabb, finomabb modorú és jobbmódú gavallérjai. De Petőfi költő volt, hírneves volt, ez kompenzálta a romantikus és irodalmi hajlamú leány előtt az átlag-gavallérok egyéb kellemes tulajdonságait. Petőfiről nem tudjuk, hogy mint embernek valami különös sikerei lettek volna a nőknél, de viszont semmi ok sincs azt képzelni, hogy fiatal tüze, lobogó férfiassága, vakmerő hirtelensége ne tudott volna egy szép és érdekes életről ábrándozó falusi leányra azzal az érzéki vonzással hatni, amelyből a szerelem fakad.“
A koltói kastélyban töltött mézeshetek alatt írta Petőfi a borongós hangulatú Szeptember végén című költeményét. Ebben látomásos költő módjára jósolja meg saját fiatalkori halálát és azt, hogy felesége majd hamar „leveti az özvegyi fátylat“. Júlia sokáig kerestette Petőfit, miután az eltűnt a segesvári csatában, majd újra férjhez ment Horváth Árpád festőhöz, kiváltva ezzel egy ország megvetését és rágalmazását. Julia valóban nagy hibát követett el. Nem felelt meg annak a képnek, melyet az alakuló Petőfi-legenda hatása alatt a közvélemény Petőfi özvegyéről elképzelt és követelményül állított fel. Júlia a Petőfi-legenda áldozatává vált.
1848 decemberében Petőfi csatlakozott Bem Józsefhez, akit – mint „Osztrolenka véres csillagát” – szinte atyjaként és bálványaként tisztelt. Petőfi az erdélyi hadjárat során szárnysegédként szolgált Bem mellett, aki szintén nagyon megkedvelte a költőt, és igyekezett őt távol tartani a veszélyesebb küldetésektől. Kevéssé ismert, de tény, hogy a forradalmár poéta élete ezekben a hónapokban sem maradt konfliktusmentes, ugyanis Bem tábornok őrnagya debreceni kiküldetése során összekülönbözött Mészáros Lázár hadügyminiszterrel, Klapka pedig egy ideig házi őrizetben is tartatta Petőfit, aki az atrocitások miatt két alkalommal is lemondott rangjáról. 1849. július 31-én, a segesvári csatában valószínűleg életét vesztette.
Szendrey Júlia és hívei nem törődtek bele a forradalom költőjének halálába, és holttest híján abban reménykedtek, hogy Petőfi valamilyen módon életben maradt, és orosz fogságban töltötte napjait. Ez a remény furcsa módon máig nem veszett ki a magyarság szívéből, így mendemondák keltek szárnyra azzal kapcsolatban, hogy Petőfi Sándor Segesvár után a hatalmas Orosz Birodalomban ismét családot alapított, és hosszú életet élt, sőt, több ezer kilométerre innen, Barguzinban egy csontvázat is vizsgálat alá vetettek, mint a költő állítólagos földi maradványait.
Máig nem tudjuk, hol található Petőfi végső nyughelye, de a 26 esztendősen mártírsorsot vállaló költő életműve szempontjából ez majdhogynem lényegtelen is. A poéta, aki az egyszerű nép soraiból származott, és egyszerűségében zseniális költeményeit a nép nyelvén adta át olvasóinak, forradalmi gondolataival, lelkesedésével, hazaszeretetével és páratlan igazságérzetével olyan hatást gyakorolt a magyarságra, aminek révén a világ bármely pontján képes megszólítani nemzete fiait, mind a mai napig. Petőfi Sándor halála után szinte fogalommá lett, példaképpé, aki mártíromságával, már-már prófétai pályafutásával egyszerre keltett tiszteletet és irigységet későbbi követőiben.
Forrás
kiskoros.hu rubicon.hu
